Vicclap.hu - Hermione kedvencek

Egy vállalat vezetője egy nap új alkalmazottat vesz fel.
- Mi a neve? - kérdezi a jelentkezőtől.
- János - válaszol a férfi. A főnök arca elborul:
- Nézze, nem tudom, eddig milyen szedett-vedett helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén. Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom - Kovács, Kiss, Tóth - csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Nagy igazgató úr vagyok. Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz. Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve?
A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
- Drágám. A nevem Drágám János.
- Oké, János, akkor beszéljünk az anyagiakról...

„Toldi ekkor már volt például fiúruhába öltözött lány…”

„Jókai nem tudott meglenni nők nélkül. Hol a feleségével, hol az anyjával…”

„Ha végre sikerül lenyalnom ezt a táblát…”

„ A riasztót nem kell megsimogatni minden nap, mégis őrzi a házat!”

„Kosztolányi szinte szerelmes volt a fiába.”

„Vajda szerette az egyéjszakás kalandokat, főleg férfiak társaságában.”

„Tegnap József Attilát kerestem a névsorban. Meg akartam nézni a jegyeit, de nem találtam…”

„A királyokat is ugye olajjal kenték fel a trónra.”

„Ott tárgyalták meg az asszonyok, hogy ki kivel, hol, mit mennyiért…”

„Ady szerint a nők hozzátartoztak a mindennapi betevő falathoz.”

„Lankadt szájú héjamadár.”

„Élő embert nehéz lenne felboncolni, nyilván tiltakozna.”

„Én vagyok gyárilag nyomdahibás.”

„Babitsnak van egy gyönyörű merses veséje.”

Az éves teljesítményértékelés keretében a HR vezető egy leírást kért Tóth Béla munkatársról annak főnőkétől.

"Tóth Béla, az asszisztensem mindig
keményen dolgozik az irodájában. Béla függetlenül dolgozik, nem
pazarolja a cég idejét azzal, hogy a kollégákkal beszélget. Béla soha nem
tagadja meg másoktól a segítséget, és mindig
időre fejezi be a kiadott munkát. Bélánk gyakran sok időt tölt az
elkészítendő munkájával, hogy befejezze azt, néha folytatja az
ebédszünetben. Béla egy olyan személyiség, hogy abszolút nincs
kétség afelől, hogy alapos és széles körű saját területén a
szaktudása. Úgy gondolom, Bélát nyugodtan lehet
egy igazi nagyágyúnak nevezni, akit nem lehet
nélkülözni. Következésképpen azt ajánlom, hogy Bélát
léptessék elő. Erről a javaslatot majd
el kell küldeni minél hamarabb.

Aláírás: Kovács József "

Hamarosan érkezett egy kis kiegészítés a levélhez:
"Béla a hátam mögött állt, és olvasta a levelet, miközben írtam. Kérem, csak a páratlan sorokat (1, 3, 5 stb.) olvassa el, ezek tartalmazzák a valódi véleményemet."

George és Harriet 25. házassági évfordulójukat ünneplik, és elutaznak Las Vegasba. Amikor a szállodába érkeznek, a recepciónal egy feltűnő, miniszoknyába öltözött fiatal nő kedvesen megszólítja a férfit. George azonban meglehetősen gorombán válaszol. Amikor a házaspár a szobájába érkezik, az asszony szóvá teszi:
- Drágám, az a fiatal lány olyan kedves volt, miért válaszoltál neki olyan durván?
- Harriet, az csak egy örömlány volt.
- Nem hiszem. Az a helyes kislány?
- Tudod, mit? Ha nem hiszed, bebizonyítom.
Azzal George a telefonért nyúl, és leszól a recepcióra, hogy küldjék fel a lányt a 212-es szobába. Harrietet pedig beküldi a fürdőszobába, résnyire nyitva hagyják az ajtót, hogy mindent lehessen hallani.
Hamarosan kopognak az ajtón. Belibeg a szobába a csinos fiatal lányka és csábosan illegetni kezdi magát.
- Mennyi? - kérdi George.        
- 125 dollár az alapár, és még 100, ha valami speciálisat kérsz.
A férfi felháborodik:
- Én azt hittem, hogy kb. 25 dollár.
- Elég bolond vagy, ha azt hiszed, hogy ennyi pénzért bármit is kapsz! - feleli a lány.
- Nos, akkor nem áll az üzlet. Viszlát!
Miután a lány kiment a szobából, Harriet előjön, és megdöbbenve mondja:
- Nahát, ez hihetetlen!
- Nos, felejtsük el az egészet, és menjünk vacsorázni. - javasolja George.
Lenn az étteremben, amint éppen a borukat iszogatják, arra jön a miniszoknyás lány, és odaszól a férfinak:
- Na, látod, mit kapsz 25 dollárért?