Vicclap.hu - ber kedvencek

Amit mond a nő:
"Micsoda rendetlenség! Gyerünk, takarítsuk ki együtt!
A ruhád ott hever a padlón, itt állsz majd ruha nélkül, ha nem mossuk ki őket most rögtön!"
Amit hall a férfi:
"Bla, bla, bla... Gyerünk,
Bla, bla, bla... együtt,
Bla, bla, bla... a padlón,
Bla, bla, bla... ruha nélkül,
Bla, bla, bla... most rögtön!"

Az amerikai vonatok nyomtáva (a sínek közötti távolság) pontosan 143,5 cm (4 láb és 8,5 inch). De vajon mi az oka annak, hogy ez a távolság pont ekkora lett? Mi olyan vonzó ebben a számban?

A válasz meglehetősen egyszerű és könnyen kitalálható: az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatos nyomtávval, mivel az első vonatokat angliai bevándorlók kezdték építeni az Újvilágban.
Na jó, de ettől a kérdés még kérdés marad. Most azt kell megválaszolni, hogy Angliában miért lett 143,5 cm a nyomtáv. Azért, mert az első vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak. Így hát felmerül a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtáva miért lett pont 143,5 cm?
A válasz megint nagyon logikus: ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kőutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra, volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik vájtak ki. Nem meglepő azonban, hogy az Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig, az ókori Róma építtette. A kőutakba vájt vájatokat pedig az első római kocsik és harci szekerek vájták. Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után
vonta. A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszerítették az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására.
A tanulság tehát, hogy ezek után, ha azt kérdézed, hogy ki a fene rittyentette ezt vagy azt a számot (pl. 143,5 cm), még az is lehet, hogy pont rátapintottál a valóságra: a római kocsik távolsága ugyanis pont azért lett akkora, amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi előtt.

Megvan hát a válasz! Római lovak fara szülte ezt a különleges számot. Ha pedig már eléggé izgalomba jöttél attól, hogy birtokába jutottál a modern világ egyik nagy titkának, még egy adalék: bizonyára láttad már azt a két vastag rakétát az amerikai űrrepülok oldalán, felszállás közben. A nevük Solid Rocket Boosters (SRB). Ez a két rakéta hajtja fel az űrbe az űrhajót. A rakétákat a Utahi "THIOKOL" gyárban gyártják, és tervezői sokkal, de sokkal vastagabbra szerették volna csinálni. A probléma csupán az volt, hogy a rakétákat vonaton kellett a kilövőállomásra szállítani. A vonat pályája néhány olyan szűk alagúton keresztül vezet, hogy a sinek épphogy elférnek benne. Ezért aztán a rakéta sem lehetett szélesebb, mint a nyomtáv.

Így esett meg, hogy a világ egyik legfejlettebb technológiájával gyártott rakétájának a szélességét egy római ló hátsó fele határozta meg...

- Ha az a képlet miniszoknyában járna, észrevennéd?
- Valószínűleg már Madách Imre is megírta az ember bűnösségét, de azt nem kell állandóan gyakorolni!
- Éva utódja a paradicsomból! Fordulj már előre!
- Úgy látom, valakinek nagyon hiányzik a felelésnek nevezett hallgatás!
- Jean D'arc-utód! De nem a hősködéseire gondolok, hanem az élete végére, amikor elégetik máglyán.
- Asszem, nektek nagyobb életszükséglet a pletykálás, mint az oxigén!
- Húzd meg a tapsifüled abban a padnak nevezett bokorban!
- Ha tovább folytatod, olyan eurokompatibilis vírust kapsz, hogy itt maradsz jövőre ebben az osztályban!
- A hátsó padban ülő, fényévről ártatlannak tűnő lény is befejezheti!
- Gyorsan fejezze be a fütyülést, mert különben szólok az osztályfőnöknek, hogy fütyülje el kedvenc nótátokat minden következményével együtt.
- Nálad elengedhetetlen dolog halmozni a bűnöket. Már egy könyvtár megtelt vele.
- Hogy nem tudod, te? Az a gáz van az öngyújtódban is, amivel minden szünetben rágyújtasz a budiban.
- Asszem, bele fogsz ülni egy csalánbokorba. De JEANS nélkül!
- Megjegyzem, a két tanuló, akik a berepülők szerepét játszák, azok be vannak mérve.
A képernyő célkeresztjének a közepén vannak, és ha így folytatják kész, megy a rakéta.
- Hát jövő órán majd felírhatjátok a három betűnek az angol fordítását. A három betű: S.O.S., azaz mentsétek meg a lelkeinket.
- Alufóliában akartok a tepsibe kerülni, vagy elég csupaszon is?
- Nyaktól felfelé nem fejlődtél ki, csak lefelé?
- Ejj, fiacskám, milyen vérengzés lesz itt jövő órán. Tiszta művészi élmény lesz számomra, hogy hogy fogom osztogatni az 1-es es 2-eseket. Mert itt minden óvodás szinten megy.
És az is kiscsoportos szinten.

- Figyelj ide, Butyka!
- De tanár úr, én figyeltem.
- Klasszikus módon figyelj fiam, klasszikus módon. Nem Waldorfos stílusban. Mindjárt meghallod az oroszlán üvöltését.

- Meg a fiúkat sem kell váltogatni... Mert a képletek ugyanis sohasem csalnak meg.
- Meg vagyok győződve arról, hogy tegnap nem kaptatok agysérvet a nagy tanulástól.
- Fiam, ha így folytatod, elérhetem, hogy a matematikaóra a kémiához képest hétvégi diszkó legyen.

Egyszer régen, egy japán császár rendeletet adott ki: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére. Egy év után hárman jelentkeztek: egy japán, egy kínai és egy zsidó jelölt.
Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat. A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy. A szamuráj kirántotta a kardját, és ssssssuuuhiiiii - a légy pontosan kettévágva hullott le.
- Hihetetlen képesség! Lássuk, mit tud a következő!
A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával sssssssiiiitty-sssssssuuuutty - röptében négyfelé vágta!
- Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még űberelni tudja-e az utolsó jelölt.
A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sssiityi-sssittyi-sssitty-ssssuutty... a légy még mindig ott röpködött.
- Na mi az!? Nem tudod megölni? - kérdezte gúnyolódva a császár.
- Ugyan már! Megölni? Az túl könnyű lett volna! Nade, körülmetélni!?

Egy olasz maffiózó a halálos ágyán fekszik, és magához inti kedvenc unokkaöccsét:
- Édes fiam, rád hagyom a 38-as revolveremet, hogy soha ne felejts el.
- De bácsikám, - feleli a fiú, - én nem szeretem a fegyvereket. Nem lehetne enyém inkább a Rolexe?
- Hallgass, fiam, és jól figyelj rám. Egyszer majd menő üzletember leszel, lesz egy nagy házad, szép feleséged, és gyerekeid.
És egy szép napon, mikor hazamész a munkából, ott találod az asszonyt egy másik pasival az ágyban... Mit teszel majd akkor? Előrántod a Rolexet, és azt mondod majd: "Lejárt az idő!"?

Múltkor egy áruházban éppen állateledelt vettem a kutyámnak, amikor egy idős hölgy megszólított a pénztárnál:
- Magának van kutyája?
- Nem, nincs - feleltem tréfás kedvemben. - Ezt a kutyatápot én magam eszem. Tele van mindenféle vitaminnal, nagyon egészséges. Nemrég már majdnem végigcsináltam egy kéthetes kúrát, amikor váratlanul az intenzív osztályra kerültem, és félbe kellett hagynom a fogyasztását. De most elkezdem újra.
Körülnéztem, a pénztárnál állók érdeklődve hallgatták a mesémet. Az időst nénit kirázta a hideg, és hitetlenkedve kérdezte:
- Nem azért került kórházba, mert ételmérgezést kapott a kutyatáptól?
- Dehogy! - feleltem. - Azért, mert az úttest közepén ülve nyalogattam a mancsomat, amikor elütött egy autó.

Néhány évvel ezelőtt kétségbeesetten próbáltuk eladni a házunkat, egy zajos, forgalmas út mellett, de hónapokon át nem akadt rá vevő. A gyerekekre szigorúan ráparancsoltunk, hogy ha jön egy érdeklődő, semmi rosszat ne mondjanak a házról.
Egyszer betoppant egy vevő, aki úgy tűnt, elégedett lenne a körülményekkel, és az árat is elfogadta. Odafordult a 6 éves lányunkhoz, és bizalmasan megkérdezte tőle:
- Mit gondolsz, van még valami, amit tudnom kéne erről a házról?
A kislány ijedten felelte:
- Én nem mondhatok semmit.
A férfi tovább erősködött, míg a gyereknek végül megeredt a nyelve:
- Tudod..., - suttogta - van egy mumus a kamrában...

Amerikában Halloween idején egy jelmezes kislány és egy kisfiú jár házról házra. Bekopogtatnak egy ajtón. Kijön a házigazda, és megcsodálja őket:
- Kik vagytok? - kérdi tőlük.
- Jancsi és Juliska. - felelik.
- Az nem lehet, hiszen ti feketék vagytok!
A gyerekek elszomorodnak, hátat fordítanak és hazamennek.
Kis idő múltán ismét megjelennek másik jelmezben. A gazda ajtót nyit:
- Kik vagytok?
- Hófehérke és a Herceg.
- Az lehetetlen, hiszen ők sem voltak feketék.
A két kisgyerek megint elsomfordál lehajtott fejjel.
De nem adják fel, nemsokára újra kopogtatnak. Ezúttal anyaszült meztelenül.
A házigazda meglepetten áll az ajtóban:
- És most kik vagytok? - kérdezi.
- Mi vagyunk az M&M's csokigolyók. - válaszolja a kislány. - Én a sima, ő meg a mogyorós.

A rendőr és a felesége évek óta boldog és kielégítő házaséletet élnek. A felesége azonban nem érti, hogy miért mindig sötétben akar szeretkezni a párja. Egy nap elhatározza, hogy közben felkapcsolja a lámpát és megnézi mit csinál a férje. Így is történik. Javában szeretkeznek, az asszony felkapcsolja a lámpát és látja, hogy a férje a gumibotját használja.
- Géza, te szemét, éveken át a gumibottal elégítettél ki?
- Kuss! Én sem kérdeztem honnan van a három gyerek!