Vicclap.hu - Zozi kedvencek

1986-ban a Northwestern University diplomaosztó ünnepsége után Mkele Mbembe Kenyában töltötte a nyár nagy részét. Egyik kirándulása során, amikor átverekedte magát egy sűrű bokron, Mbembe egy elefántbikával találta szembe magát amint
az állat az egyik mellső lábát a levegőbe emeli. Az elefánt elég kimerültnek nézett ki, ezért Mbembe óvatosan megközelítette, és ahogy elétérdelt hogy megvizsgálja az
állat lábát, észrevette hogy egy jókora "szálka" van beágyazódva a talpába.
Amilyen óvatosan csak lehetett Mbembe kihúzta a szálkát, mire az elefánt óvatosan lerakta a lábát a földre. Az elefánt arccal az ember felé fordult és meglehetősen nagy
kíváncsisággal az arcán bámulta az embert néhány feszült percen keresztül.
Mbembe mozdulatlanul állt, és semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy most bele lesz tiporva a földbe. Egyszer csak az elefánt egy hatalmasat trombitált, hátat fordított, és elsétált.
Mbembe sosem felejtette el ezt a napot...

Húsz évvel később Mbembe a kisfiával sétálgatott a chicagoi állatkertben, és ahogy az elefántok kerítéséhez közeledtek az egyik állat egyenesen megindult Mbembe és fia Tapu irányába. A hatalmas állat bámulta Mbembe-t, és az egyik mellső lábát a levegőbe emelte, majd lerakta. Ezt egy jó néhányszor megismételte, majd egy hangosat trombitált, végig az ember szemébe nézve. Mbembe visszaemlékezve az 1986-os találkozásra az elefánttal, azon törte a fejét, hogy ez vajon ugyanaz az állat-e. Mbembe összeszedte a bátorságát, és megvárta amíg minden látogató odébbáll, majd átmászott a korláton és megindult az elefánt felé.
Csodálkozva nézett az állat szemébe, mire az elefánt trombitált újra egy nagyot, körbeölelte az ormányával Mbembe egyik lábát és hozzávágta a korláthoz, majd odament hozzá és halálba tiporta a szerencsétlen balf@szt.

Valószínűleg nem ugyanaz az elefánt volt az...

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addigis a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszercsak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
-Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".