A mai rágógumi elődjét Frank Fleer találta fel 1906-ban. A találmány azért nem került forgalomba, mert annyira ragadós volt, hogy csak erős dörzsöléssel és terpentinnel lehetett eltávolítani a bőrről.
Egy képtárban többen körülállnak egy szép festményt, és azon vitatkoznak, vajon napfelkeltét vagy naplementét ábrázol-e. Megszólal az egyik látogató:
- Ez csakis naplemente lehet. Én ismerem a festőt, soha nem szokott dél előtt felkelni.
A műtőben egy asszony fekszik, majdnem kész az operáció, amikor megcsörren a telefon. A nővér felveszi, majd odaszól az orvosnak:
- Doktor úr, a páciens férje van a vonalban. Azt kéri, hogy ha van elég cérnánk a felesége száját is varrjuk össze.
Miniszterek és államtitkárok ellátogatnak az egyik óvodába, megnézik, hogyan élnek a gyerekeink. A látogatás végén a kultuszminiszter megjegyzi:
- A gyerekeknek túl nagy az ebédadagjuk, ennek a fele is éppen elegendő. A kelleténél jóval több játékuk van, takarékossági szempontból kevesebbet kell játékokra költeni.
Másik alkalommal, ugyanez a csapat meglátogat egy általános iskolát. A látogatás végén a kultuszminiszter ismét megjegyzést tesz:
- A gyerekeknek túl nagy az ebédadagjuk, ennek a fele is bőségesen elegendő. Fölösleges minden iskolának számítógép, elegendő, ha minden másodikban van.
A legközelebbi alkalommal, egy neves büntetés-végrehajtó intézetet látogat meg a kis team. Mikor a látogatás végére érnek, miniszterünk megjegyzi:
- Itt a raboknak nagyon gyenge a koszt, fel kell javítani, több hús jár nekik. Újabb konditermet kell nyitni nekik, és lehetővé kell tenni, hogy minden szinten legyen Internet-elérés.
Mire az egyik társa megkérdezi:
- Te viccelsz? Az ovisoknak, meg az iskolásoknak az ételt felére csökkentetted, a játékot, meg a számítógépet elvetted tőlük, itt pedig a raboknak a lehető legmaximálisabb kedvezményeket akarod adni?
- Dehogy is viccelek, óvodába meg iskolába már nem fogunk járni, de ide még bármelyikünk bekerülhet.