




Párbeszéd a gyógyszertárban:
- Tudna valamit adni a torkomra? Azt hiszem elment a hangom.
Erre a gyógyszerész:
- Jó reggelt kívánok, miben segíthetek?
A rendőrőrszobán kihallgatnak egy gyanús alakot.
- Mi a neve?
- Szhwartzeneczky.
- Ezt hogy írják?
- Egy y-nal a szó végén.
Két barát beszéléget:
-Te ismered az én gyönyörű, imádásraméltó feleségem?
-Nem - felel a barátja. Te újra megnősültél?
Családi kör
Reggel van, reggel vagy
Mindenki ideges.
A ház ura üvöltve tiszta
Zoknit keres.
Feketés csészével,
boglya fejű asszony,
ajánlja az égnek,
hogy reája rogyasszon.
Mintha szélből volna a
nagylánynak lába,
Sebesen bevonul a fürdőszobába.
Hosszú perceken át pingálja
a szemét,
testvéröccse kiállt:
Gyere ki te szemét!
Konyha megegében jó pirítós mellett,
Nagymama mosolyog,
ahogy tőle telhet.
Min vigyorog mama?-kérdezi a veje,
csupa borotvahab összevagdalt feje.
Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek,
Most írja a leckét-na még
csak ez kellett.
Ajtó előtt jár a család furcsa táncot,
szemük szikrákat szór,
arcuk sok-sok ráncot.
Mire a rádió mondja hét tizet,
Elromlik a bojler, nem ad több melegvizet.
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,
férj jeges vízben sziszegve mos fogat.
A nagyleánynak immár fél keze kabátban,
a másikba pöttyös kakaós pohár van.
Le is önti frissen mosott blúzát,
s kabátján vastagon megkent kiflit húz át.
Az utcáról szalad vissza a ház ura,
lábán cipő helyett megszokott papucsa.
A regel számára eléri a csúcsát,
a cipőben megleli elveszett sluszkulcsát.
Reggel van, reggel van,
ideges mindenki,
az asszony is elment nincs már otthon senki,
bevetettlen ágyon gyűrött párna feszít,
s a wc tartály halkan sistereg egy picit.
Idai Nikolett, Nagykanizsa
1. A gyerek ellenőrző könyve negyedik éve nincs aláírva.Kedves Szülő, nem tud írni?
Osztályfőnök
Nem. de hát nem emlékszik rám, tanárúr? Az ön tanítványa voltam!
Szülő
2. Figyelmeztetés után is rágja a földgömböt a gyerek. Újból figyelmeztetem.
Tanár
Amennyiben a földgömbre még szüksége van, próbálkozzanak süteménnyel!
Szülő
3. A magyarórán háromszor szoltam rá, hogy ne bontsa a a falat! Kérem fülészetre vinni!
Tanár
Már volt. Ott is kibontotta a falat.
Szülő
4.Osztályfőnöki intőt adok, mert az osztályfőnöki dicséret második alkalommal sem íratta alá.
Tanár
Ezt most nem írom alá és a következőt sem . Lehet újra dícsérni.
5. Jelentés alatt-fiú létére- tehénbőgést hallatott. Rovót kap.
Tanár
A gyerek nemi érése még nem fejeződött be.
Szülő
6. Sorakozó alatt ismételten a pad alatt bújkál. Rovó!
Olvashatatlan aláírás
A padlás ajtó zárát haladéktalanul meg kell javítani. Kívánságra házhoz megyek.
Lakatos Lajos kisiparos
7.A fia a házi feladatát rendszeresen a társairól másolja át! Mi lesz Így belőle?
Tanár
A házi feladatot én is mindig másoltam.Ma vezérigazgató vagyok.
Szülő
7. Kedves szülő, ha megigéri, hogy nem hiszi el mindazt amit afia az iskoláról mesél, én cserébe nem hiszem el mindazt, amit ő az otthoni eseményekről mond.
Tanár
Elterjed a hír a világban hogy az oroszok csináltak egy szuper modern csodálatosan felszerelt kórházat Moszkvában.
Össze is gyűlik egy csomó újságíró a világ minden részéről megnézni. És tényleg a földszint gyönyörű ultramodern. A falon egy márványtábla: "Iván Szergejevics emlékére".
Az első emelet pompás, lenyügöző. Itt is egy márványtábla: "Iván Szergejevics emlékére".
Így megy ez mind az ötven emeleten keresztűl, de mindehol ott a márványtábla: Iván Szergejevics emlékére".
Az egyik újságíró megkérdezi az idegenvezetőt
- Mondja ki az a Iván Szergejevics hogy mindehol az ő emlékére van tábla?
- Hát igen. Megérdemli Iván Szergejevics, mert ő találta fel a röngent.
- Iván Szergejevics?-csodálkoznak a tudósítók- Mi úgy tudjuk hogy a öngent Röngen találta fel.
- Az nem úgy van - válaszolt a vezető- A röngent Iván Szergejevics találta fel és erre megdönthetetlen bizonyítékunk is van. Jöjjenek velem megmutatom!
Lemennek a kórház pincéjébe, ahol a vezető kinyit egy 40 cm-es páncél ajtót, és kivesz egy megsárgult összegyűrött papírt.
- Itt a bizonyíték - mondja, és megmutatja mi van ráírva.
"Másenka te büdös k...a átlátok én rajtad!
Iván Szergejevics 1710
Arisztíd és Tasziló hajléktalanok. Éjszaka járják a várost, hogy olyan helyet találjanak ahol legalább tető van a fejük felett. Minden ajtót és kaput megpróbálnak, de egyik sem nyílik. Egyszer csak Tasziló talál egyett ami nyitva van. Megörülnek, bemennek. Egy tökéletesen berendezett szobában találják magukat.
-Hol a fenébe vagyunk? -kérdezi Tasziló
- Tök mindegy, itt lefekszünk, majd reggel kimagyarázkodjuk magunkat - válaszol Arisztíd.
Úgy is tesznek.
Reggel Tasziló felébred, körülnéz meglepődik, majd odaszól Arisztídnek
- Arisztíd húzd be a segged! Kirakatban vagyunk!
Megy az utcán egy idős hölgy, púpos háttal. Arra megy egy huligán, és azt mondja:
- Néni, vége van már az alagútnak.