Vicclap.hu - viccek archívum, 75 . oldal

Megfigyeltétek már, hogy az idős házaspároknak van egy jól bevált közös nyelvük, amit csak ők ketten értenek?
A múltkor a nagyszüleimnél voltam látogatóban. A nagyapám kinyitotta az egyik szekrény ajtaját, és keresgélni kezdett a polcokon. A nagymama megkérdezte:
- Mit keresel?
- Semmit!
- Az nem ott van, hanem az ágy alatt!

A sógornőm nemrég új állást talált. Próbavásárlásokat kell végeznie különböző áruházakban, és jelentést írni a kiszolgálásról. Néhány hét elteltével megkérdeztem tőle:
- Hogy tetszik az új állásod?
- Jaj, imádom! Azt a két dolgot kell tennem, amit legjobban szeretek: vásárolni és másokat kritizálni. És még fizetnek is érte!

A múltkor meghívtam a barátomat egy nagyon elegáns étterembe vacsorázni. Amikor megérkeztünk, egy pincérnő az asztalunkhoz kísért. Az asztalon kristálypoharak és gyönyörő porcelán teríték. Leültünk, a barátom kivette az ezüst szalvétagyűrűből a damaszt szalvétát, a nyakába tette és elkezte hátul összecsomózni. Erre odahajol hozzá a pincérnő, és suttogva kérdezi:
- Uram, borotválkozni készül vagy hajat vágatni?

A Michael család egy kis farmon él Kanadában az amerikai határ mellett. A birtokuk már évtizedek óta vita tárgyát képezi a két ország kormánya között. Nem tudnak megegyezni, hogy hová is tartozik. Michael nagymama már betöltötte a 90-et, vele él a farmon egy fia és az unokái. Egyszer levelet kapnak a kanadai kormánytól. A családfő felolvassa és beszámol a nagymamának:
- Az áll a levélben, hogy a kormány elismeri, hogy ez a terület az USÁ-hoz tartozik, mi pedig ezt elfogadhatjuk, vagy fellebbezhetünk. Mit szólsz ehhez, nagyi?
- Naná, hogy elfogadjuk! Azonnal válaszoljatok a levélre! Nem bírok ki még több zord kanadai telet.

Sir Robert Peel brit miniszterelök nem sokkal azután, hogy Faraday feltalálta a dinamót, meglátogatta a tudós laboratóriumát. Rámutatott a különös készülékre, s megkérdezte, hogy mire használható. Faraday azonnal válaszolt: "Azt még nem tudom, de lefogadom, hogy a kormány egyszer majd adót vet ki rá."
Hát, végeredményben ez bekövetkezett.

Szülőként az egyik legfontosabb feladatunk úgy nevelni gyermekeinket, hogy boldog, sikeres felnőttekké válhassanak. Ez igen nehéz feladat. Az ember soha sem tudhatja, mikor érkezik el a gyerek a megfelelő korba, amikor bizonyos információk jó
irányba befolyásolják személyisége alakulását, és így pozitívan hatnak majd felnőtt életére.
Én úgy gondolom, hogy soha sincs túl korán elkezdeni a tanítást. Minél előbb megtanítjuk a gyerekünknek, hogy pl. a tűz éget, vagy a kés vág, annál jobb.
Szóval, a minap üldögéltünk a nyolcéves kislányommal az asztalnál, és ő csak beszél, beszél, ömlik belőle a szó megállíthatatlanul. Gondoltam, na most itt az ideje egy életreszóló leckének:
- Ide figyelj, drágaságom. - mondtam és két kicsi kezét a kezembe vettem az asztal fölött. - Annyit beszélsz, hogy az már az ember agyára megy. A plafonra tudnék mászni tőle, érted? Hát hogy fogod így megtartani a férjedet, ha felnőtt leszel?

Vasárnap délelőtt a templomban Istentiszteletet tartottak. A 2000-es létszámú gyülekezet meglepődve tekintett két váratlanul betoppanó vendégre. 
Mindketten felöltözve talpig feketébe és mindegyiknél egy automata géppisztoly.
Egyik így kiált:
„Bárki, aki úgy gondolja, hogy megéri Krisztusért hogy egy golyót kapni, maradjon ülve."
Az énekkar azonnal kirohant...
Az előljárók közül is megfutamodtak...
És a nagyobb része a jelenlévőknek is elment....
A 2000 hívő emberből csak 20-an maradtak.
Az egyik fegyveres férfi ezután körülnézett, és a lelkészre tekintve ezt mondta:
“Jól van tiszteletes, megszabadítottalak a képmutatóktól. Most már kezdheted a prédikálást. További szép napot!"
A két idegen erre megfordult és elment.

Drága Hajnikám! Kérlek ne haragudj rám, amiért nem mentem veled tegnap M.kövesdre! Tudom, hogy megsértődtél rám, de nem éreztem volna jól magam, mert letört az egyik körmöm. Nem tudtam vissza építtetni, mivel Zsani nem dolgozott. Kérlek ne haragudj! Még meglátták volna a kidobók. Tudod, mikor megyek én úgy el, hogy nincs rendben valamim!? Amikor a hajam nem volt jó, akkor is kivertem a balhét, hogy nem megyek. De az más volt, mert meg tudtuk oldani! Emlékszel? De ha a manikűrös nem dolgozik, azzal nem tudok mit csinálni! Vagy elmenjek egy manikűröshöz, pisztolyt fogjak a fejéhez, hogy azonnal építse meg nekem? Bocsika! Igyekszem neked bepótolni a dolgot! Csak ne haragudj! Ezer bocsánat!
Puszy,
A legjobb barátnőd!

Egy orvosi kutatócsoport a Stanford Egyetemről feladott egy hirdetést, miszerint résztvevőket keresnek egy rögeszmés-kényszeres magatartással kapcsolatos felméréshez. Olyan embereket kerestek, akiknél már megállapítottak ilyen tüneteket. A hirdetés megjelenése utáni napon 300 válaszlevelet kaptak. Mind ugyanattól az embertől érkezett.

Egyik szombat este szórakozni mentem a barátnőimmel egy klubba, ahol még sosem jártunk. Miután leültünk egy asztalhoz, feltűnt, hogy a helyiségben mindenki sokkal fiatalabb nálunk. Elég kényelmetlenül éreztük magunkat, gyorsan megittuk az italunkat, aztán elindultunk a kijárat felé. Az ajtónál egy jóképű, magas srác hirtelen utánunk lépett.
"Hm..., - gondoltam - talán mégsem kellene olyan sietősen távoznunk."
A fiú megszólította az egyik barátnőmet:
- "Helló! Nem emlékszik rám? Maga volt az osztályfőnököm hatodikban!"