Ceausescu a feleségével, Jelenával elmegy a Csillagvárosba, hogy megnézze a román űrhajós felkészülését. Amikor odaérnek, a román űrhajos pont akkor száll ki egy különleges repülőgépből. Meglátja a "nagy embert", rögtön elévágódik.
- Ceausescu elvtárs, jelentkezem!
- Mondja - ereszkedik le a nép szintjére Ceausescu -, mit csinált maga ezen a gépen?
- Tudja, főtitkár elvtárs, ez egy olyan különleges gép, amin a magasban a súlytalanság állapotát lehet gyakorolni.
- Súlytalanság? És minek van magának erre szüksége?
- Tetszik tudni, főtitkár elvtárs, azért, mert az űrben a gravitáció törvénye nem hat rám.
- Mi az, hogy, gravitáció törvénye?... - kínjában odafordul a feleségéhez. - Te, Jelena, ezt a gravitáció törvényét mikor is adtam én ki?
- Honnan tudjam - háborodik fel Jelena -, én tudós vagyok, te vagy a politikus!
Haitin csak minden kétszázadik lakosnak van autója. Ez nagyon különös adat, ha figyelembe vesszük, hogy az ország import-kiadásainak egyharmadát üzemanyagra és szállításra költi.
- Mit keresel a WC-ben?
- Csak beleesett a kabátom.
- És ennyire szereted azt a kabátot?
- Nem, csak a zsebében van az uzsonnám.
Három idős néni üldögél a nyugdíjasotthonban. Azt mondja az egyik:
- Régen ilyen szép hosszú, vastag uborkákat lehetett kapni a piacon, - mutatja a kezével, mekkorákat, - és sokkal olcsóbb is volt, mint most.
- Igen, - teszi hozzá a másik, - és két ekkora fej hagymát adtak annyi pénzért, amennyiért ma egyet. - Ő is mutatja két kézzel, mekkora hagymák voltak.
A harmadik anyóka csak nézi őket, majd megszólal:
- Nem hallottam jól, hogy mit mondtatok, de erre a férfira én is jól emlékszem...