Vicclap.hu - viccek archívum, 76 . oldal

James McNeil Whistler festő egyszer megmutatta egy frissen elkészült alkotását Mark Twainnek. Az író alaposan szemügyre vette a festményt, megvizsgálta minden szögből, Whistler pedig türelmesen várta a véleményét. Twain közel hajolt a képhez, tett egy törlő mozdulatot a kezével és azt mondta:
- Ha neked lennék, én eltávolítanám ezt a felhőt innen.
Mire a festő:
- Vigyázz, még nem száradt meg a festék!
- Semmi baj, kesztyűben vagyok.

Nemrég kocsival jártam a belvárosban. Megálltam egy fizető parkolóban, de a parkolóórára egy papírt ragasztottak, "nem működik" felirattal. Így hát parkolócédula nélkül hagytam ott az autómat.
Dolgom végeztével éppen mentem vissza a kocsihoz, amikor láttam, hogy egy szemfüles parkolóőr letépi a papírt az óráról és próbaképpen bedob egy ötvenest. A gép működött. Erre a férfi előhúzta  a büntetőcédulát, és kezdte feljegyezni a rendszámomat. Hirtelen ráripakodtam:
- Hé, mit csinál? Hisz még egy csomó időm van, nézze!

Egy villamoson történt:
Fiatalok szálltak fel és szerettek volna leülni valahová, de az összes széken öreg nénikék ültek.
- Feltalálhatnának valami szert, amivel a nyugdíjasokat el lehetne tüntetni! - mondja ez egyik szemtelenül.
Erre az egyik nénike visszavágott neki:
- Nyugi. Mire te leszel nyugdíjas, addigra fel fogják találni!

Egy falusi család először utazik nagyvárosba, és egy elegáns szállodában szállnak meg. Mindent megcsodálnak a hotelben, különösen a lift kelti fel a figyelmüket. A fiú megkérdezi az apjától:
- Apu, ez meg mi?
- Fogalmam sincs. Még sose láttam ilyet. - jelenti ki az apa.
Ahogy ott álldogálnak, látják, hogy egy idős tolókocsis asszony megnyom egy gombot, az ajtó kinyílik, és a néni begurul egy kis szobába. Ott is megnyom egy gombot, az ajtó záródik, és fölötte számok világítanak. Nemsokára ismét nyílik az ajtó és kilép rajta egy csinos fiatal lány. Erre az apa felkiált:
- Menj, fiam, hozd csak ide gyorsan anyádat!

A kukások tegnap reggel túl korán érkeztek a házunk elé. A zajra felriadtam és hirtelen eszembe jutott, hogy nem raktam ki a kukát. Pizsamában rohantam ki a kapuba. A kukásautó már a szomszédom háza előtt járt. Odakiáltottam:
- Jó reggelt, ugye még nem késtem el?
- Nem, nem, jöjjön csak, ugorjon be!

A foghúzás előtt a kisfiú siránkozik az apjának:
- Apa, én félek! A foghúzás nagyon fáj!
- De férfi vagy, vagy nem?
- De.
- Ha fáj, akkor férfiasan szorítsd össze a fogaidat és tűrj!

Gyakorló nővérként dolgoztam az egyik kórházban, ahol a szabályok előírták, hogy a betegek még távozáskor is csak tolószékben szállíthatók az épületen belül. Beléptem az egyik kórterembe, ahol egy idős úr üldögélt a tolószékben, felöltözve, táskája az ölében. Kitoltam a lifthez, levittem a földszintre, és megkérdeztem tőle:
- Ugye, a felesége idejön önért a bejárathoz?
- Nem, a feleségem odafent a betegszobában öltözködik.

Külföldön dolgozom, meglehetősen messze a hazámtól. Így itt sajnos meglehetősen kevés az esély arra, hogy honfitársaimmal találkozzam. Nem így volt ez pár hete.
Éppen a kedvenc kávézómban "ücsörögtem". Illetve nem is ültem, hanem a sarokban elhelyezett sokszemélyes bőrgarnitúrán fetrengtem, mivel módfelett másnapos voltam. Ekkor érkezett egy hat főt számláló társaság, akik természetesen az általam elfoglalt sarkot szemelték ki maguknak. Közelebb érve vettek csak észre engem, mert ugye feküdtem. Csalódottan kanyarodtak el egy másik műanyag székes asztalhoz. Közben jó magyar szokás szerint az egyikük megjegyezte, úgy hogy tisztán hallottam. Persze magyarul:
- Ez a kitetovált gyökér is mi a f...ért pasáskodik ott egyedül. Mindjárt felpofozom onnan!
Én egyből reagáltam, a legszigorúbb gyilkológép arcomat elővéve:
- Azért, mert ez a hely a magyarok helye!!!!!! Szóval ha akarsz, gyere ülj le mellém!
Következett egy jó tíz másodperces kínos csönd. Sajnos tovább nem bírtam örömöm leplezni, hogy végre az anyanyelvemen kommunikálhatok, tehát elkezdtem vigyorogni. Ők persze szintén, és le is ültek hozzám.
Én valóban boldog voltam, mert évek óta nem láttam itt magyarokat.

Floridában nemrég készítettek egy hivatalos felmérést. Arról kérdezték a lakosságot, hogy komoly társadalmi problémának tartják-e az illegális bevándorlást.
29 % azt válaszolta, hogy: "Igen, komoly problémának tartom."
71 % azt válaszolta, hogy: "No es un problema serio."

Csönd volt mindenütt, amikor éjjel végigjártam a kórtermeket a kórházban, ahol ápolónőként dolgoztam. A női termekben minden ágy körül össze voltak húzva a függönyök.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy az egyik idős hölgy kidugja a lábát, készül lelépni a földre. A függöny kidudorodott,amint előrebukott.
Egy gyors mozdulattal függönyöstül kaptam el a hölgyet. Hogy ne ijedjen meg, miközben visszanyeri egyensúlyát, halkan mondtam neki:
- Ne féljen, nem hagyom, hogy elessen.
Némi csönd után hálásan suttogta:
- Köszönöm, függöny!