A gátak állapota kezdett kritikussá válni, ezért az állam felvett egy gátőrt, havi 100000 forint fizetéssel.
Két hónap múlva a hivatalban valaki feltette a kérdést:
- Ez a szerencsétlen gátőr honnan tudná, hogy mit kell neki csinálnia?
Ezért felvettek mellé egy oktatót, és egy munkavédelmi előadót, 150000 forint fizetésért.
Újabb hónap múlva ismét elkezdett gondolkozni az állami agytröszt:
- Vajon a gátőr biztosan jól teszi a dolgát?
Felvettek két ellenőrt 200000 forintért, akik bármikor ellenőrizhették a munkáját.
Hamarosan újra kérdések merültek fel:
- Itt van ez a nagyon hasznos munkát végző gátőr, de a közvélemény nem is hallott még róla és az áldozatos munkájáról!
Tehát felvettek két marketingest és egy szóvivőt, majd lebonyolítottak egy óriásplakátos reklámkampányt, a gátőri feladatok minél szélesebb körben történő ismertetése érdekében. Minderre havi 5 millió forintot különítettek el.
Nemsokára azonban jött a hír, hogy a kormány takarékossági intézkedéseket vezetett be, minden állami szervezetnél költségcsökkentést rendeltek el.
Így hát kirúgták a gátőrt...
A feleségem már egy hete nem szól hozzám.
És ami még jobb: azt hiszi, ez büntetés számomra...
Hölgyeim! Ha egy férfi azt mondja, hogy megcsinál valamit, akkor biztosan meg fogja csinálni!
Teljesen felesleges félévente emlékeztetni rá!
Azt hiszem, ha a telefonokban lehetne hallani még a hívás befejezése utáni 5 másodpercet is, mindenkinek jóval kevesebb barátja lenne.
- Doktor úr, azt képzelem magamról, hogy tyúk vagyok!
- Ez érdekes, és mióta van ez a téveszméje?
- Már tojáskorom óta!