




Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg háromszög, ennek volt három szöge: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. A legöregebb - Alfonzó - és a legkisebb - Gammatyi között a korkülönbség p/2 volt. Az öreg háromszög, amikor úgy érezte, hogy rövidesen átköltözik a másik félsíkba, magához hívatta három fiát.
- Én rövidesen meghalok - mondta - és halálom után arra hagyom értelmezési tartományomat, aki a legszebb pótszöget veszi feleségül.
Elindult hát a három fiú a végtelenbe: Alfonzó az x, Bétamás az y, Gammatyi pedig a z tengelyen, széjjel a nagy térbeli koordinátarendszeren, három irányba, egyenes vonalú egyenletes mozgással. Amikor elérték az első irracionális számot, pihenőt tartottak.
Alfonzó egy hatalmas integráljel árnyékában pihent le, hogy falatozzon valamit. Alig vette elő azonban intervallum-skatulyájából a hamuban sült intervallumot, megjelent egy hatalmas differenciálegyenlet, és így szólt hozzá:
- Te mit keresel itt? Nem tudod, hogy aki itt leül, az halál fia,
mivel nem teljesíti a Chauchi-féle konvergencia kritériumot? Ezzel se szó, se beszéd, megragadta és bezárta az an sorozat pontos alsó és felső korlátja közé.
- Innen ki nem szabadulsz, csak majd ha a differenciálhányadosod nullával lesz egyenlő - mondta a félelmetes differenciálegyenlet és elkonvergált.
Bétamás sem járt különben, őt egy zord trigonomtrikus alakú komplex szám támadta meg, megragadta és bezárta két abszolutérték jel közé.
- Itt fogsz az óramutató járásával egyező irányúvá válni - mondta haragosan és elment.
Gammatyi szerencsésen járt. Amikor megéhezett, leült egy Pascal-háromszög tetejére és falatozni kezdett. Alig nyelte le az első részsorozatot, amikor észrevette, hogy a szomszéd értelmezési tartomány ura, a gonosz Diszkrimináns vágtat feléje almásderes négyzetgyökén, amelynek patkói lineáris egyenletrendszereket szórtak.
- Mit keresel az én epszilon sugarú környezetemben - kiáltotta már messziről negatív előjelét forgatva. Mindjárt n-edik gyököt vonok belőled és nullává redukállak!
Gammatyi látta, hogy ennek egykettede sem tréfa, előrántotta
értékkészletéből pozitív előjelét, és megsemmisítette vel a gonosz Determinánst. Azután visszaült a Pascal-háromszög tetejére és elfogyasztotta a magával hozott sorozat majdnem minden elemét. Ezután útrakelt.
Estére egy véges halmazhoz érkezett, átkelt az alsó korláton és igyekezett a felső korlát felé. Útközben bekerült egy torlódási pontba, amelynek tetszőleges sugarú környezetében ott volt a halmaz végtelen sok eleme.
Ezek igen kedvesen fogadták, ellátták étellel itallal és négyzetre emelték, hogy jobban birja a hosszú utat. Gammatyi megköszönte és tovább transzformálta magát. Amikor megvirradt, csodálatos látvány tárult két tetszőleges pontja elé: nem is olyan messze egy rotációs mozgást
végző n-ed rendű determinánst látott.
- No ezt megnézem - gondolta Gammatyi és elindult.
Csakhogy nem könnyű ám egy ilyen determinánsba bejutni! Amikor odaért, látta, hogy minden kapuban egy m x n tipusu mátrix áll, n dimenziós vektorokkal felfegyverkezve, amelyek élesre voltak köszörülve.
Gammatyi tudta, hogy ő ezek ellen tehetetlen, furfanghoz folyamodott tehát: megpróbálta meghatározni az egyik mátrix rangját. Hosszú órák és veszélyes átalakítások után végre sikerült az egyik sort nullává tenni, és ekkor nagy
dübörgéssel kinyilt a kapu, Gammatyi belépett.
Az n-edik sorban elemről elemre haladva csodálatosabbnál csodálatosabb látvány tárult a szeme elé: a falakon Weierstrass, Cantor, Rolle, Heine-Borel és Chauchi tételei függtek aranyozott keretben, a padlót pedig díszes szövésű Leibniz és Taylor formulák díszítették. Gammatyi csak az i-edik sor k-adik elemében tért észhez, de csak azért, hogy még
nagyobb ámulatba essen. A sorokban egy gyönyörűséges pótszöget látott, aki szomorúan énekelt.
Amikor meglátta Gammatyit, rémülten kérdezte:
- Mit keresel itt, ahol még az 1/n sorozat határértéke is ritkán
fordul elő?
Jó lesz, ha minél hamarabb elmégy, mert ha hazajön a várúr, a gonosz hétismeretlenes, meg fog ölni.
- Én innen el nem megyek - mondta Gammatyi, mert tudta, hogy ez a pótszög az, aki őt egy életen át ki tudja egészíteni 90o-ra.
- Jössz-e velem?
- Nem mehetek - mondta a szépséges pótszög. Én az öreg Tangens király lánya vagyok. Hárman voltunk testvérek: Amália, Beáta és Cecilia, amikor ez a gonosz hétismeretlenes egyenletrendszer elrabolt apánk értelmezési tartományából, és azóta itt raboskodunk. Nem mehetek hát, mert ő úgyis
utólér és visszahoz.
Gammatyi elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, magával viszi
Ceciliát.
Egyszer csak egy hatalmas dörrenés rázta meg az egész determinánst.
- Fuss! - mondta neki Cecilia - mindjárt itthon lesz, most dobta haza a szabad tagok oszlopát.
De alig hogy ezt kimondta, már meg is jelent az ajtóban a
hétismeretlenes egyenletrendszer, és ráordított Gammatyira:
- Mit keresel itt, te geometriai féreg? Tudod, hogy aki ide belép, az halál fia? Te is meg fogsz halni.
S már rá is rohant Gammatyira. Csakhogy Gammatyi nem hagyta magát: Többet ésszel mint ész nélkül - kiáltotta és megkezdte az ismeretlenek kiszámítását.
Először az ismeretlenek együtthatóiból és a szabad tagok oszlopából képzett kibővített mátrix rangját határozta meg. Ennek rangja r lett. Ezután kiválasztott egy r-ed rendű determinánst és kiszámította ennek az értékét. Azután már könnyű dolga volt, mert - mivel csak annyi ismeretlen volt, mint amennyi egyenlet, - csak a Cramer szabályt kellett alkalmaznia.
Amikor az egyenletrendszernek már csak egy ismeretlene volt,
könyörgésre fogta a szót:
- Legalább ezt az egy ismeretlenemet hagyd meg.
Gammatyi azonban nem kegyelmezett, behelyettesítette a szabad tagok oszlopát a hetedik oszlopba is.
Ezután kézen fogta Ceciliát, kiszabadították két nővérét is, és
elindultak. Útközben kiengedték börtönükből Alfonzót és Bétamást is. Hazaérve nagy lakomát csaptak, a - végtelentől a végtelenig folyt a bor, sör és a pálinka. A királyságot természetesen Gammatyi kapta, mivel Cecilia volt a legszebb a három pótszög között. Ők most is boldogan élnek és
létre is hozták a legkisebb közös többszöröst.
Az eredeti verzió:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette- szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a tél, a hangya nem fázott és nem éhezett, ám a tücsök élelem és szállás híján a hidegben lelte halálát.
A HUMÁNUS VERZIÓ:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette- szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a tél, és a tücsök bekönyörögte magát a balek hangyához, ahol tovább mulatozott.
A MODERN VERZIÓ:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette- szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsö sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, mint a hangya.
A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergő tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról. A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan lehetséges, egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára hagyni? A NZSZ
(Nemzetközi Zöldbogarak Szövetsége) vezetői több hírműsorban is "zöldellenes elfogultsággal" vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a kirekesztő mozgalomnak.
Breki, a béka, a tücsökkel együtt lépett fel a Mónika Show-ban, és mindenki könnyekre fakadt, amikor az "Azért Vannak A Zöldbarátok" című slágert énekelték.
A Köztársasági Elnök és felesége egy jótékonysági bálon támogatásukról biztosították a tücsköt, és olyan javak juttatását helyezték kilátásba, amiből a tücsök az előző kormányzati ciklusban kimaradt; ahogy a miniszterelnök fogalmazott: "...hogy ne süvölthessenek újra az előző rendszer szelei.
Egy politológus a "Mélyvíz" adásában kifejtette, hogy a hangya a tücsök kárára szépen meggazdagodott, és egyúttal az ilyen típusú jövedelmek elvonását célzó adójogszabály szükségességét hangoztatta az "egyenlő közteherviselés" szellemében.
Végül, az "Egyenlő Esélyeket Az Anti-Zöldekkel" szervezet hathatós közreműködése nyomán a hangyát visszamenőleges hatállyal megbírságolták, mert nyári munkái közben nem foglalkoztatott elegendő számú zöld bogarat, adótartozásait behajtották, és házát az állam elkobozta.
A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig eltűnik a hóban.
Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és (mivel sikerült teljesen felélnie a hangya vagyonát) elindul egy újabb hangyát keresni.
Ha a valósággal bármi összefüggést vélsz felfedezni, az csak a véletlen műve!
Michael Jackson és Sylvester Stallone bemennek egy templomba. Az ajtón beérve fogadást kötnek, hogy ki előtt fog a pap előbb keresztet vetni. Jacko leül az orgonához és elkezd rajta gyönyörűen játszani, míg Stallone leül a padok közé, felrakja a lábát, és elkezdi köpködni a szotyolát. Kis idő múlva Jacko ámulva látja, hogy a pap keresztet vet Sly előtt.
Mikor kimennek a templomból jackson megkérdi:
- Ezt meg hogy csináltad? Én gyönyörűen játszottam az orgonán, te a lábadat lógattad és szotyiztál és mégis előtted vetett keresztet a pap.
Mire Sly:
- Az úgy volt, hogy odajött hozzám a muksó és azt mondta:
- Felállsz(felfelé mutat), összeszeded a szemeted(lefelé mutat), szólsz a haverodnak, hogy ne ba...gassa az orgonát(ballra mutat) és kitakarodtok a templomból(jobbra mutat).
- Miért nem lehet az okosnak megsimogatni a fejét?
- ???
- Mert vág az esze!
Ha majd lesz gyerekem, veszek egy ikerbabakocsit, és azt mondom majd a gyereknek, hogy volt egy ikertestvére, de nem fogadott szót...
- Pistike, mondj egy madarat!
- Gólyácska.
- Mondj még egyet!
- Verébke.
- Jó, de ne így mondd, hanem mondjad rendesen, hogy gólya, veréb. Na, akkor most mondj egyet!
- Fecs.
Egy férfi, akinek a felesége kórházban van - kora reggel felhívja a kórházat és érdeklődik a felesége iránt:
Férj:- Halló, női klinika? Aziránt érdeklődöm, hogy a feleségem túl van-e a veszélyen?
Ápoló:- Kérem, azonnal kapcsolom az ügyeletes orvost - és a férjet tévedésből az autógarázzsal kapcsolja össze.
Szerelő:- Hát túl van a veszélyen, nagy munka volt. Az egész belsejét kidobtuk, mivel nagyon kopott volt és újjal pótoltuk.
Férj: - Ne beszéljen marhaságot!
Szerelő:- Nem marhaság ez kérem, ön talán nem vette észre, hogy lötyög a dugattyúja?
Férj: (Szomorúan) - Sajnos már régóta lötyög.
Szerelő: - Csupán csak az volt az oka, hogy az üzemanyag bespriccelőre rossz gumit tett.
Férj: - Hát erre igazán nem gondoltam.
Szerelő:- Meg aztán a felületi kopások arra engednek következtetni, hogy nem zsírozta kellően.
Férj: - Hát ez igazán bosszantó.
Szerelő:- Ezért igazán nem kell elkeseredni, mert rendbe hoztuk az öreg kasznit.
Férj: - Öreg kasznit?
Szerelő:- Úgy ahogy mondom,mikor jegyezte el magát ezzel az öreg kasznival?
Férj: - 1968-ban.
Szerelő: - Képzelem hányszor tolta meg azóta.
Férj: - Hát, nem mondom.
Szerelő: - És képzelje, mi hányszor toltuk meg, löködtük ide-oda.
Férj:- Maguk mit csináltak?
Szerelő: - Elmondom kérem: Ketten toltuk elölről, ketten hátulról, egy nyomta a farát, egy meg furta hátulról.
Férj: - Rettenetes! Miért volt erre szükség?
Szerelő:- Mert visszaszórta az üzemanyagot. Képzelem hányszor bekente vele a nadrágját.
Férj: - Ó de hányszor!
Szerelő: - Hátul a kipufogóját kidrótkeféztük.
Férj: - Ó szegény, és miért?
Szerelő: - Mert nagyon be volt füstülve.
Férj: - Mindig rekedése volt szegénykémnek.
Szerelő: - Emellett az öndugattyúja is rossz ám.
Férj: - Hogy-hogy?
Szerelő: - De ne aggódjon, az enyém jó, azt tettem bele.
Férj: - De kérem?!
Szerelő: - Most már rendben van, rászálltunk tízen, elég jól bírja.
Ezt hallván, a férjnek kiesik a telefon a kezéből és elájul.
- Sajnálom, de csak nős férfiakat alkalmazok.
- Miért,uram?
- Mert ők sohasem sietnek haza.
A farmon a ló belesüllyed egy mocsaras gödörbe. Arra megy a tyúk. A ló kéri, hogy hozzon gyorsan segítséget. A tyúk elszalad segítségért, de nincs otthon senki, így maga beül a gazdája sportkocsijába, és azzal kihúzza a lovat. A ló nagyon hálás, és megígéri, hogy jó tett helyében jót várjon a tyúk. Egyik nap, mit ad isten, a tyúk is elsüllyed egy gödörben, és kiabál a lónak.
- Ló, légy szíves menj a sportkocsiért és húzzál ki innen.
- Nekem nincs szükségem ehhez kocsira. Odaállok, odatartom a micsodámat, kapaszkodj bele és kihúzlak. És tényleg kihúzza a tyúkot.
Mi ebből a tanulság?
Ha valakinek akkora van, mint egy lónak, nincs szüksége sportkocsira ahhoz, hogy felszedjen egy tyúkot.