Tanár: Pistike, hogyan betűznéd le azt a szót, hogy New York?
Pistike: Ny Ú J O R K.
Tanár: Ez teljesen hibás!
Pistike: Az lehet, de a tanár néni azt kérdezte, én hogyan betűzném.
Tanár: Fiam, miért vagy állandóan ilyen koszos?
Gyerek: Tudja tanár úr, én sokkal közelebb vagyok a földhöz.
Tanár: A gyerek George Washington kivágta apja cseresznyefáját, és be is ismerte. Pistike, szerinted miért nem büntette meg az apja?
Pistike: Mert a fejsze még mindig George Washington kezében volt.
Tanár: Pistike, hogy hívják az olyan embert, aki akkor is csak beszél, amikor már senki sem figyel rá?
Pistike: Tanárnak.
Katonák első számú szabálya: sose oszd meg az őrhelyedet olyannal, aki bátrabb nálad.
Ha bárki a temetésemen búskomor képpel fog állni, azzal nem állok szóba többé.
- Stan Laurel
Egy cimborám foglalkozik postagalambokkal. Az edzésük úgy néz ki, hogy a galambokat hátul szépen összekötött szárnyakkal bepakolják a Zsiguliba, s két-háromszáz kilóméterre eleresztik őket. Hazafelé bevágnak egy csülkös bablevest, otthon kiülnek a teraszra egy sörrel, s az elsők már lassan meg is érkeznek.
Most is így történt minden (bableves, sör, első postagalambok), hanem "Dezsőke" az egyik madár csak nem jött. Másnap se. Harmadnap se. Gondolták, szegénykét megette valami sólyom, kánya, hát le is mondtak róla.
Teltek-múltak a hetek, mikor is látja ám a cimbora, hogy az udvarban
Dezsőke jön haza. Gyalog. Merthogy a szárnyai hátul szépen össze voltak kötözve. Gondolom, Dezsőkének elég ideges feje volt.