Vicclap.hu - viccek archívum, 453 . oldal

Óvodások beszélgetnek:
- Az én mamám nagyon gyáva.
- Miért?
- Amikor úttesten megyünk át, mindig megfogja a kezem.

Társaságban arról beszélgetnek, hogy a hasonlatosság milyen tévedésekhez vezethet. Erre Kovács elmond egy történetet:
- Nemrég találkoztam egy idegen pasassal, aki pont úgy nézett ki, mint az ügyvédem. Annyira meglepő volt a hasonlóság, hogy a férfi még rám is köszönt:
- Jó napot, Kovács úr, hát már kiszabadult?

- Drágám, ha már vásárolni mész, hozzál már egy zseblámpát is!
- Egy zseblámpát? Minek? Eligazodom én a zsebemben lámpa nélkül is!

Miután szakított a barátjával, a lány az anyjától kér tanácsot a kapott ajándékok visszaküldésével kapcsolatban.
Pillanatnyi gondolkodás nélkül az anyja így válaszol:
- Küldd vissza neki a plüssállatokat és a leveleit, de tartsd meg az ékszereket emlékbe.

Felirat egy szervíz bejárati ajtaján:

"Bármit megjavítunk!
(Kérjük, kopogjon hangosan, mert a csengő nem működik!)"

Egy férfi új lakást vásárolt, és megbízott egy költöztető céget a bútorok elszállításával. Volt azonban egy hatalmas és nagyon értékes ingaórája, amit még a nagyapjától örökölt, és ezt nem akarta a szállítókra bízni. Mivel közel volt az új lakás a régihez, ezért fogta az órát, és elindult vele gyalog.
Az utcán épp szembe tántorgott egy részeg. A férfi akárhogy igyekezett kikerülni, az ittas ember mégis nekiment, és majdnem összetörte a drága órát. Erre ő ráordított:
- Hé, maga, nem tud vigyázni? Nem látja, hogy egy óra van nálam?
Mire a részeg:
- Úgy kell magának! Miért nem hord egyszerű karórát, mint mindenki más!

- Az én nagypapám már 80 éves, de olyan fiatalos, hogy minden reggel 5-kor kel, és egyvégtében lefut öt kilométert.
- Igen? Ez aztán szép teljesítmény! És mit csinál délután?
- Akkor futja az utolsó kilométert.

- Drágám, hoztam neked egy papagájt ajándékba.
- De hisz ez egy macska!
- Á, az csak a csomagolás, benne van a papagáj.

Az ifjú Artúr királyt rajtakapta és elfogta a szomszéd uralkodó, miközben annak erdejében vadászott. A király a helyszínen megölhette volna Artúrt, mivel ilyen büntetés járt annak, aki vét más tulajdona ellen. De meghatódott a rokonszenvesnek talált Artúr fiatalságától, és szabadságot kínált neki, feltéve hogy 1 éven belül helyesen válaszol egy nehéz kérdésre.
A kérdés pedig így szólt: Mit akar valójában a nő?
Egy ilyen kérdés a legbölcsebb embert is zavarba hozta volna, az ifjú Artúr számára pedig megválaszolhatatlannak látszott...
Ennek ellenére még mindig jobb volt, mint akasztófán végezni, így aztán visszatért országába, és elkezdte kérdezni az embereket: a hercegnőt, a királynét, a prostituáltakat, a szerzeteseket, a bölcseket és az udvari bolondot... Vagyis mindenkit, de senki sem tudott meggyőző választ adni.
Viszont mind azt tanácsolták neki, kérdezze meg a vén boszorkányt, mert csak ő tudhatja a helyes választ. Az ára magas lesz, mert a vén boszorkányról köztudott volt a királyságban, hogy borsos árat kér szolgálataiért.
Eljött a megbeszélt év utolsó napja, és Artúrnak nem volt más választása, mint beszélni a varázslónővel. Az megígérte, hogy kielégítő választ ad, de előtte Artúrnak el kell fogadnia az árat.
A banya feleségül akart menni Gawainhoz, a Kerek Asztal legnemesebb lovagjához, Artúr legjobb barátjához. Artúr borzadva nézett a banyára: púpos és rusnya volt, csak egy foga volt, gusztustalan hangok kíséretében émelyítő szag áradt belőle. Még sohasem látott ilyen visszataszító teremtést. Megrettent attól, hogy arra kérje legjobb barátját, vállalja érte ezt a szörnyű terhet.
Ám amikor értesült a javasolt egyezségről, Gawain kijelentette, hogy ez nem túl nagy áldozat barátja életéért és a Kerek Asztal fennmaradásáért cserébe.
Kihirdették az esküvőt, a boszorkány pedig pokoli bölcsességével így szólt: a nő valójában azt akarja, hogy saját életének ura legyen. Mindenki azonnal tudta, hogy a boszorkány nagy igazságot mondott, és hogy az ifjú Artúr király megmenekült. Így is történt: a választ meghallva a szomszéd uralkodó szabadon bocsátotta.
De micsoda esküvő volt az... az egész udvar ott volt, és senki sem érezte magát bánatosabbnak, mint a megkönnyebbülés és szorongás között vergődő Artúr. Gawain udvariasnak, nyájasnak és tisztelettudónak mutatkozott. A boszorkány pocsékul viselkedett, kézzel evett, közben pedig szörnyű hangokat és szagokat bocsátott ki magából.
Eljött a nászéjszaka, amikor Gawain a hitvesi ágyban várta, hogy feleségével egyesüljön. És akkor belépett a szobába a legszebb lány, akit férfi valaha is álmodott... Gawain elképedve kérdezte, hogy mi történt. A lány azt felelte, mivel a férfi udvarias volt vele, idejének egyik felében a rettentő, másik felében a vonzó külsejével fog mutatkozni. Melyiket szeretné nappal és melyiket éjszaka?
Micsoda kegyetlen kérdés...! Gawain gyorsan mérlegelni kezdett: legyen mellette napközben egy imádni való fiatal nő, akit mutogathat a barátainak, és ossza meg az ágyát egy undorító banyával? Vagy mutatkozzon nappal a szipirtyóval és házasélete intim pillanatait töltse egy ifjú szépséggel...? A nemes Gawain azt válaszolta, hogy válasszon a nő maga. Ezt meghallva, a nő azt mondta, hogy éjjel-nappal szép hölgy lesz, mivel a férfi tiszteletben tartotta és megengedte neki, hogy életének ura legyen. Mi ebből a tanulság?

Az a tanulság, hogy nem számít, szép vagy csúnya-e a nő....
....alapjában véve mindig boszorkány.

Egy kisfiú sírdogál az utcán. Megszólítja egy asszony:
- Miért sírsz, kisfiam?
- A szüleimhez szeretnék menni, de nincs pénzem.
- Tessék, itt egy ötszázas, menj a szüleidhez! Tudod, merre vannak?
- Itt vannak bent a moziban.