




Orvos a beteghez:
- Kovács úr, maga sokkal jobban néz ki, mint a múltkor.
- Igen, doktor úr, mert pontosan betartottam az utasítást, ami a gyógyszerre volt írva.
- És mi volt az?
- Az, hogy az üveget tartsuk gondosan lezárva.
Egy idős ember egy gyönyörű fiatal lányt vesz feleségül. A nászéjszakán azonban az öreg szíve felmondja a szolgálatot, és meghal.
Néhány nap múlva az elhúnyt férfi fiatal ügyvédje kopog be az özvegyhez:
- Üdvözlöm, asszonyom, azért jöttem, hogy a kedves férje utolsó kívánságát teljesítsem.
Pistikéék tanulják a szorzótáblát az iskolában. Másnap felelnek belőle. Felszólítja Pistikét a tanár néni.
- Tanár néni, kérem, a szöveg még nem annyira megy, de a dallamát már tudom. Lalalalaa lalalalaa.
Pistike egy gyönyörű csokor virággal köszönti a nagymamáját a születésnapján. A nagyi megköszöni és hozzáteszi:
- Nem kellett volna Pistikém, hisz tele a kertem virággal.
Erre Pistike:
- Csak volt, nagyi!
- Anya, gyere gyorsan, felborult a szekrény! - kiáltja Móricka.
- Úristen, mi fog ehhez szólni apád! - sóhajt az anyja.
- Már tudja, alatta fekszik!
Szombaton este kocsmába mentem,
Hullócsillag szállt az égen.
Boldogság gyúlt meg szívemben,
Ezért nyolc Kommerszkörtét rendeltem.
Oh, Kommerszkörte, életem nedve,
Tőled jó az ember kedve.
Vagyis kedvem csak jó lenne,
Ha te nyugodnál belembe.
Barátimmal összegyűltünk,
Kerekasztalt körbeültünk,
Boldogsággal teli szívünk,
Ezért Kommerszkörtét rendeltünk.
Kék szemem egyre csillogott,
S az összes Kommerszkörtém elfogyott.
Vígról Búsra váltott kedvem,
S nagy tömeg gyűlt körülöttem.
'Hogy meglátták bús kedvemet;
"Barátom mi történt veled?!"
"A Kommerszkörtém mind elfogyott,
Ezért kedvem búra rogyott."
"Cimboránk rajtad mi segítünk,
Neked Kommerszkörtét rendelünk.
Igyunk hát egészségedre,
Költözzön öröm a te lelkedbe!"
Kommerszkörte, Te reggeli harmat,
Hozzád szól e gyönyörű szavallat!
Nélküled nemlenne teljes életem,
Ím bevallom, Te vagy mindenem!
Egy ember az éjszaka közepén részegen támolyog haza. A felesége sodrófával várja az ajtóban. Megszólal a férfi:
- Jaj, édesem! Te még éjfélkor is sütsz?