Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 1986 . oldal

Egy fickó egyik este bement a miami nemzetközi reptér melletti bárba. Leült és sört kért. A mixer odavitte a sörét, és érezte, hogy furcsa szag lengi körül. A vendégek kezdtek egyre messzebb húzódni tőle. Amikor a következő sört is odavitte, a mixer orrát újra megcsapta az undorító szag.
- Uram, ez a sör az utolsó - mondta neki.
- Tudom, tudom, mindig ez van - felelte a fickó letörten.
- Árulja már el, mitől van ilyen rémes szaga?
A férfi elmesélte a történetét:
- A repülőtéren dolgozom, nekem kell a toalett-tartályokat kiürítenem leszállás után. Odaállok a szippantókocsival, rácsatlakoztatom a csövét a gépre. Sajnos, a tömítések néha eresztenek, ilyenkor rámfröccsen az anyag. És ami még rosszabb, előfordul, hogy az egész cső leesik, akkor szinte fürdöm a mocsokban. Hiába próbálom lemosni, egyszerűen nem lehet. Hiába veszek tiszta ruhát, a szag még napokig rajtam marad...
A mixer egy poharat törölgetve hallgatta, majd így szólt:
- Hát ez tényleg borzasztó. Miért nem keres másik munkát?
A férfi hitetlenkedve emelte rá a tekintetét:
- Micsoda?! Hagyjam ott a repülést?

A Reuter tette közzé, hogy Japán partjainál kimentették egy halászhajó legénységét, akik hajójuk roncsaiba kapaszkodtak, majd rögtön azután, hogy a hatóságok a baleset okait vizsgálva kihallgatták őket, börtönbe is kerültek, és pszichológust rendeltek ki hozzájuk. Mind azt vallották ugyanis, hogy a tiszta, kék égből lezuhant egy tehén, beszakította a fedélzetet, és perceken belül elsüllyesztette a hajójukat. Több hétig tartották őket lakat alatt, míg végül a Szovjet Légierő vonakodva beismerő "vallomást tett" a japán hatóságoknak: egyik teherszállító gépük személyzete ellopott egy tehenet egy szibériai reptérről, bekényszerítették az állatot a csomagtérbe, és gyorsan hazaindultak a zsákmánnyal. Nem voltak azonban felkészülve az élő áru szállítására, fogalmuk sem volt, mit tegyenek a rémült tehénnel, amely vadul randalírozott a gép gyomrában, és már-már életveszélybe sodorta őket. Csak úgy kerülhették el a katasztrófát, hogy kilökték a gépből a tenger felett, mintegy 30 ezer láb magasból...

A reptéren a pultnál azt kérdezte tőlem a hölgy:
- Tett-e valaki bármit az ön csomagjába anélkül, hogy tudna róla?
- Ha anélkül tette bele, hogy tudnék róla, akkor honnan tudnám? - feleltem, mire ő mosolyogva rábólintott:
Éppen ezért kérdezzük...

A légiutas-kísérők időnként komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a repülés előtti "repbiztonsági monológjukat", amit mindenki un, egy kicsit szórakoztatóbbá tegyék. A következők valóban elhangzottak a fedélzeten:
"A szeretőnket ötvenféle módon hagyhatjuk el, viszont a repülőgép elhagyása csak négyféle módon lehetséges."

"Gondolunk rá, hogy legyen dohányzó részleg ezen a gépen; akinek muszáj rágyújtania, keresse meg a személyzet egy tagját, és mi majd kikísérjük a repülőgép szárnyára."

"A mosdókban tilos a dohányzás. Akit rajtacsípünk, hogy dohányzik a mosdóban, annak azonnal el kell hagynia a gépet."

"Ha a kabinban leesik a légnyomás, a fejük fölötti rekeszekből oxigénmaszkok ereszkednek le. Fejezzék be a sikoltozást, ragadják meg, és helyezzék a maszkot az arcukra. Ha kisgyerekkel utaznak, előbb saját maszkjukat rögzítsék, utána az övét. Ha két kisgyerekkel utaznak, döntsék el, melyiket szeretik jobban."

"Az üléspárnák fennmaradnak a vízen, tehát vízre történő kényszerleszállás esetén vegyék őket magukhoz a jókívánságainkkal együtt."

Leszálláskor:
"Mielőtt elhagyják a gépet, kérjük, vegyék magukhoz minden holmijukat. Amit itthagynak, azt igazságosan szétosztjuk a légiutas-kísérők között. Kérjük, hogy gyereket, feleséget ne felejtsenek itt!"

"Aki utoljára száll ki a gépből, annak kell kitakarítania."

A pilóta közleményei:
"Örülünk, hogy nekünk vannak a legjobb légiutas-kísérőink... Sajnos azonban ezen a járaton egy sincs itt közülük."

"Emberek, most értük el az utazómagasságot, úgyhogy mindjárt kikapcsolom az "öveket becsatolni" jelzést. Szabadon mehetnek, ahova akarnak, de kérem, maradjanak a gép belsejében, amíg le nem szálltunk... odakint egy kicsit hideg van - mínusz 50 fok -, meg aztán, ha a szárnyon járkálnak, az befolyásolja a repülési pályát."

"Az érkező reptéren 25 fok van némi szakadozott felhőzettel, de megpróbálják összefércelni őket, mire odaérünk."

A Southwest Airlines járatán hangzott el egy nagyon kemény leszállást követően egy utaskísérő szájából:
"Ez jó nagyot szólt, sejtem is, hogy mit gondolnak. De meg kell mondanom, hogy nem a légitársaság hibája volt, nem a pilóta hibája volt, nem is az utaskísérők hibája volt... ez a beton volt!"

A texasi Amarillóba tartó egyik American Airlines járaton történt, egy nagyon szeles és dobálós napon. A végső egyenesben a kapitány keményen küzdött az elemekkel, majd úgy tette le a gépet, hogy szinte belereccsent. A légiutas-kísérő közleménye:
"Hölgyeim és uraim, üdvözöljük önöket Amarillóban. Kérjük, maradjanak ülve bekapcsolt övekkel, amíg a kapitány a kijárathoz gurítja azt, ami a gépünkből megmaradt!"

Egy másik, korántsem perfekt leszállás után ezt hallhatták az utasok:
"Kérjük, maradjanak a helyükön, amíg Kenguru kapitány a terminálhoz szökdel velünk."

A pilóta, ahogy ő mondta, keményen odaverte a hajót a betonhoz. A légitársaság szabályzata szerint az első tisztnek az ajtóhoz kell állnia, és mosolyogva ismételgetni a kiszálló utasoknak: "köszönjük, hogy társaságunkkal repült". Egy ilyen leszállás után - mesélte - kínos volt az utasok szemébe néznie, számított rá, hogy nem ússza meg kommentár nélkül.
Már majdnem mindenki kiszállt, kivéve egy kis, öreg hölgyet bottal a kezében.
- Fiam, kérdezhetnék valamit? - így a néni.
- Miért ne, asszonyom - felelte a pilóta már majdnem megkönnyebbülten.
- Mi történt? Leszálltunk, vagy lelőttek minket?

- Hölgyeim és uraim - szólt a kapitány -, a járat késve indul. Ha óhajtják, kinyújtóztathatják a lábukat a váróteremben. Az utasok kiszálltak, csak Ray Charles maradt a fedélzeten. A kapitány tőle is megkérdezte, nem óhajt-e járni egyet.
- Nem, köszönöm, de nagyon hálás lennék, ha a kutyámat kivinné egy rövid sétára - felelte ő.
A kapitány udvariasan kivezette a kutyát. Azt mondják, órákba telt, mire az utasokat sikerült rávenni, hogy visszaszálljanak a gépbe, miután látták, hogy a kapitány napszemüvegben, vakvezető kutyával sétál...

A gép már jó hosszú ideje várt felszállási engedélyre, amikor a kapitány végre felvette a mikrofont, és így szólt:
- Elnézést kérek a késlekedésért, de elromlott az a gépünk, amely a csomagjaikat szokta megnyomorgatni és a fülüket letépkedni, úgyhogy ezt most a földi személyzet kénytelen kézzel csinálni.

- Honnan tudod, hogy náthás a medve?
- Taknyos a málnás!

Két barát sétálgat a körúton, az egyik viccet mesél. A másik felröhög, összeesik és meghal! A palit beviszik. Bírósági tárgyalás, a bíró:
- Kérem mondja el mit mondott a barátjának!
A pali szabadkozik, mire a bíró:
- Rendben akkor súgja a fülembe!
A pali odamegy, belesúgja a bíró fülébe a viccet, a bíró felröhög, összeesik és meghal. Nincs más hátra, a palit rögtön halálra ítélik. Ott áll az akasztófa alatt, mikor a hóhér oda szól neki:
- Tudom, hogy magának jár az utolsó kívánság, de nem lehetne, hogy most én kérjek magától valami?
- Dehogynem!
- Kérem mondja el nekem is azt a viccet!
A pali elmondja, a hóhér felröhög, összeesik és meghal! Nincs hóhér, aki kivégezze, ezért sorbaállítják a rendőröket.
- Na emberek ki vállalja, hogy ezt a veszélyes bűnözőt kivégzi? Jelentkezik egy "értelmes" rendőr! Persze ő sem bírja ki. A pali neki is elmondja a viccet.
A rendőr hátralép 10 lépést és fejbe lövi a palit.
Két hét múlva írja az újság:
- Egy rendőr átment a Szabadság hídon, felröhögött, összeesett és meghalt!

Vizsgáztató:
- Önnek inkább a lottóval kellene próbálkoznia.
- ???
- 90 kérdésből éppen ötöt talált el.

- Jean! Gyújtsa föl a szomszéd grófnő házát!
- De minek, uram?
- Mert háztűznézőbe akarok menni.

- Ki az abszolút szegény?
- Akinek az aranyere is rézből van.

- Jean! Mi volt ez a villanás a fűben?
- Á semmi, uram! Csak kiégett a szentjánosbogár biztosítéka...