Vicclap.hu - sunyi pepi kedvencek

Egy szép nyári estén hazafelé autóztam három gyermekemmel, amikor egy nyitott tetejű autó jött szembe az úton, és egy félmeztelen nő állva integetett belőle. Alig tértem magamhoz a megdöbbenéstől, amikor az ötéves kislányom megszólalt:
- Anya, az a néni nem kapcsolta be a biztonsági övet!
...........................

Ebédet szállítottam ki magányos, idős embereknek, és néha magammal vittem a négyéves kislányomat is. Az öregkor különös kellékei, botok, járókeretek, tolószékek mindig felkeltették gyermekem érdeklődését. Egyszer egy idős néninél megdöbbenve bámulta az éjjeliszekrényen egy pohárban hagyott műfogsort. Próbáltam felkészülni a kérdésekre, amikor kislányom suttogva így szólt:
- Az biztos, hogy ezt nem hiszi el a Fogtündér!
.............................

Vendégségbe készültünk a férjemmel, és kislányunk érdeklődve nézte, ahogy apja felveszi a szmokingját:
- Apa, ezt a ruhát nem kellene felvenned! - szólalt meg.
- Miért nem, kicsim? - kérdezte a férjem.
- Tudod, másnap reggel mindig fáj tőle a fejed!

Két tanár a tanáriban:
- Te Gizi, szépen fejlődik az osztályod! Arra a kérdésre, hogy ki volt a legnagyobb királyunk, már csak nyolcan írták, hogy Burger King!

Anyuka gyorsabb sétára noszogatja kicsi fiát, mire ő mentegetőzni kezd:
- Már olyan gyorsan szedem a lábamat, ahogy csak a torkomon kifér!


Anyuka mérgesen förmed rá kisfiára, aki kérdés és engedély nélkül kinyitotta a "kólás"-üveget.
- Miért nyitottad ki?
- Nem én voltam. . . kidugult!


Ti mit válaszolnátok egy hároméves következő kérdésére?
- A varangyos békán mi a varangy?


Charlie hangján bizonyára sokan ismeritek a dalt: Néhány kikötő, még útba ejthető. Ez következzen most négyéves szólamban: - Néhány kikötő még PULYKAETETő.


- Tudod anya, kibe vagyok szerelmes? Tégedbe!


- A kisfiú hazaér apukájával az uszodából, és kipirulva újságolja a család többi tagjának:
- Képzeljétek, voltunk SZALONNÁBAN is!


- Tudod, melyik a két kedvenc virágom? Hát a rózsa, meg a bimbó!


Alkudozás az esti elalvással kapcsolatban:
"Este majd itt fogok aludni veletek! Kölcsön jövök hozzátok!


Ebéd közben beszabadul egy légy a konyhába, és zavarni kezdi az ovist. Mire ő mérgesen:
- Tűnj el az étvágyamból!

Több mint egy éve kivették a vakbelemet, gondoltam elmesélem miként is történt.
Egy borús szombati délelött kezdődött az egész, ugyanis nekiálltam telehányni a lakás minden erre alkalmas berendezését. Állandó jelleggel tömtem magamba a gyógyszereket, de pár perc múlva viszontláttam őket... Este új jelenségre lettem figyelmes, elkezdett fájni a jobb oldalam, és nem tudtam aludni a fájdalomtól. Másnap bevittek az ügyeletre.
Szépen becsoszogtam, és egy szabadnapos csiga tempójában felugrottam a vizsgálóasztalra. Na, az orvos nekiáált tapogatni, én meg üvölteni. Azt mondja: vakbél, én meg elhittem neki. Ez gyanús lehetett számára, mert mégegyszer végigtapogatott, én meg ismét üvöltöttem. Vakbél, erősítette meg magát, én meg csendesen bólintottam.
Beutaltak az ügyeletes kórházba, bevittek. Az ügyeletes sebész (vagy hentes) fogadott, feküdjek fel. Megtapogat. Üvöltök. Vakbél. Be kell feküdnöm. Mondom végre. Feküdni. Délután kettőkor műtenek. Mondom jó.
Befekszem. Lefekszem. Jön egy nővér, hogy kérek-e fájdalomcsillapítót. Mondom, hogy a fenébe ne, de injekciót. Hozza. Szúr. Elmúlik a fájdalom. Tudok aludni. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Papírok. Hány kiló. Mondom másfelet biztos. De tényleg. Hány éves. Anyja neve. Két példányban. Aláírom. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Altatóorvos. Kérdések. Hány kiló. Anyja neve. Allergia. Betegségek. Válaszolok. Két példanyban. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Rokonok. Hozták a cuccom. Lepakolnak. Beszélgetünk. Elmennek. Alszom.
Rázzák a vállam. Sebész. Ő fog műteni. Viccelődik. Viccelődöm. Kérdez. Válaszolok. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Később lesz a műtét. Nem jött meg az összes medikus, kérdezem. Nevet. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Fussak WC-re. Miért? Most műtik. De jó. Futok. Negyed óra. Visszafutok. Negyed óra. Vetkőzzek. Injekció. Feküdjek fel az asztalra. Szúr. Kibírom. Betakar semmivel. Elmegy. Fázom. Reszketek. Nem tudok aludni. Bámulom a plafont. Egy pók. Már nem él. Együttérzek vele.
Jönnek. Bíztatnak. Ugorjak át a műtőasztalra. Mondom jó. Átkúszok. Mosolyognak. Én nem. Lekötnek. Kérdem féltek, hogy elszaladok? Nem válaszolnak. Altatnak. Jön a sebész. Még mindig viccelődik. Ez a századik műtét, egyszer már sikerülnie kell. Nevet. Jó neki. Kezd elmosódni a valóság. Kapok valami drogot. Alszom. Végre.

Felébredek. Beszéltem álmomban? Infúzió. Folyik ezerrel. Halvány emlékek. Alszom.
Reggel ébredek. Infúzió sehol. Reggeli? Nincs. Talán lesz ebéd.
Ebéd? Nincs majd vacsora.
Vacsora? Három szem keksz. Gyorsan befalom. Kinyalom a tányért. Morzsákra vadászom. A rohadt hangya. Engeded el! Korgó gyomorral alszom el.
Reggel van. Korán reggel. Egy nővér hoz valamit. Valami olajféle. Nincs jó szaga. Meg sem kóstolom. Előbb konzultálok az orvossal. Jön a vizit. Széklete van? Nincs, miből? Akkor ricinus. Ez itt? Az. Kérdem a dokit. Reggeli elött vagy után. Elötte. Jó. Felhajtom. Rossz íze van. Romlott méz cukor nélkül. A vizit mosolyog. Valamit tudnak, amit én még nem. Hatás? Egyelőre semmi. Jön a reggeli. 5 szem keksz. Hatás semmi. Fél óra. Jönnek a gázok. Talán a hímnuszt is el tudnám fingani, ha lenne hozzá kedvem. Jól érzem magam. A szobatársak nem. Jönnek a gázok. Opssssz... Ez nem gáz volt... futás.
Pár perc alatt kipattanok az ágyból. Rohanok a WC felé, útközben több lajhár és két csiga előz meg. Egyik kezem a jobb oldalamon, hogy ki ne follyanak a beleim. A másik kezem a seggemen, hogy ki ne follyon a... Úristen! Nehogy foglalt legyen a WC... akkor végem. Úristen! Hol a WC? Kérdezek. Folyosó végén balra, jobbra, egyenesen, balra, balra. Hűha, odaérek? Talán. Elértem. A folyosó végét. Esküdözök. Ki, mikor, miért igyon naponta öt liter ricinust. Odaérek. Benyitok. Szabad. Huuuuu... Ráülök. Ami a csövön kifér. Jön. Jön. Jön. Áprilistól a mozikban. Nem hagyja abba. Jön. Elég legyen már! Jön. Jóóó! Elállt. Fordulok jobbra. Semmi. Balra. Semmi. Hátra. Semmi. Az ajtó. Semmi. Plafon. Semmi. Utolsó esély. Szomszéd fülke. Semmi. HOL A WC PAPÍR? Nincs. Mi legyen? Az egész WC tele van. A fél seggem is. Kikémlelek. Senki. Akció! Lehúzom a WC-t. Letolt gatyával elevickélek a vizcsaphoz. Feltelepszem a mosdókagylóra. Lemosom, amit le kell. Most ne nyisson be senki. Sikerül félig meddig.
Szépen visszasétalok az ágyamba. Gondolom én. Félúton érzek valamit. Ne. Futás vissza. Útközben kérek WC papírt. Majd hozzák. Jólvan, mondom. Visszaülök. Jön. Jön. Abbamarad. Várok a papírra. Ráérek. Várok. Senki nem jön. Ismét csap. Lemosom. Sétálok vissza. Elérek az ágyamig. Visszafekszem.
Hozzák az ebédet. tíz szem keksz. Vacsora. Diétás. Öt szem keksz. Időnként versenyfutás a WC-re. Járókeretes bácsikák gyaláznak le. Hát igen. A technika. Papír nincs. Viszek zsepit. Rutinos versenyző vagyok. De még nem kell bedőlnöm ha kanyarodok.
Reggel vizit. Széklet van? Hajajjjj, sok is. Biztos? Biztos. De itt egy kis ricinus... NEM! Mosolyognak. Már értem.
Végre van időm szemlélődni a szobában. Betegtársak. Sorstársak. Csak én vagyok vakbéllel. Vicceket mesélnek. Röhögnek. Eltorzul arccal mosolygok. Közben a cérnák éppen megbeszélést tartanak, hogy kitartasanak-e.
Ebéd. Pár szem keksz. Vacsora. Valamilyen pép. Ránézésre bedarált kartonpapír két órán át főzve. Az íze egybevág a kinézetével. Azt mondják burgonyapüré. Ezek még nem láttak burgonyát. A püré sem. Ezek után legyen széklete az embernek.
Reggel kötéscsere. Gyönyörködöm a sebben. Az orvos is. A fájdalom is. Azt mondja szépen gyógyul. Mondom jó. Ebben maradunk. Mikor mehetek haza? Hamarosan. Jó. Good. Gut. Yee. Yeep.

Pistike és Móricka megy az erdőben, egyszer csak meglátnak egy mókust. Gyorsan elfogják, de nem tudják hova rakni, ezért azt mondja Móricka:
- Te, rakjuk be a gatyádba, onnan nem tud meglépni.
- Jól van.
Eltelik fél óra. Pistike ki akarja venni a nadrágjából, de Móricka nem engedi. Megint eltelik fél óra, Pistike ismét ki akarja venni, de Móricka ismét nem engedi. Megint eltelik fél óra, ekkor Pistike már kidobja a mókust a nadrágból. Móricka megkérdezi:
- Ezt meg miért csináltad?
- Azt még elviselem, hogy a tökömet mogyorónak nézte, még azt is hogy a fenekem odúnak, de azt már nem, hogy a mogyorót bevigye az odúba!

Katika egy nap hazajön az iskolából, és van nála egy ezres.
- Hát ez honnan van, Kati? - kérdezi az anyukája.
- A fiúk azt mondták, ha fölmászom a fára, kapok egy ezrest.
- Ugyan, Kati, csak a bugyidat akarják látni!
Hát másnap ugyanez lejátszódik egy ötezressel is, majd mikor Kati egy tízezressel jön haza, és anyja megint megdorgálja, Katika így szól:
- De mama, ma túljártam az eszükön: nem vettem bugyit!

Az egyenlőségjel után szereplő angol szöveget angol kiejtéssel olvasd, de magyarul értelmezd!!!

Where's the rabbit? = Hole a new see?
I have two cats. = One kate much come.
It's cold outside. = He dag one keen.
I have six pocket knives. = One hut bitch come.
T-shirt in holes. = Luke ash tree cow.
The pony is slipping. = Chew seek a cheek cow.
I have sixty two goats. = One hut one Kate catch came.
Seagull egg = Sheer I toy ash.
There are two men over the bushes. = Kate fare fee one a bock Ron tool.
I like you! = Beer lack!
Mother's calling you! = A new soul!
There's a shredded crow on the iron. = Tape at war you one a wash on.