Vicclap.hu - viccek archívum, 77 . oldal

Elektromos Művek ügyfélszolgálati esetek.

Ügyfél: Az anyósom meghalt, és szeretném leállíttatni a számlázást, mert üres lesz a ház.
Én: Részvétem. Természetesen leállítom. Kérem a fogyasztói számot!
Ügyfél: Mondom: 1234567
Ü.i.: A nevet, címet kérem!
Ügyfél: Bocsánat, de le kell tennem, mert most jöttek érte...

Ügyfél (fiatalember): Az anyámnak a villanyszámlájáról akarok érdeklődni. Az anyám azt mondta, hogy minden számlát befizetett, mégis kapott felszólítást. Az anyám csak akkor tud fizetni, amikor fizetést kap. Az anyám bement az irodába, és ott azt mondták az anyámnak, hogy diktálja be a mérőállást, de az anyám...
Én: Hogy hívják anyádat? ... Bocsánat, a kedves édesanyja nevét kérem!

Ügyfél: A számlámmal kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Én: A fogyasztói számot kérem.
Ügyfél: Az hol van?
Én: Mit néz?
Ügyfél: Épp a tévét.
Én: Mi van a kezében?
Ügyfél: A telefon.
Én: Aaarrrgghhh...

Ügyfél: Szeretném bejelenteni, hogy az egész utcában nincs áram.
Én: Biztos, hogy a szomszédoknál sincs áram?
Ügyfél: Biztos, mert itt állnak a házam előtt, és nem éppen a katolikus liturgia szerinti szavakkal illetik az ELMŰ-t.

Ügyfél: Nincs áram a lakásban.
Én: Mindjárt felveszem a címet, de tájékoztatom, hogy ha nem az Elektromos Művek részéről van a hiba, akkor az indokolatlan kiszállás 8000 forintba kerül Önnek.
Ügyfél: (5 perc múlva visszatelefonál) Töröltetni szeretném a címet. A 8000 forinttal sikerült annyira megijeszteni a férjem, hogy felállt a fotelból és visszakapcsolta az automatát.

Ügyfél: Áramlopást szeretnék bejelenteni.
Én: Ön honnan tudja, hogy lopják az áramot?
Ügyfél: Onnan, hogy én csináltam a rendszert, de nem fizették ki a melómat...

Ügyfél: Nincs áram itt a fatelepen.
Én: Felvesszük a bejelentést, de mivel éjszaka van, csak holnap reggel mennek a szerelők.
Ügyfél: Az kérem nem lehet. Én vagyok itt a biztonsági őr és félek...

Ügyfél: Elment az áram az egész környéken, a közvilágítás sem működik.
Én: A nagyfeszültségű vezetékre fennakadt egy siklóernyős, azt szedik le a tűzoltók.
Ügyfél: Remélem túlélte, mert odamegyek és szétrúgom a seggét.

Ügyfél: Mennyit fogyaszt a Sony TV-m?
Én: Sokat.

Ügyfél: Jó napot! Szentmártonkátáról telefonálok, és érdeklődöm mikor lesz áram, mert félek hogy lefagynak a palánták a fólia alatt. ... Ja és van egy 1 éves gyerek is.

Ügyfél: Azt szeretném kérdezni hétvégén miért nincs már egész nap éjszakai áram?
Én: Nem áll rendelkezésre a hálózaton energiatöbblet ami kiadható lenne.
Ügyfél: Mér, hova tűnt az atom, rászórták Irakra?

Ügyfél: A fürdőszobában állandóan gázszagot érzek.
Én: Ez az Elektromos Művek.
Ügyfél: Jó, de ha felrobbannék, akkor szóltam...

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! -  csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
 - Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

Joseph Kennedy egyszer betért egy elegáns étterembe a Wall Streeten és csatlakozott az ott üldögélő üzletemberek csoportjához. Odatrendelte a pincért, és rendelt egy dupla whiskyt, majd felkiáltott:
- Ha Kennedy iszik, mindenki iszik!
Erre a többiek is rendeltek egy-egy duplát, és koccintottak egymással. Mikor Kennedy kiitta a poharát, ismét odahívta a pincért, és letett egy kétdollárost az asztalra:
- Ha Kennedy fizet, mindenki fizet!

Hat férfi pókerezik. Egyikük, Smith, 500 dollárt veszít, a szívéhez kap, és holtan zuhan le a székről. A többiek abbahagyják a játékot és megdöbbenve állnak az asztral körül. Tanácskozni kezdenek:
- Ki fogja megmondani a feleségének?
Sorsot húznak. Rippington, aki mindig vesztes, húzza a rövidebbet. A többiek lelkére kötik, hogy legyen nagyon tapintatos, és próbálja diszkréten közölni a hírt az asszonnyal.
- Diszkréció? Hisz mindig erről voltam híres, bízzatok bennem! - mondja Rippington.
El is megy a Smithék házához, bekopog az ajtón. A feleség nyit ajtót. Azt mondja neki a férfi:
- Asszonyom, azért jöttem, hogy közöljem, a férje most vesztett 500 dollát pókeren.
Az asszony kifakad:
- Mondja meg neki, hogy forduljon fel!
- Rendben, megmondom.

Ma bal lábbal keltem fel. Felvettem az ingem, leszakadt egy gomb. Megemeltem a táskámat és leszakadt a füle.
Már félek kimenni vizelni...

Egy kis város rendőrsége autóbalesetről kapott bejelentést. Kimentek a helyszínre, és látták, hogy egy autó letért az útról, a balesetet pedig egy kutya okozta, amelyik az úttesten feküdt. Az újságban a következő hír jelent meg:
"A rendőrök jelentése szerint a kutya jó egészségi állapotban volt, és az orvosi segítséget elutasította."

Íme, néhány kissé különös, de hiteles panasz azok közül, melyeket angol utazási irodáknak tettek:
"Senki nem mondta nekünk, hogy a tengerben halak lesznek. A gyerekek megdöbbentek."
"Nekünk kilenc órát kellet repülnünk Jamaicából Angliába - az amerikaiaknak csak három órát."
"A vőlegényemmel kétágyas szobát foglaltunk, de franciaágyas szobában helyeztek el bennünket. Így most önöket tekintjük felelősnek azért a tényért, hogy teherbe estem. Ez nem történt volna meg, ha olyan szobát kapunk, amilyet lefoglaltunk."
"Azt tapasztaltuk, hogy a homok nem olyan, amilyennek a prospektusban látszik. A prospektus sárgának mutatja, pedig fehér."
"A szabadban kellett sorban állnunk, légkondicionálás nélkül."
Végül egy Spanyolországban nyaraló ezt tette szóvá: "Rengeteg ott a spanyol. A recepciós spanyolul beszél. Rengeteg az idegen."

Egy vidéki főiskolán tanítok, és sajnos egyre gyakrabban meggyőződöm arról, hogy a diploma és az intelligencia (ész) nincsenek köszönő viszonyban sem...
Zh-t írattam az elsősökkel, és már a terembe belépvén kiszúrtam magamnak egy "kislányt", aki tök pinkbe öltözve (már ha az ruha volt rajta!!!), műkörmeivel a tollba kapaszkodva (alig tudta fogni), púderezte az orrát! Hát...nem mindegy, hogy ír 0 pontos zh-t az ember lánya! Látszott rajta, hogy baromira izgul, csak nem tudtam, hogy a kérdéseket várja ilyen izgalommal, vagy hogy kibírja a körme, anélkül, hogy lepattogna a lakk, esetleg sietne szolizni. Ja, a mobilja is rózsaszínű volt, és a hajában is volt egy-két rózsás árnyalatú tincs.

Na, miután "kigyönyörködtem" magam, mondom, írják fel a papírra, hogy NÉV, SZAK... és éppen folytatnám a sort, mire a kislány megszólal: Elnézést! Évszak? Na, gondoltam, nagy az Isten állatkertje, kicsi a kerítés, persze a többiek sírva röhögtek, ő meg abszolút nem értette, hogy min.
Mondtam neki, hogy igen, az évszakot kell felírni, a hónapot, napot, a Duna vízállását Paksnál, a Barátok közt tegnap esti epizódjának 5 soros összefoglalóját és a műkörmöse mobilszámát...
Gondoltam, ennyi baromságra csak veszi a lapot...tévedtem, csak az tűnt fel, hogy míg a többiek a kérdésekre várnak, ő már buzgón ír, és láss csodát! Minden adatot megkaptam, kivéve a vízállásjelentést, mert arra azt írta: "Tudom ám, hogy ez beugratós kérdés, mert Paks a Tisza mellett van."
Feladtam. És már nem röhögök, amikor ezt a történetet mesélem. Diplomája lesz...?

Néhány érdekesebb cikk amerikai újságokból:

"Egy altoni ügyvéd véletlenül beperelte saját magát."


"Önkéntesek kutatnak öreg, Polgárháborús repülőgépek után."
Vajon mekkora az esély, hogy sikerrel járnak?


"Egy 74000 dollár értékű ausztrál harcjármű eltűnt, miután álcázó festéssel látták el."
Pont erre való az álcázás, nem?


"Tízparancsolat. A Legfelsőbb Bíróság szerint néhánnyal nincs gond, néhánnyal viszont igen."
Azért késtek vele néhány ezer évet.


"A Utah Méregellenőrző Központ arra hív fel mindenkit, hogy ne egyen mérget."
Bölcs megelőző javaslat.


Rendőrségi fantomkép az elkövetőről. Ha bárki látja, jelentse!


"Szövetségi ügynökök rajtaütöttek a fegyverbolton és fegyvereket találtak."
Kicsi volt rá az esély, de bejött nekik.


"A statisztikák szerint a tizenéves terhesek száma jelentősen csökken 25 éves életkor felett."
30 felett pedig már jelentéktelennek mondható.

Mint minden elsőgyerekes apuka, jómagam is nagyon féltettem a kisfiamat élete első éveiben. Amikor eljött az ideje, hogy először elvigyem kerékpározni őt magammal, előbb beszereztem minden szükséges biztonsági eszközt. Gondosan felszereltem a gyerekülést a biciklim csomagtartójára, ellenőríztem a biztonsági övet, beállítottam a megfelelő méretre. A gyerekre feladtam a sisakot, térd- és könyökvédőt, és jól beszíjaztam az ülésébe. Alaposan átnéztem újra, hogy minden rendben van-e, mielőtt elindulunk. Kitoltam a kerékpárt a házunk elé, majd szokásom szerint jobb lábamat nagyívben hátralendítve fel akartam szállni, amikor is alaposan szájbarúgtam egyetlen gyermekemet.