Vicclap.hu - viccek archívum, 82 . oldal

GY.I.K. azaz gyakran ismételt kérdések kis hazánkban:

1. Van Nokia töltőd?
2. Hagyma, csípős mehet?
3. Bubisat?
4. Oltattál?
5. Hány hónapra vetted?
6. Számla nélkül mennyi?
7. Mi a dresszkód?
8. Pontgyűjtő kártya van?
9. Mikor volt csőcsere?
10. Hány gigás?
11. Hány colos?
12. Hány km van benne?
13. 3G?
14. Fapaddal voltatok?
15. Akciós?
16. Vágod?

Bronislaw Malinowskinak, a neves antropológusnak nagy nehézséget okozott meggyőzni a dél-tengeri ún. "vadakat" az 1914-ben egymással háborúzó fejlett országok "civilizáltságáról":

"Egyszer beszéltem egy öreg emberevővel, aki az Európában dúló Nagy Háborúról  (I.Világháború) hallva azon törte a fejét, hogy az európaiak vajon miként esznek meg ilyen irdatlan mennyiségű emberhúst. Amikor elmondtam neki, hogy az európaiak nem eszik meg leölt ellenfeleik húsát, döbbent iszonnyal nézett rám, és azt kérdezte, miféle barbárok vagyunk mi, akik valós célok nélkül öldöklünk."

Lord Uxbridge sebesülése az 1815-ös waterlooi csatában talán a hadtörténelem leghíresebb anekdotájával szolgált:
Lord Uxbridge: - Istenemre mondom, uram, elvesztettem a lábamat!
Wellington(rezzenéstelenül): - Istenemre mondom, uram, szerintem is.

Egy hipermarketben vásároltam, amikor felfigyeltem egy nőre, aki négy kisfiú kíséretében, egy kisbabával és egy bevásárlókocsival evickélt a polcok között. A gyerekek percenként hatszor csimpaszkodtak anyjukba „Anyu, anyu!” felkiáltással. Az anyukának szemmel láthatóan kezdett fogyni a türelme, és rájuk ripakodott:
- Idefigyeljetek, mostantól legalább tíz percig nem akarom azt hallani, hogy anyu! Rendben?
A gyerekek elhallgattak, majd egy kis idő múlva az egyik megrángatta anyja szoknyáját:
- Elnézést, asszonyom!

Újabb jelei annak, hogy megöregedtél:

- Nem tudsz egy jót szunyókálni ebéd után, mert valaki mindig megbökdös, nem haltál-e meg.
- A legjobb haverod egy feleolyan idős lánnyal randizik, ami ráadásul már nem is törvénytelen.
- A karod már túl rövid ahhoz, hogy megfelelő távolságban tartsd magadtól az újságot.
- A nyakkendőd vége már meg sem közelíti a nadrágod tetejét.
- A füleden több szőr van, mint a fejed többi részén.
- Ha valakitől azt kérded: "Milyen a füved?", akkor a kertjében található gyepre gondolsz.

- Egy különösen kemény vihar betörte az ablakunkat. Elmentem az üvegeshez, és vettem egy pótlást, nem kevés pénzért.
- Kívánja, hogy segítsek kicserélni? – kérdezte az üveges.
- Á nem – feleltem. – Elboldogulok egyedül is.
Azonban nem így történt, a szerelés közben elejtettem az üveglapot, ami természetesen darabokra tört.
Lógó orral mentem vissza az üvegeshez, aki fapofával vágott nekem egy másik darabot, amiért ugyanazt a komoly összeget kérte el.
- Azt hittem, hogy másodjára kapok valami engedményt – mondtam neki szemrehányóan.
- Komoly engedményt adtam.– felelte mosolyogva – Ugyanis nem röhögtem hangosan, nemde?

A férjem, aki mellesleg autószerelő, vesebeteg, és felkerült a művese várólistára. Aggodalommal vártuk, hogy mikor tudják megműteni. Egyszer csörgött a telefon, jó hírt kaptunk a kórházból. A 12 éves fiam vette át az üzenetet, és közölte az apjával:
- Apu, megérkezett a cserealkatrészed!

A minap egy nem egyenruhás, de postássapkát viselő férfit láttam futni a járdán. Három kutya volt szorosan a nyomában. Elnevettem magam, amikor meghallottam, mit kiáltott oda nekik a férfi:
- De én ma szabadnapos vagyok!

A fizika tanárom mesélt az egyik barátjáról, hogy nagy világjáró, beutazta egész Európát, és megtanult több nyelven is beszélni: angol, francia, svéd, finn, holland. Egyetlen nyelven nem tudott, ez a német. Egyszer Ausztriában járt és lemerült a karórájában az elem. Keresett egy órás üzletet, ahova betért. Az eladóval először angolul kommunikált, míg az eladó azt nem értette, majd újra kezdte a társalgást franciául, de sajnos, ezt sem értette, az illető nagyon dühös volt, folytatta másképp a társalgást, finnül... Végül svédül, de mind hiába... Végül megszólalt magyarul:
- A franc egye meg, hogy nem érted meg, mit mondok!
Mire az eladó:
- Miért nem ezzel kezdte?

Nemrég a fiamat vittem a fogorvoshoz. A megbeszélt időpontnál 20 perccel hamarabb odaértünk. Egy ideig türelmesen üldögéltünk a váróban, és néztük, amint az utánunk érkező betegeket is behívja az asszisztens. Másfél óra üldögélés után viszont már kezdett elfogyni a türelmem. Odamentem a recepcióshoz és "kedvesen" azt mondtam neki:
- Azt tudom, hogy eg órára kaptunk időpontot, de lenne szíves megnézni, hogy délután egyre, vagy éjjel egyre?