- Józsika, mondj egy egyszerű mondatot!
- Fúj a szél.
- És azt tudod, milyen időben van ez a mondat?
- Viharos időben.
A kórházban a belgyógyászat folyosóján rászól a nővérke az egyik betegre:
- Na, Kovács úr, elég a sétálgatásból, feküdjünk csak be szépen az ágyunkba!
-. Én nem bánom, de mi lesz, ha valaki rajtakap bennünket?
A sebészorvos nyugtatgatja a műtőasztalon fekvő beteget:
- Ne aggódjon, kérem, nekem ez már az ötszázadik műtétem lesz.
- Hű, akkor biztos nagyon gazdag lehet! - feleli a beteg.
- Gazdag azért nem vagyok. Csak a sikeres műtétek után fogadok el pénzt.
- Hát te meg miért vetted fel az én kabátomat?
- Nem szeretném, ha elázna az öltönyöd.
A hatéves Pistike már az iskolakezdés előtt megtanult az ujjain számolni. A bácsikája leckézteti:
- Mondd csak, mennyi három meg négy?
Pistike sorra nyitogatja az ujjait, végül rávágja:
- Hét!
- Jó, jó, okos vagy. - mondja rá a nagybácsi. - De az iskolában már nem szabad a kezeden számolni, hanem csak fejben. Próbáld csak meg, tedd zsebre mindkét kezed!
Pistike engedelmesen a nadrágja zsebébe süllyeszti a kezét.
- Na, most mondd meg, mennyi öt meg öt!
A nadrágzsebben mocorognak a kisfiú ujjai, aztán így felel:
- Tizenegy!
- Képzeld, múlt vasárnap találtam a templom előtt az utcán egy pénztárcát teli pénzzel.
- És odaadtad a papnak?
- Még nem. Még nem tudtam eldönteni, hogy vajon ez az ördög kísértése-e, vagy meghallgatásra talált az imám.
Egy asszonyt elkísér a férje az orvoshoz. A férfi beszámol a felesége tüneteiről és hozzáteszi:
- Doktor úr, szerintem a feleségemnek amnéziája van.
Erre az orvos odafordul az asszonyhoz:
- És mondja, volt már önnek ilyen problémája korábban is?