Kohnt beviszik aZ ÁVH-ra, mert nem volt nála a személyi. Jól megverik, utána megkérdik:
- Na, hol laksz, te disznó?
- Kérem, én a Síp utca 6-ban.
- Menjen csak ki két nyomozó - utasítja a tiszt a beoszottait -, és ellenőrizze!
Két bőrkabátos el, addig is verik Kohnt. Rövidesen visszajön a két ÁVH-s:
- Főnök, a megadott címen semmilyen Kohn nem lakik!
- Szóval hazudtál, te szemét!?
Kohnt egész éjszaka verik, de ő ragaszkodik ahhoz, hogy a Síp utcában lakik. És mivel nem merült fel ellene semmi, hajnalban elengedik.
Kohn kékre-zöldre verve befordul a Síp utcába, meglátja a házmester:
- Kohn úr, Kohn úr, tegnap kereste két ÁVH-s, de nem árultam el, hogy itt lakik...
- Apám, megházasodom! - mondja a zsidó fiú otthon.
- Na végre, édes fiam. Már épp ideje volt. Na és kit veszel el?
- A Bélát!
- Dehát az nem is zsidó!
Egy zsidó asszony a fiát két pár zoknival lepte meg a születésnapján. A fiú bemegy a szobájába, felpróbálja az egyiket, és - hogy örömet okozzon - kijön megmutatni az anyjának. Az anya így szól:
- Talán a másik pár nem tetszett?
Kohn ül korán reggel a konyhaasztalnál meztelenül, kalappal a fején és olvassa a Talmudot.
- Miért nem veszel valamit magadra? - kérdi a felesége.
- Minek? -válaszol Kohn - Úgyse jön hozzánk senki.
- Akkor minek a kalap a fejeden?
- Hát, tudod, ha mégis jönne valaki, legalább köszönni tudjak!
- Pista bácsi, árulja már el, hogy tett szert ekkora vagyonra?
- Hát, fiam, zsidókat bújtatok a pincémben.
- Dehát a háború már hatvan éve véget ért!
- Tudom én azt!
Kohn úr, az optikus, egy jól menő üzlet tulajdonosa, tanítja a fiát, hogyan kell kiszolgálni a vevőket:
- Ha elkészült a szemüveg, akkor mondd a vevőnek, hogy 10 Dollárba kerül. Meglátod, hogy grimaszol-e vagy nem.
Ha nem grimaszol, tedd hozzá: a keret, a lencse még 10 Dollárba kerül. Ha még mindig nem változik az arckifejezése, akkor közöld vele: darabja.
Kohn elmegy a hitelezőjéhez és azt mondja neki:
- Nem tudom megadni a tartozásomat. Kérlek, adj nekem még kilencven nap haladékot!
- Ajvé...
- Miért? Hát olyan sok az a kilencven nap?
- Nem, az nem sok. Hanem a kilencven álmatlan éjszaka!
Kohn bácsi minden ebédidőben bezárja boltját, a szelet kenyerével és a heringkonzervjével átballag a szemközti étterem mellé. Leül a konyha mellé, előveszi az ebédjét, és a finom kiáramló ételszagot szagolgatva elfogyasztja egyhangú ebédjét.
Feltűnik ez az étterem vezetőjének, aki bírósághoz fordul, pénzt követelve.
- Ez az ember minden nap a mi éttermünk ételeinek illatát fogyasztja - kezdi a vádaskodást a menedzser. - Ezzel komoly élvezeti értékhez jut, amiért fizetnie kell nekünk!
A bíró a vádlotthoz fordul:
- Mit tud erre felhozni?
Kohn bácsi nem szól semmit, csak előhúz a zsebéből egy halom aprópénzt, és a menedzser elé tartja.
- Maga meg mit csinál? - kérdi a bíró csodálkozva.
- Bíró úr, kiegyenlítem a tartozásom. A felperes is szagolgathatja egy ideig a pénzemet...
Kohn elhatározza, hogy öngyilkos lesz, nem várja be, amíg a németek elhurcolják. Mivel fegyvere nincs, így az öngyilkosság sajátos formáját választja. Odalopódzik egy marcona SS tiszt mögé az utcán és erőteljesen fenéken billenti. Az SS tiszt hátrafordul, s döbbenten mered a sárga csillagos, csenevész kis öregemberre:
- Úristen...Partraszálltak?