Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 15 . oldal

Ügyfél: Ha nem használom az autót, akkor is kell fizetni a kötelező biztosítást?
Operátor: Igen, addig amíg ki nem vonják a forgalomból, vagy el nem adja az autót.
Üf.: Aha..... Nem érdekli véletlenül egy 23 éves Skoda?

Operátor: Jó napot kívánok, XY vagyok, miben segíthetek?
Ügyfél: Jaj várjon egy kicsit, fel kell dugnom a telefont!

Üf.: HRF a rendszámom, mint Hülye-Rendőr-Főnök.

Üf: 60 éves vén fasz vagyok és megváltozott a születésem dátuma...

Üf: Mondom a kötvényszámot, itt van a kezemben, csak elmegyek érte...

Operátor: Milyen típusú biztosítása van?
Ügyfél: Boros Ernő típusú....

Üf: 82 éves vagyok. Múlt héten volt egy ütközetem...

Üf: Jó napot kívánok, volna egy óriási problémám: tegnap vettünk egy új Renault-t... Bár mondjuk ez nem is olyan nagy probléma...

Operátor: Mi a rendszáma?
Ügyfél: Tudom azt is mondani, és a kötvényszámot is!
O: Köszönöm, mi a rendszáma?
Ü: Mondom a kötvényszámot....

Ügyfél: A rendszámom: DLP
Operátor: Sajnos nem találom... betűzné?
Ü: Déelpé! nem igaz, hogy nem érti!!!!
O: Pedig nem találom. Kérem, betűzze nevekkel!
Ü: Dénes, Lóbelt....

Operátor: Jó napot kívánok, XY vagyok, miben segíthetek?
Ügyfél (félve): ööö.. Bocsánat, ugye maga nem egy gép?

Operátor: Üdvözlöm, XY vagyok, miben segíthetek?
Ügyfél: Jó napot, én Szabó Istvánné vagyok. (szünet)
O.: (vár) Igen?
Üf: (meglepett hangon) Igen?

Ügyfél: Mondják már meg mitől lett a biztosításom havi 1200 forint??!!!
Operátor: (megnézi a gépben) Uram ez nem a havi, hanem az éves díj!
Ü: Jaj, ne haragudjon, bocsánat. Exhumálom magam.

Ügyfél: Jó napot kívánok, van egy autó az apám nevén. Én az apámnak vagyok
a fia...

Ügyfél: Én a Szabó Jánosné férje vagyok...

Operátor: Tudna mondani nekem szerződésszámot?
Ügyfél: Persze. Várjon egy kicsit, előveszem az izémet.

Operátor: Kérném szépen az autó rendszámát.
Ügyfél: jé-tyé hétszázhúsz, tehát János, Tibor, ... ööö.... Ybil (?)

Üf: Az autó rendszáma: B, mint Béla, X, mint Xanax....

Üf.: ... H, mint Helemér.

Üf: .... K, mint Károly, D, mint Dénes, X, mint Sex.

Üf. (köszönés nélkül, üvöltve): Halló! Há' én má' eladtam az autót!!!
Operátor: ... Milyen autót?
Üf.: Há' a Margitét!!!

Üf.: Halló. Már próbáltam hívni magukat, de a szóbeszéd után nem jött semmi... (a gépi menüre gondolt)

Ügyfél: .... Ezen a papíron nem lehet elmenni!

Üf: XY vagyok, van egy kis gondom.
Operátor: Jó, megnézem. Mi a kötvényszáma?
Üf: ...ÖÖÖ, várjon egy kicsit .... (nem találja)......
O: Jó, akkor mondjon inkább rendszámot!
Üf.: Rendben, azt is mondom...

Üf: Kaptam Önöktől egy levelet. Kérem magyarázza el, hogy mit jelent!
Operátor: Rendben. Mi szerepel a levélben?
Üf: Hát azt honnan tudjam? Most dobtam be a kályhába!

Operátor: (kérdez valamit az üf.-től, a háttérben egy kislány hangosan kiabál)
Üf: Várjon egy kicsit! (kislánynak mondja) Évikém, most nem érek rá! Menjél ki a hűtőbe, légyszives!

Üf: Volna egy kis problémám.
Operátor: Mi történt?
Üf: Tegnap a parkolóban álltam és megnyomott hátulról egy kínai.

Üf: Várjon egy kicsit, mondom a kötvényszámomat, csak meg kell keresnem....
(matat, majd beleszól) Halló. El tetszett menni?

Op.: Van Önnek mezőgadasági őstermelői igazolványa?
Üf: Ááá, nem. Én csak galambokat tartok... meg a feleségemet.

Üf: XY vagyok "érdeklődni szeretnék, hogy kaptam önöktől 2 papírt, és ami azt se tudom, hogy micsoda, vagy hogy, vagy mi, vagy mi van, és hogy ezek micsodák és hogy mi van, hogy hogy van, vagy mi van".


Op: ... és a kárt okozó melyik biztosítónál van?
Üf: Ó, hát azt nem tudtam meg, mert olyan ideges lettem, hogy majdnem megöltem!

Üf: Le akartam mondani egy szerződést, ezért bementem az Önök egyik fiókjába, de nem törölték ki...

Op.: ...és Ön közalkalmazott?
Üf: Nem, van munkahelyem...

Op: Éves szinten 1408 Ft-tal nőtt a díja, ez 1,8 %-os díjnövekedést jelent.
Üf: Értem... Akkor maguknak LÓ... A SEGGÉBE! (lecsapta)

Üf: Önöknél van a kötelező feleség biztosításom... (felelősségbiztosításra gondolhatott)

Üf: Én most 8-as bónuszban vagyok?
Op: (megnézi) Igen.
Üf: És a 8 után a 9 jön?

Op: Mikor született?
Üf: '72-ben. A 6.20-sal jöttem (1972.06.20)

Üf: Utasbiztosításnál, ahány ÉLŐ személy megy, arra kell fizetni?

Operátor: .... Értem. És Ön Nagy Ágnesné?

Operátor: Milyen papírt tetszik nézni?
Üf: Hát amit Önök küldtek, az idegszállást , vagy mit (indexálás)...


Üf: De hát nekem a fiókban azt mondták, hogy ..... !!
Op: Sajnos akkor rossz információt kapott a fiókban.
Üf: És akkor most menjek vissza, és nekik verjem ki?!

Op: Jó napot kívánok, XY vagyok, miben segíthetek?
Üf: Nahát, megint egy emberrel beszélek. Az előbb is így volt, csak akkor egy nő vette fel.
(és leteszi)...

Üf: Nem értem, hogy miért küldözgetik a csekkeket, amikor az autó már rég ki lett vonva idegesen a forgalomból!

Üf: Volt egy kismotorom, de már nincs meg. Mit tegyek?
Op.: Küldje be kérem az adásvételi szerződést!
Üf: Ja, de nem eladtam, hanem elcseréltem két malacra.

Üf: Szeretnék a kötelező biztosítással kapcsolatban egy traktorral beszélni.

Üf: Szeretném, ha a segítségemre lenne. Ellopták a táskámat és benne volt mindkét autóm.

Üf: Jó napot kívánok, van egy utánfutónk apukám néven...

Üf: Halló! Én Balogh Józsefné, meg a férje vagyok...

Op.: Jó napot kívánok, XY vagyok, miben segíthetek?
Üf.: Jó napot kívánok, én meg egy ember vagyok. Azt szeretném mondani, hogy ...

Op.: És négykerék-meghajtású az autó?
Üf.: ..... háááát, mind a négy kereke forog.
Op.: (elneveti magát)
Üf.: ... és ha még azt is hozzáteszem, hogy szőke vagyok...

Op.: És a baleset okozója elismerte a felelősségét?
Üf.: Ó, hát persze, egyből. Azt mondta, örül, hogy nem verem meg...

Üf.: Gépjármű kárunk volt, és kint volt nálunk a helybeli színlelő...

Üf.: Én XY kollégájukkal szeretnék beszélni.
Op.: És melyik fiókban dolgozik a kolléga?
Üf.: Az egyikben.

Üf: ...és akkor most tulajdonképpen december 31-én ér véget az év? Mármint, hogy Önöknél is?

Üf: A kocsim biztosításával kapcsolatban kérdeznék, mit mondjak? Mindent
tudok mondani!
Op: Akkor kérem a szerződésszámot.
Üf: Úúú, az hol is van, hogy van?
Op: Mindegy, akkor az autó rendszámát kérem.
Üf: A rendszám? Mi is a rendszám? Várjon, hol van az itt?

Üf: Másfél hónappal ezelőtt kórházba kerültem, ahol több hónapig kezeltek...


Üf: Jó napot kívánok, lenne egy kis problémám... Mondjak egy szerződésszámot, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz?

- Miért hívjuk a szüleinket szülőknek, amikor csak az anyánk szül?

- Miért nevezzük a tűzcsapot tűzcsapnak, amikor víz folyik belőle?

- Ha tudna menni egy autó fénysebességgel, mi történne, ha felkapcsolná a lámpát?

Egy focista naplója a 2012-es ukrán-lengyel rendezésű UEFA labdarúgó Európa Bajnokságon:

1. nap
Ma megérkeztünk az ukrán határra, ahol a csapatbuszunkat csapattraktorra kellett cserélnünk, mivel az utak nem voltak megfelelő állapotban. Sajnos a sok eső miatt így is akadt gondunk, ezért csapatépítés gyanánt kiástuk a traktort a sárból.

2. nap
Megérkeztünk a szállás maradványaihoz. Itt csapat- és szállásépítő edzést tartottunk, amivel az egész nap eltelt. Még el sem kezdődött az EB, de már kimerült vagyok, de sebaj, holnap megnézzük a stadiont, majd lesz időm pihenni.

3. nap
Ma megnéztük a stadiont, és 1,5 óra keresés után mind a két kaput sikerült megtalálni. Azok a szemét verebek megették a fűmagot, úgyhogy a csapat vállalta, hogy egy 11-esért cserébe, amit majd az első meccsen kap, zöldre festi a talajt.
Délután megismerkedtünk a helyi kulturális szokásokkal (kocsmáztunk), majd erőnlétünk megtartása érdekében futottunk a tüntetők elől.

4. nap
Az előző napi futóedzésen nem volt mindenki elég gyors, ezért páran közülünk könnyebb-súlyosabb sérüléseket szenvedtek. Szerencsére ezek a kedves ukrán házigazdák kiküldtek egy szanitécet, aki pillanatok alatt rendberakta a csapatot. Egyik játékosunknak levágta a bal lábát, ami mondjuk nem akkora baj, úgyis kettő volt neki. Viszont azóta itt lábatlankodik folyton.

5. nap
Ma, hogy hozzászokjunk a helyi klímához, barátságtalan mérkőzést játszottunk az ukrán keménymaggal. Majdnem lőttem egy gólt, de a kapus rám fogott egy Kalasnyikov-ot ezért meggondoltam magam.

6. nap
Végre elérkezett az első meccs. Előtte a szokásos eligazításon a sportcipőinket, hogy a talajviszonyokhoz alkalmazkodjunk, gumicsizmára cseréltük. Kicsit zavaró még, hogy minden rúgás után lerepül a lábamról, de nekem legalább van lábam.
Este lejátszottuk a mérkőzést. Az eredményről még tárgyalnak a szakemberek, mivel eredményjelző nem volt, és a kaput is mindig máshova rakták. Remélem nyertünk.
Amikor hazaértünk, eloltottuk a dühös szurkolók által felgyújtott szállást. Az előző 5 nap eseményei után már nem lepődtünk meg ezen.

7. nap
Hogy kipihenjük az előző nap fáradalmait, ma elmentünk egy bemutatóra amit az ukrán hadsereg tartott nekünk. Nagyon érdekes volt látni, hogy milyen hatással van egy focistára, ha hozzávágnak egy gránátot. A bemutató után vetélkedőt rendeztek a helyiek, aminek a lényege az volt, hogy mi cikk-cakkban futottunk, ők meg lőttek ránk.

8. nap
Úgy gondoltuk, megháláljuk azt a sok vendégszeretetet, amit eddig kaptunk, ezért megpróbáltuk felkutatni az elűzött kormányt. Nem találtuk meg, de tettünk egy kitérőt Lengyelországba, ahol polka-bemutatót tekintettünk meg a helyi "szórakozónegyedben".

9. nap
Másnap mindenki jelentkezett a helyi orvosnál nemi betegség gyanújával biztos ami biztos alapon. Délután, miután az egész csapat eredménye mind AIDS, szifilisz, és egyéb nemi betegségek, mint IQ terén negatív lett, visszavágót játszottunk a helyi keménymaggal. Majdnem nyertünk, mert már mi is szereztünk egy puskát.

10. nap
Ma volt alkalmunk megismerkedni egy hagyományos ukrán családdal. Kicsit hasonlít az olaszhoz, itt is a keresztapa a család feje, és itt is van egy csomó "Don" nevű ember.
Este a keresztapát megválasztottuk rendőrfőkapitánynak, mert az sincs most.

11. nap
Elérkeztünk a második meccshez. Az első mérkőzésből tanulva most egészen más volt az eligazítás. Kaptunk fegyvereket, és részt vettünk egy alapfokú tankvezetői tanfolyamon is.
Hát így már azért egészen más volt játszani! Majdnem nyertünk, és a csatárunkat választottak a mérkőzés legjobbjának. Szerintem teljesen megérdemelten, hiszen lőtt 1 gólt, 2 védőt, és legalább 4 verebet. Ezenfelül volt 1 kapufája is, de azt ellopták tőle.

12. nap
Ma végső nyugalomra helyeztük azokat a csapattársainkat, akik valamilyen okból kifolyólag nem élték túl az elmúlt 11 napot. Délután a hátországba telefonált az edző és utánpótlást kért.
Mivel az előző meccsen az edző nem volt elégedett a kapu védelmével, ezért ma a tizenhatos környékére körben a kapu körül vizesárkot ástunk, és tettünk bele pár aligátort is. Nah, így próbáljanak gólt lőni. Egy baj van: mi a körön belül maradtunk, és még nem tudom hogy fogunk kijutni.

13. nap
Ez a nap az érdeklődés hiánya miatt elmaradt.

14. nap
Az aligátorok megfagytak a hidegben, úgyhogy ma ki tudtunk mászni a vizesárokból.
Este jótékonysági labda- és ellenfélrúgó mérkőzést játszottunk, a rendezőkért, mivel elfogytak a labdák, és szükség volt a pénzre, hogy újat vegyenek.

15. nap
Ez az Eb utolsó napja. Nem játszottunk, csak két mérkőzést, mert a többin az ukránok játszottak a lengyelekkel. A döntőben is ez a két csapat szerepelt, végül az ukránok nyertek 11-esekkel 4-4-re.
Összeségében véve ez életem egyik legnagyobb élménye volt, és nagyon remélem hogy a csapat kijut majd a 2014-es iraki világbajnokságra is.

Az amerikai vonatok nyomtáva (a sínek közötti távolság) pontosan 143,5 cm (4 láb és 8,5 inch). De vajon mi az oka annak, hogy ez a távolság pont ekkora lett? Mi olyan vonzó ebben a számban?

A válasz meglehetősen egyszerű és könnyen kitalálható: az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatos nyomtávval, mivel az első vonatokat angliai bevándorlók kezdték építeni az Újvilágban.
Na jó, de ettől a kérdés még kérdés marad. Most azt kell megválaszolni, hogy Angliában miért lett 143,5 cm a nyomtáv. Azért, mert az első vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak. Így hát felmerül a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtáva miért lett pont 143,5 cm?
A válasz megint nagyon logikus: ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kőutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra, volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik vájtak ki. Nem meglepő azonban, hogy az Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig, az ókori Róma építtette. A kőutakba vájt vájatokat pedig az első római kocsik és harci szekerek vájták. Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után
vonta. A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszerítették az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására.
A tanulság tehát, hogy ezek után, ha azt kérdézed, hogy ki a fene rittyentette ezt vagy azt a számot (pl. 143,5 cm), még az is lehet, hogy pont rátapintottál a valóságra: a római kocsik távolsága ugyanis pont azért lett akkora, amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi előtt.

Megvan hát a válasz! Római lovak fara szülte ezt a különleges számot. Ha pedig már eléggé izgalomba jöttél attól, hogy birtokába jutottál a modern világ egyik nagy titkának, még egy adalék: bizonyára láttad már azt a két vastag rakétát az amerikai űrrepülok oldalán, felszállás közben. A nevük Solid Rocket Boosters (SRB). Ez a két rakéta hajtja fel az űrbe az űrhajót. A rakétákat a Utahi "THIOKOL" gyárban gyártják, és tervezői sokkal, de sokkal vastagabbra szerették volna csinálni. A probléma csupán az volt, hogy a rakétákat vonaton kellett a kilövőállomásra szállítani. A vonat pályája néhány olyan szűk alagúton keresztül vezet, hogy a sinek épphogy elférnek benne. Ezért aztán a rakéta sem lehetett szélesebb, mint a nyomtáv.

Így esett meg, hogy a világ egyik legfejlettebb technológiájával gyártott rakétájának a szélességét egy római ló hátsó fele határozta meg...

A kisfiam születésnapjára vettem egy méregdrága akkumulátoros autót, amibe be lehet ülni. A gyerek, miután kibontottuk együtt az ajándékát, beült az autó dobozába, és egész nap abban játszott. Mi ebből a tanulság?
A következő szülinapjára kap egy üres dobozt és a maradék 40000 forintból pedig én kapok egy hordó Whiskyt.

Körülbelül 3 évvel ezelőtti eset volt az, mikor édesapám egy dvd-lejátszó megvásárlása iránt érzett csillapíthatlan vágyát kielégítette, magyarán elment a METRO-ba. A gépjármű hátsó csomagtartóját kitöltő szerkezettel éppen sítáborból hazaérve lepett meg, enyhén illuminált állapotban. Azt nem tudom, miért ivott, de ezt sok esetben nem is kell és nem is lehet megérteni. Jól van az úgy! A szituáció érdekesen nézett ki. Én ugyebár megérkeztem az 1 hetes, címben említett személy által finanszírozott sítúrámból, amikor is a buszról leszállván az első dolog, amivel szembesültem az édesapám egészen mélyről jövő kitörő üdvözlése volt, némi égetett szesz illatával párosulva. A dvd-vonalon maradva, ugyebár, raknám be a szlovákiai kiruccanástól nagy mértékben megnehezült táskámat a csomagtartóba, amikor nagy megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy ezt a helyet kisajátította egy japán szamuráj dinasztiáról elnevezett asztali dvd-lejátszó. Kérdeztem édesapámtól, ez mégis micsoda, amire Ő persze a két füle irányába enyhén feltolt szájszéllel reagált és így szólott hozzám: -Jó mi? Hazamegyünk és összeszereled. De azért jót vettem nem? - Útközben hazafelé a helyzet akkor fordult válságosra, amikor is realizálódott a dvd, mint lemez formátum hiánya az utastérben. Édesapám utolsó mentőövét felhasználva, (a felezőset még délelőtt többszörösen elhasználta, ami után a közönség segítségét kérte) felhívta kedves barátját, akihez betérve 3 dvd-lemezzel lettünk gazdagabbak. A filmek pontos összetételére sajnos nem emlékszem, de nem az 5000 Ft-os fajták voltak, azt hiszem (lehet ez az oka). Hazaérve persze, a lejátszó kivételes előnyt élvezett unalmas élménybeszálóimmal szemben, amit a dvd-lejátszó összeszerelése közben próbáltam előadni. Édesapám is természetesen kivette részét az összeszerelésben, a legnagyobb erősségének mondható az általam csak "mental helping"-ként aposztrofált segédlettel. Ez annyit tesz, hogy a kicsomagolás után elhangzó "Na, mit kell segíteni?" szóösszetételű mondat elmondása ( itt fontos az elmondani és a kérdezni szavak közti jelentéstartalmi különbség kiemelése) után a felvetésre érkező válaszreakciók ellenére hősünk mély tudatállapotba süllyed és alfa szinten működik közre a szerkezet installálásában. Ennek legfőbb ismérve a kézben lévő távirányító és használati utasítás mind horizontálisan mind vertikálisan legalább 540 fokkal való elforgatása és szúrós szemmel való nézése a fotelben ülve. A használati utasítás magyar nyelvű részét (ha létezik egyáltalán ilyen) hősünk a spanyol, üzbég, német, angol, svéd, cseh, macedón és orosz, összesen 87 oldalt kitevő fejezetek után találja meg, legalábbis addig, amíg össze nem áll a rendszer. A rendszer elkészülte után a "mental helping"-ből épp kilépő hősünk a "Na és akkor hogy kell ezt bekapcsolni?" kezdetű felkiáltás sorozattal teszi számunkra világossá dvd-lejátszónk inaktivitását. Itt kell megjegyeznem, hogy a távirányítón elhelyezkedő megkülönböztetett jelzésű ki- és bekapcsológomb minden 45 évnél idősebb férfinél érvényét veszti (hősünknél mindenféleképpen). Ezt csakis háromféle módon lehet megmagyarázni:
A, A távirányítókról és azok gombjainak elhelyezkedéséről tárolt információk nagy része törlődik a memóriából (ha egyáltalán benne voltak).
B, A meggyengült látás következtében a színek között már nem tehető megfelelő mértékű elkülönítés.
C, Ugyanolyan alakú, mint a többi gomb.
A megfelelő gomb megnyomása után a dvd-lemez behelyezése néven futó többkomponensű és rendkívül bonyolult műveletsor elvégzését magamra vállaltam, ezzel is még kíváncsibbá téve édesapámat. A film ennyire azért már nem kelthette fel érdeklődését, mivel annak közepén szokásához híven egy mélyebb, meditatív állapotba redukálta magát, ezzel is átadva magát a fotel kényeztető ölelésének. A film végén futó stáblista végül olyan szinten felingerelte édesapámat, hogy vissza kellett térjen a valós tér-idő kontinuumba, amikor is nagy egyszerűséggel konstatálhatta: "Azért ez megérte!"

Múltkor egy áruházban éppen állateledelt vettem a kutyámnak, amikor egy idős hölgy megszólított a pénztárnál:
- Magának van kutyája?
- Nem, nincs - feleltem tréfás kedvemben. - Ezt a kutyatápot én magam eszem. Tele van mindenféle vitaminnal, nagyon egészséges. Nemrég már majdnem végigcsináltam egy kéthetes kúrát, amikor váratlanul az intenzív osztályra kerültem, és félbe kellett hagynom a fogyasztását. De most elkezdem újra.
Körülnéztem, a pénztárnál állók érdeklődve hallgatták a mesémet. Az időst nénit kirázta a hideg, és hitetlenkedve kérdezte:
- Nem azért került kórházba, mert ételmérgezést kapott a kutyatáptól?
- Dehogy! - feleltem. - Azért, mert az úttest közepén ülve nyalogattam a mancsomat, amikor elütött egy autó.

Néhány évvel ezelőtt kétségbeesetten próbáltuk eladni a házunkat, egy zajos, forgalmas út mellett, de hónapokon át nem akadt rá vevő. A gyerekekre szigorúan ráparancsoltunk, hogy ha jön egy érdeklődő, semmi rosszat ne mondjanak a házról.
Egyszer betoppant egy vevő, aki úgy tűnt, elégedett lenne a körülményekkel, és az árat is elfogadta. Odafordult a 6 éves lányunkhoz, és bizalmasan megkérdezte tőle:
- Mit gondolsz, van még valami, amit tudnom kéne erről a házról?
A kislány ijedten felelte:
- Én nem mondhatok semmit.
A férfi tovább erősködött, míg a gyereknek végül megeredt a nyelve:
- Tudod..., - suttogta - van egy mumus a kamrában...

Amerikában Halloween idején egy jelmezes kislány és egy kisfiú jár házról házra. Bekopogtatnak egy ajtón. Kijön a házigazda, és megcsodálja őket:
- Kik vagytok? - kérdi tőlük.
- Jancsi és Juliska. - felelik.
- Az nem lehet, hiszen ti feketék vagytok!
A gyerekek elszomorodnak, hátat fordítanak és hazamennek.
Kis idő múltán ismét megjelennek másik jelmezben. A gazda ajtót nyit:
- Kik vagytok?
- Hófehérke és a Herceg.
- Az lehetetlen, hiszen ők sem voltak feketék.
A két kisgyerek megint elsomfordál lehajtott fejjel.
De nem adják fel, nemsokára újra kopogtatnak. Ezúttal anyaszült meztelenül.
A házigazda meglepetten áll az ajtóban:
- És most kik vagytok? - kérdezi.
- Mi vagyunk az M&M's csokigolyók. - válaszolja a kislány. - Én a sima, ő meg a mogyorós.

Egy turista fotózza Magyarország jellegzetességeit. Egyszercsak meglát egy kapáló paraszt bácsit, aki hirtelen eldobja a kapát, és csinál egy tripla szaltót. Nagyon szeretné filmre venni ezt az érdekes szokást a turita, hát odamegy és megszólítja az öreget:
- Bácsi! 100 dollárt adok, ha felvehetem az előbbi produkcióját!
- Nem,fiam,nem lehet!
- 200 dollár!
- Nem, fiam, nem lehet!
- De bácsi, gondolja meg, 500 dollárt adok!
- Ide figyeljen, fiam! Nincs az a pénz, hogy én még egyszer tökön vágjam magam a kapával!