Történelemórán a tanár:
- Hogy hívták Árpád feleségét?
- Pehely!
- És ezt miből gondolod, kisfiam?
- Hát a Vikidál azt énekli: Árpád népe hej!
- A hitet hoztad az életembe: mióta ismerlek, hiszem, hogy létezik a Pokol.
- Olyan nyomorult vagyok nélküled, majdnem annyira, mint melletted voltam.
- Amikor együtt éltünk, mindig azt mondtad, hogy meghalnál értem. Most, hogy szakítottunk, igazán beválthatnád az igéreted!
- Mindig arra vágytam, hogy valakit szerethessek, valakit ölelhessek. Most, hogy téged ismerlek, meggondoltam magam.
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni. Nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik, és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt
lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a
szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
A tanulság:
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!