Vicclap.hu - viccek archívum, 81 . oldal

RTL Klub híradóban:

Kishíján halálos kimenetelű baleset történt, helyszíni tudósítónk Szabó Zoltán:
-Jó estét, Kishíján az egész falu gyászol, a polgármester gyásznappá nyilvánította Kishíján ezt a napot, az esetet még vizsgálják.
Szabó Zoltán, RTL Klub, KISHÍJA.

Mikor a nagymamám nyugdíjba ment, elhatározta, hogy végre megtanul zongorázni, mivel egész életében erre vágyott. A következő szülinapjára nagypapa vett is neki egy zongorát.
Mikor legközelebb ellátogattam hozzájuk, kérdeztem nagypapától, hogy hogy halad a nagyi a zongorázással.
- Á, nem ment neki túl jól, ezért rábeszéltem, hogy cseréljük ki a zongorát egy klarinétra. - felelte.
- Miért pont klarinétra? - kérdeztem.
- Mert akkor nem tud közben énekelni.

Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Nemrég egy családi ünnepen a férjemmel és a három kisfiunkkal elmentünk egy elegáns étterembe vacsorázni. Amikor a pincér kihozott egy üveg bort és kiöntött egy kis kóstolót a poharamba, a legkisebb fiam megszólalt:
- Anyukám ennél sokkal többet szokott inni!

Jelek, amik arra utalnak, hogy ritka rossz napod lesz:

1) Későn ébredsz - arccal a járdán fekve.

2) Felhívod az öngyilkosok segélyvonalát, és hívástartásba tesznek.

3) Amikor beérsz a munkahelyedre, a "Kék fény" stábja vár rád kamerákkal.

4) A szülinapi tortád összeroskad a gyertyák súlya alatt.

5) Bekapcsolod a tévét, és a reggeli hírekben evakuálási útvonalakat mutatnak.

6) Az ikertestvéred elfelejtkezik a születésnapodról.

7) Arra ébredsz, hogy a vízágyad kilyukadt. Aztán rájössz, hogy nincs is vízágyad.

8) Megszólal és beragad a dudád, pont amikor a piros lámpánál egy csapat motoros mögé érkezel.

9) A feleséged pajzán mosollyal ébreszt, de NEKED fáj a fejed.

10) A főnököd azzal fogad, hogy ne fáradj a kabátod levételével.

11) Reggel a madarak hangjára ébredsz. Keselyűkére.

12) Ébredés után veszed észre, hogy a fogszabályzód két fele összeragadt.

13) Az online szexpartnerkeresőn összehozott randipartneredről kiderül, hogy az anyósod.

A 14 éves lányom és a barátnője elkezdtek érdeklődni a 60-as évek slágerei iránt. Nemrégiben volt egy nosztalgiakoncert a városban, a lányok az első sorba kaptak jegyet. Alig vártam, hogy hazaérjenek, és elmeséljék, milyen volt. A lányom be is számolt rögtön:
- Anyu, képzeld, mikor az első szám alatt hátra néztünk a közönségre, ezer kis fényt láttunk ringatózni a zene ütemére. Azt hittük, hogy mindenki öngyújtóval csápol. Később rájöttünk, hogy csak a szemüvegek csillogtak a reflektorfényben.

Nemrég egy súlycsökkentő programon vettünk részt a barátnőmmel. Az előadó a magasba tartott egy almát és egy csokiszeletet.
- Tudják-e, hogy mik az előnyei az almafogyasztásnak és hogyan hat ez a fogyásra?
Sorra jöttek a válaszok: alacsony kalóriatartalom, sok rost, stb.
Az előadó még hozzátette:
- Nemcsak egészséges az alma, hanem sokkal olcsóbb is, mint az édesség. Ezért a csokiszeletért például 160 forintot fizettem.
Erre a barátnőm felugrott a székéből és bekiáltott:
- Én adok érte 180-at!

Félkész, előre fagyasztott nudlit csináltam, édesre. Ősöket le tudtam passzolni pár napra vidékre, és tudjátok, hogy van ez. Egy idő után unod a házhoz szállított pizzát és elkezdesz alkotni.
Gondoltam, nem lesz gond.
Úgy kezdődött az egész, hogy: tudtam, hogy kell a vízbe egy kis só, amiben felfőzöm, ezért tettem bele, majd föl a tűzre, ott jó helyen van. Aztán párhuzamosan vele csináltam a prézlit. Elsőre az olaj lett sok, aztán a zsemlemorzsa - basszus leég a nudli, megkeverem - öcsém ordít a lakás másik feléből: "leégett a prézli!" Kösz, én meg már azt hittem, hogy a füstölés gyárilag hozzátartozik. Segítsünk a dolgon, porcukrot adok hozzá. Mi, vazzeg, ez karamellizálódik! Gyere föl az aljáról te rohadék! Leveszem a tűzről. Jó, ez rendben lesz. Öcsém ordít: "Góóóóól!" Bemegyek, megnézem a visszajátszást a tévében, ja, ez tényleg szép volt. De szépen hozzák ki. Mi, ezért minimum egy szabadrúgás!..........Mit csinálok itt már egy tíz perce? Sprint vissza a konyhába. Tudtam, - hogy szülnél sünt - forr a víz a nudli alatt, ami összeállt egy konstans tömeggé. Nem baj, le a tűzről, leönteni a vizet, vissza a tűzre rá a prézlit. Ja, hogy zárványok vannak benne tele vízzel, és ez csak akkor derül ki, amikor már kevered a trutyit. Kit érdekel! Kell még egy adag prézli. Az olaj-zsemlemorzsa arány megint nem tökéletes, de nem baj, megoldjuk, leöntöm az olajat. Ja, hogy ez forró és nyomot hagyott a mosogató alján. Nem baj, majd azt mondom, hogy már korábban is ott volt, hátha elhiszik. Kész az anyag, és még csak alig füstölt, rá a nudlira. Igen, közben az is megégett, de oda se neki, jó lesz. Keverem még egy kicsit az egyre inkább lávaszerű anyagot, majd elordítom magam: "Kész a főzelék!"
Az elején írtam, hogy tettem bele sót, na igen.......Egy picit sok lett. Olyan íze volt, mint a krumplifőzeléknek, füstölt csülökkel. Leszámítva a csülköt. Végül is kenyérrel és a vasárnapról maradt rántott hússal egész jó íze volt. De leszűrtem a tanulságot: a főzés nem véletlenül a nők dolga.

Lehettem olyan 4-5 éves, amikor valahol vendégségben voltunk, és megkínáltak sütivel, anyukám, mint afféle büszke anyuka, megkérdezte tőlem:
- Na, mit kell mondani?
Erre én:
- Kérek szépen még!

Futottam az egyetemről, hogy elérjem a vonatomat, nagyon nagy késésben voltam. Mikor odaértem a Keletibe, látom, hogy hatalmas a sor van mindegyik kasszánál. "Na még van  nyolc percem, csak elérem". Erre láttam, hogy a mellettem levő pénztárhoz odafutott egy lány - kielőzve a várakozó tömeget - és jegyet kért. Senki nem szólt semmit, legalábbis nem hallottam, ezért úgy gondoltam, hogy ez jogos, megtehetem én is. Odapofátlankodtam mindenki elé a tömeg és egy nagy darab srác legnagyobb megrökönyödésére.
- Az anyád p****ját, szétverlek, te állat, mit képzelsz magadról? - szólt a kigyúrt gyerek, erre én eléggé megijedtem.
- Megvegyem neked is a jegyed? Van még valaki, aki siet? - kérdeztem.
Senki nem szólt, csak a srác:
- Ócsára légyszi' egy diákot, adom a pénzt...

Mindketten elértük a vonatunkat.