Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 14 . oldal

Van olyan humor, ami már nem is a vicces, hanem inkább a fárasztó kategóriába tartozik.
Most egy ilyent olvashatsz :)

Tegnap ülök a Balaton partján. Egyszer csak arra jön a magyar válogatott szövetségi kapitánya, és megszólal: - Te, nem mész úszni?
Mondom neki: - Én már tegnap úsztam, Lothar, Ma theus.

Aztán elkezdem nézni a Balatonban fürdőket. Hát, nem ott van a Queen együttes gitárosa.
Meg is kérdem tőle:- Milyen a víz Brian, May?

Közben látom, hogy mellettem ül Magnum. Éppen egy kenyeret akart felvágni, de nem sikerült neki.
Odaszóltam neki: - Várjál Tom, Seleck majd én!

Utána gondoltam, hogy ideje hazamenni. Éppen megyek a kijárathoz, amikor látom, hogy egy amerikai színésznő kiejti a kezéből a popcornos zacskót, és anélkül, hogy összetakarítaná, elindul onnan.
Utána szóltam: - Hé, Cybill, Sephard már fel legalább!

A strand kijáratánál egy híres amerikai színészbe botlottam, ahogy éppen állt a motorja mellett. Megkérdeztem tőle: - Mehetnék vele egy Kurt, Russell?
De nem engedte meg...

Tényleg megtörtént, kb. 30 éve, még az "átkosban", amikor csak három évente egyszer kaptunk (ha kaptunk) útlevelet Nyugatra, ennek következtében a magyar turista ritka volt, mint a fehér holló.

Franciaországban nyaraltunk a családdal, és eléggé általános véleményként fogalmazódott meg bennünk, hogy a francia nők hírükkel ellentétben nem igazán szépek. Valamelyik Loire-völgyi kastélyban jártunk éppen, amikor megláttunk egy kifejezetten csinos "bombázót", mire is apukám megszólalt: na végre egy jó francia nő. Mire is a hölgy kedves mosollyal: "Maguk is magyarok"?

Dan odalépett az utcán egy szőke bombázóhoz:
- Elnézést, hogy így leszólítalak, de nagyon tetszel nekem! Tudom, hogy nem vagyok egy Adonisz, igazából túl szórakoztató sem vagyok, de apám a halálán van, és rám fog hagyni 20 millió dollárt! Feljössz hozzám?
A bombázó kis habozás után igent mondott, majd három nap múlva ő lett Dan mostohaanyja.
És még azt mondják, hogy a szőke bombázóknak nincs eszük!

Egy házaspár egész évi hajtás után végre szabadságra megy. Nincs más vágyuk, csak kettesben lenni. Útnak indulnak lakókocsijukkal, és letáboroznak egy kempingben, egy szép csöndes helyen. Nem tudnak azonban sokat pihenni, állandóan kopogtanak a jószándékú, ismerkedni akaró szomszédok a kempingből. Megunva az örökös zaklatást, a házaspár kitesz egy táblát az ajtóra:
"Biztosító társaság. Ha érdekli egész életre szóló biztosítási csomagunk, csak kopogjon nyugodtan!"

Egy 60-as éveinek elején járó házaspár, 35-ik házassági évfordulóját ünnepelte, egy csendes, meghitt kis étteremben...
Egyszer csak egy gyönyörű tündér jelent meg az asztaluk mellett és azt mondta:
- Mivel ennyire különleges házaspár vagytok, és hűek voltatok egymáshoz ez alatt a hosszú idő alatt kívánhattok tőlem egyet-egyet, én teljesítem kívánságotokat!
- Ó! Én szeretném körbeutazni a Földet az én nagyszerű férjemmel! - kérte a feleség.
A tündér meglengette a varázspálcáját és - abrakadabra - két első osztályú jegy termett az asztalon a Luxus utazási iroda világkörüli útjára.
Most a férjen volt a sor. Gondolkodott egy percet és így szólt:
- Nos,ez az egész nagyon romantikus, de egy ilyen alkalom csak egyszer adatik meg az életben, szóval ne haragudj kedvesem, de az én kívánságom egy nálam 30 évvel fiatalabb feleség!
A tündér és a feleség nagyon csalódott volt, de hát a kívánság az kívánság... Így hát a tündér körözött egyet a varázspálcájával és - abrakadabra - a férj 92 éves lett!

Mi a mese tanulsága? A férfiak hálátlanok, DE a tündérek nők...

Állítólag Helmuth Kohl semmilyen idegen nyelven nem beszélt, csak németül, ezért minden nemzetközi rendezvényen gondot jelentett, hogy kit ültessenek mellé, és így rendszeresen képtelen asztaltársaság gyűlt össze. Egyszer egy gazdasági világkonferencián egy pici, fiatal fekete manust ültettek mellé, aki rangban kb. ott volt, mint ő, valami afrikai országnak volt a miniszterelnöke. Tartott a vacsora, Kohlt már nagyon feszélyezte a hallgatás, úgyhogy odafordult a krapekhoz, és megkérdezte: "Hamham gut?" Mire a kis fekete bólintott, és mondta, hogy gut. Kicsit később Kohl megint megkérdezte, amikor az italokat felszolgálták: "Glutygluty gut?" "Gut." - mondta megint az asztalszomszéd. Nemsokra rá a fekát felkérték, hogy tartsa meg előadását a nemzetközi gazdaság új problémáiról, különös tekintettel Európa és Afrika viszonyára. Erre a kis manus másfél órát beszélt a makrogazdasági mutatókról akcentus nélküli hochdeutschban. Megtapsolták, visszament az asztalhoz, és megkérdezte Kohlt: "Blabla gut?"

Egy német csatornán a meghívott vendég George Lucas volt, a harmadik rész kapcsán. A beszélgetés alatt végig egy szinkrontolmács fordította a beszélgetést a műsorvezető és Lucas közt. Az interjú végén megkérték, hogy mondjon valamit, ami mind a hat Star Wars részre jellemző, mire frappánsan azt mondta: "May the Force be with you.". A tolmácsnak sem kellett több, azonnal fordított: "Május negyedikén találkozunk.".

Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép. Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez. - Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak. - Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott. Amint beléptek, elállt a lélegzete. A rendőrök viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.

Egy késő tavaszi este barátaink meghallották a fagylaltoskocsi csilingelését, amely abban az évben akkor járt arra először. Kilencéves fiuk felpattant, és már futás közben szólt vissza a hugának:
- Én leintem a kocsit. Te maradj itt kunyerálni!

A rohadt életbe, erre igazán nem számítottam! Egész más tárgyra gondoltam, amikor mondták, hogy ZH lesz ebből az anyagrészből. Ezért kértem el a Maffia füzetét?
Még jó, hogy bele sem néztem. Legalább menne el mögülem ez a pribék! Mit áll itt?
Pont engem kellett kipécéznie? És ezeket a kérdéseket utálom a legjobban!
Egy idegen szó. Mert ha magyarul lenne, tán még meg is érteném. De így? Azt hittem, műszaki főiskolán vagyok, nem pedig nyelvtanfolyamon. Legalább tudnék én is egy két idegen szót! Akkor visszavághatnék. Akkor aztán javíthatnák a dolgozatomat.
Na végre! Eloldalgott ez a smasszer. Pssz! Pssz! Mutasd! ... Nekem nem kell több két mondatnál. Két mondatból akár tízet is csinálok. Megváltoztatom a szórendet, rokonértelmű szavakat vezetek be. Tíz mondat jó nagy betűkkel egy oldal is lehet.
Az már szemre is szép. Abból már csak összejön egy bélás. Kösz, megvan.
Most átmegyünk nyelvészbe.
A fenébe! Hisz ez majdnem ugyanaz, mint amit az előző félévben kaptam vizsgán, de melyik tárgyból is?
Emlékszem, két kérdést adtak, egyiket sem tudtam. De szerencsére sikerült alkalmaznom az egyik zseniális módszeremet, mely már többször is bevált. A hapsi mind a nyolcunknak fejből adta a kérdést, ráadásul egyszerre. Aztán gondolkodhattunk rajta, majd aki készen lett, kiment elmondani. Tizenhat kérdés. Utolsónak mentem, akkor már úgysem emlékezett, mit adott nekem. Már én sem emlékeztem, milyen kérdést kaptam, nem hogy a vizsgáztató.
Amit tudtam, azt leírtam egy lapra és hozzákreáltam két kérdést. Csakhogy az egyiket pont az előttem lévő kezdte mondani. Az utolsó előtti vizsgázó. Ez feltűnő lett volna.
Két egyforma feladatot nem adnak. Gyorsan elővettem egy új papírt, s átmásoltam a még fel nem használt kérdést és választ.
Hiába gondolkodtam, nem bírtam még egy kérdést feltenni magamnak. Maximum azt, hogy mi a fenét keresek én itt? Hát a nyarat. De ezzel nem arattam volna nagy sikert.
Én következtem. Az első tétel ragyogóan ment. Csak úgy dobálóztam a rokonértelmű szavakkal. A másodikat elfelejtettem. Illetve nem értettem pontosan. Sebaj! Kaptam egy másikat. Amit most itt feltudnék használni, ha akkor odafigyeltem volna a válaszra. Mert azt nem én mondtam, hanem aki kérdezte. Így volt fair. A saját kérdésemre én válaszoltam, a vizsgáztató kérdésére a vizsgáztató.
Kaptam egy kettest. Ez már se nem osztott, se nem szorzott. Ösztöndíjat akkor sem kaptam volna, ha egyszerre három ötöst ír be. Egyet a megjelenésért, mert azt is kéne ám értékelni. Kettőt meg azért, mert elhoztam az indexet.
Nézd a hülye strébert! Lebukott, kivágják! Úgy kell neki! Ennek a csillagos hatos sem elég! Emlékszem, egyszer matekból hármast akartak adni neki. De ő nem fogadta el. Inkább kérte, hogy írják be az egyest majd jön legközelebb. Legközelebb kérés nélkül kirúgták. Harmadszor ment le kettesre. Tudom, ott voltam mindegyik alkalommal.
Most is már három lapot teleírt, én a negyedével is meg lennék elégedve, s most kezd el puskázni.
Egész tisztességesen teleírtam az oldalt.