Vicclap.hu - Tonan kedvencek

2006. VI. 3.
Jocó az imént írt egy e-mailt, hogy este egy szenzációs meglepetéssel vár otthon. Úgy látszik, nem felejtette el az első randink két éves évfordulóját. Nagyon izgulok, már alig várom, hogy vége legyen a napnak.
Úgy imádom az én mackókámat!

2006. VI. 4.
A "szenzációs" meglepetés nem sikerült túlságosan fényesen. Jocó örömtől csillogó szemekkel várt otthon, és egy büszke apa meghatott mosolyával mutatta meg az új, nagyképernyős, sztereó, hiper-szuper tévénket. Amikor
felvetettem neki, hogy ugyan minek kellett nekünk új tévé, amikor egyrészt a régi is tökéletesen működik, másrészt úgyis csak hébe-hóba nézzük, akkor valami foci világbajnokságot kezdett emlegetni. Az évfordulóról persze szó sem volt. Illetve addig nem volt szó, amíg én fel nem emlegettem némi
nyafogás kíséretében - ekkor sűrű bocsánatkérések közepette elvitt vacsorázni. Végül is elnéztem neki ezt a kis malőrt, és ha nagy tévé kell neki, hát legyen nagy tévé.

2006. VI. 6.
Jocó tegnap este egy csokor tulipánnal állított haza. Cuki pofa. Aztán
félénken megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha a barátai a "vébé" alatt néha átjönnének meccset nézni.Természetesen nem. Ismerhetne már, hogy ilyen apróságból nem csinálok gondot.

2006. VI. 8.
Jocó képtelen felfogni, hogy a feng-shui alapelvek értelmében a régi tévének semmi keresnivalója a hálószobában. Meg értelme sincs. "Esetleg nézhetsz valami mást, amíg mi a meccset nézzük a haverokkal." - magyarázta.
Szerintem túlaggódja ezt a vébé-ügyet.

2006. VI. 9.
Tegnap nagybevásárláson voltunk. Jocó a szokásos cuccokon túl bepakolt két rekesz sört, 24 csomag szotyit, és 9 csomag csipszet. "Betárazol a vébére?" - kacsintottam rá. "A nyitomeccsre." - kacsintott vissza. Jót nevettünk. Isteni humora van az én mackómnak.

2006. VI. 10.
A nyitómeccs izgalmait elkerülendő tegnap Áginál aludtam, bár sejtettem, hogy a felügyelet hiánya rossz hatással lehet a társaságra. Sajnos igazam lett. Mikor ma hazaértem, széthagyott üres sörösüvegek, szetköpködött szotyihéj, szőnyegbe taposott ketchupfoltok fogadtak. "Ez így nem lesz
jó!" - adtam hangot rosszallásomnak Jocónak sms-ben. "Valóban nem, de Ottó át tud hozni két kempingszéket, és akkor már el fogunk férni. Kösz a figyelmességet." - jött a válasz.
Kezd gyanús lenni ez a vébé-ügy.

2006. VI. 12.
A nappaliba merészkedve feltettem azt az ártatlan, de összetett kérdést a társaságnak, hogy a., miért ülnek a harminc fokos lakásban különféle nemzetiszín sálakban, b., miért üvöltenek torkuk szakadtából, mikor a TV köztudottan csak egyirányú kommunikációra alkalmas, c., miért kell
megnézni a szünetben és a meccs végén az összefoglalót, amikor abban a néhány perce lezajlott eseményeket vetítik le újra. Erre azt kaptam vissza, hogy a., miért fontos az, hogy a titokzokni színe passzoljon a
nadrághoz, mikor úgyse látszik, b., miért fontos megkérdezni, hogy fodrásznál voltam-e, ha úgyis látszik, hogy igen, és c., én azt se tudom, hogy mi az a lesszabály, úgyhogy hagyjam őket meccset nézni. Higgadtan a tudomásukra hoztam, hogy tőrőlmetszett bunkók egytől egyig, és remélem az anyukájuk bánja, hogy nem verte őket többet kiskorukban, majd egy francia dáma eleganciájával távoztam.

2006. VI. 16.
A tegnapi "szurkolásnak" aposztrofált obégatás élénk hatása alatt ma délelőtt összeállítottam a veluk_ezentul_nem_baratkozhatsz.xls-t, és át is
küldtem Jocónak. Ő csak annyit írt vissza, hogy Ronaldinnyo nem az egyik haverja, hanem a brazil válogatott irányító középpályása. Postafordultával tudattam vele, hogy ennek ellenére sem barátkozhat vele. Nincs kivételezés.

2006. VI. 17.
Telefonos nyomozásom során kiderült, hogy a Villamos Művek 1 hónapos, a kábeltévé-szolgáltató 1,5 hónapos díjhátralék után szünteti be a szolgaltatást, így a szükséges lépések megtételéről (pl. csekkek "elvesztése") letettem.
Egyébként mélységesen felháborít ez a slendrián hozzáállás.

2006. VI. 20.
Este felhívtam anyut, hogy panaszkodjak neki kicsit, és megkérdezzem, hogy alhatok-e náluk pár napig. Hozzávetőlegesen tíz másodperce beszéltünk, mikor megkért, hogy hívjam vissza 11 után, mert apa, Tóni bácsi, meg Berci
a meccset nézik, és egy szót sem ért, annyira üvölt a tévé.
A visszahívást tárgytalannak itéltem.

2006. VI. 22.
Valamelyik idióta hozott magával egy dobot, azt püfölte egész este, a többiek meg "Me-hi-kó! Me-hi-kó!" kántálással kísérték.
Legalább a magyaroknak szurkolnának ezek a szerencsétlenek!

2006. VI. 25.
Közöltem Jocóval, hogy ha nem változtat a hozzáállásan, akkor SzexésNewYork plusz jégkrém kúrába kezdek, és 120 kilósra hízok a vébé alatt. Azt válaszolta, hogy ilyen mérvű hizásnak annyi az esélye, mint annak, hogy Togo továbbjut a G csoportból. Visszavágtam egy "micsoda egy p*raszt vagy te!"-vel, de éreztem, hogy ezzel legjobb esetben is csak döntetlenre hoztam az ügyet.

2006. VI. 26.
Ma reggel összefutottam Rohacsek nénivel, a szomszédasszonyunkkal a
lépcsőházban. "Nem mintha panaszkodni akarnék, aranyoskám;" - kezdte, és tudtam, hogy panaszkodni fog. Ez Rohacsek néni specialitása, hogy általában azzal kezdi, hogy "a világért se szeretnék zavarni" vagy "nem
dicsekvésképpen mondom", esetleg "semmiképpen nem szeretnék beleszólni", és aztán jön a "de". Most az volt a szívfájdalma, hogy mióta beindult a "fotbalnézés", meg a "mértéktelen dorbézolás", azóta Pityukának, a
papagájának szókincse a "gól" és a "les" szavakon kívül tizenhét vadonatúj káromkodással is bővült, úgyhogy legyünk szívesek beszüntetni a zajongást, mert úgy ránkhívja a rendőrséget, mint a pinty. Bíztattam, hogy hívja csak nyugodtan, hátha beviszik az egész bagázst vébéstül, szotyistul, tévéstül.
Kár, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.

2006. VI. 28.
Tegnap a távirányító szőrén-szálán eltűnt. A lelkes szurkológárda serény és átfogó kutatóexpedícióba kezdett, de sajnos nem jártak eredménnyel - ami nem is olyan meglepő annak fényében, hogy a keresett műszer a fagyasztóláda alján, öt kiló mirelit spenót alatt lapult. Nagy szerencse, hogy Taki, - aki egyebként az arcfestése alapján a németeknek szurkol - civilben műszerész, é fél óra alatt szerzett egy új távirányítót, ezzel kivívva magának az Este Hőse címet, és az ezzel járó fotelban ülési jogot.
Azt hiszem, ma beszélek pár lakatossal zárcsere ügyben.

2006. VI. 29.
Tegnap este találkoztunk a hűtőszekrény előtt Jocóval. Én jégkrémért mentem, ő sörért. "Szia" köszöntem rá. "Szia" hüppögte, és láttam, hogy könnyes a szeme. Mindig elgyengít, ha sírni látom. Átöleltem, bátoritólag megsimogattam a hátát. "Téged is ennyire bánt?" - kérdeztem. "Igen" -
szipogta. "Nyugi, rendbe lehet még hozni" - biztattam. "Hát, igen, de akkor is, tizenegyest kihagyni a nyolcvanadik percben..." - tört ki belőle a zokogás.
Közöltem vele, hogy egy idióta, és utálom. Ettől egy kicsit jobb lett.

2006. VII. 1.
Fú, de utálom a focit!

2006. VII. 3.
Én nyitottam ajtót a mindennapos vendéggé avanzsált pizzafutárnak, és a nappaliig hallható hangerővel közöltem vele, hogy sajnos készpénz nincs nálam, így természetben fizetnék, ha ez lehetséges. Jocó megjelent a nappali ajtajában, de a többiek "Szöglet! Szöglet!" kiáltására azonnal
visszafordult, a pizzafutár pedig mondta, hogy köszöni szépen a lehetőséget, de siet, mert szeretne hazaérni a második félidőre, úgyhogy legyek szíves mégis előkeresni ezerötöt valahonnan.
Most már biztos, hogy a foci lesz az emberiség kihalásának közvetlen okozója.

2006. VII. 5.
Még öt nap. Akár fél lábon is.

2006. VII. 7.
Három. Ezek idióták. Már félek hazamenni.

2006. VII. 8.
Kettő. Ezek megvesztek. Áginál alszom.

2006. VII. 9.
Egy.

2006. VII. 10.
El se hiszem, hogy vége. Pedig de. Vége!!! Sanyi a döntő izgalmában ugyan leszakította a karnist a nappaliban, Toncsi pedig - egyelőre tisztázatlan okokból - befejelte a vitrines szekrény üvegét, de ezeket már elnéző mosollyal vettem tudomásul. Jocó újra a régi, kedves, aranyos, minden megy
tovább a megszokott mederben. Megbocsátásom jeléül még a lesszabálynak is utánanéztem a neten. Felhívtam Jocót, és elújságoltam neki, hogy most már értem. Nagyon örült.

Felszáll a vonatra egy úr és a felesége. Találnak egy kabint, amiben csak egy ember ül. Kisvártatva a férj kimegy a kabinból, a másik férfi meg utána. Így szól az ember:
- Ne haragudjon meg, uram, de az Ön felesége rettentően ronda. Én plasztikai sebész vagyok, és mindössze 100.000 Ft.-ért csodaszéppé varázsolnám.
Visszakérdez a férj:
- 100.000-ért!? A vadász 400-ért lelövi.

Titanic

A Titanic nevű kétes hírű gőzerejű vizihajón látóterünkbe került L.i Caprio fiatal korú gyanús személy. Nevezett egyén bizalmas viszonyt létesített K. Winslet kiskorúval azzal a célzattal, hogy eltulajdonítsa annak gyémánt ékszerét. Hogy fondorlatos tervét elkövethesse, közösülést eszközölt fiatalkorú K Winslettével, de váratlanul a helyszínre érkezett a jéghegy, miáltal a hajó elsüllyedett, L. i Capro pedig ismeretlen helyre távozott.

Micsoda nő

J. Roberts kéjhölgy türelmi zónán kívül szexuális szolgáltatást kínált föl az eltévedésből kifolyólag arra haladó R. Gere ismert üzletembernek. Utána nevezettek Gere szállodai lakoszályát ismétlődő jelleggel nem rendeltetésszerűen használták.
Végezetül R. Gere fehér színű luxus gépjárművével az úttest közepén szabálytalanul haladott. Majd házassági ajánlatot tett J. Robertsnek.

Több, mint testőr

K. Kostner őrőz-védő bizalmas viszonyt létesített a vele munkakapcsolatban álló színes bőrű énekesnővel, aki folytatólagosan követett el zeneszámokat.
Ismeretlen tettes egy videógépnek álcázott fegyverrel célzott lövést adott le az énekesművésznő irányába, de K. Kostner védelmet biztosított számára, olyan formán, hogy önnön teste által képezett akadályt a lövedék előtt.

Elemi ösztön

S. Stone gyanús életvitelű nőszemély feltételezésünk szerint áldozatait szexuális esemény kilátásba helyezésével lakásába csalta, velük fajtalankodott, majd egy 15 cm pengehosszúságú jegek vágására használatos eszközzel, az úgynevezett jégvágóval, őket nagy alapossággal sérelmükre megölte. Kihallgatás foganatosítása közben nevezett személy előre megfontolt szándékkal lábaival olyan irányú mozgást eszközölt, minek következtében előbb részlegesen, majd teljes terjedelmével felfedte szeméremtestét.

Egri csillagok

A tényállás a csoportosan elkövetett garázdaság klasszikus esete. A török Ahmed bűntársaival sorozatos magánlaksértések megkísérlését eszközölte Eger térségében. G. István és társai jogos önvédelmi helyzetben egy házilagos készítésű fegyvernek számító tárggyal, ami kerek alakú és tüzet lő, súlyos testi sértéseket okoztak Ahmedéknek, akik a helyszínről nagy sietve eltávoztak.

Csillagok háborúja

D. Wader birodalmi állampolgár, aki később a kapitányságon magát Jedi lovagnak nevezte tettét egy 87, illetve 0 pengehosszúságú elektronikai fénykard nevű eszközzel követte el, amelynek működése a rendőrség és a tudomány számára egyaránt ismeretlen. Az elkövető az áldozattal, aki régi ismerőse, délután fél 4 és 4 körül találkozott egy Halálcsillag nevű szórakozóhelyen, az F szektorban. Elkövető sérelmezte, hogy az áldozat megjegyzéseket tett sötét ruházatára, majd dulakodni kezdett.

Michael Jackson és Sylvester Stallone bemennek egy templomba. Az ajtón beérve fogadást kötnek, hogy ki előtt fog a pap előbb keresztet vetni. Jacko leül az orgonához és elkezd rajta gyönyörűen játszani, míg Stallone leül a padok közé, felrakja a lábát, és elkezdi köpködni a szotyolát. Kis idő múlva Jacko ámulva látja, hogy a pap keresztet vet Sly előtt.
Mikor kimennek a templomból jackson megkérdi:
- Ezt meg hogy csináltad? Én gyönyörűen játszottam az orgonán, te a lábadat lógattad és szotyiztál és mégis előtted vetett keresztet a pap.
Mire Sly:
- Az úgy volt, hogy odajött hozzám a muksó és azt mondta:
- Felállsz(felfelé mutat), összeszeded a szemeted(lefelé mutat), szólsz a haverodnak, hogy ne ba...gassa az orgonát(ballra mutat) és kitakarodtok a templomból(jobbra mutat).

A bika áll a mezőn, és a távolban kiszúr egy fehér pontot. Ahogy közeledik a valami, már látja, hogy egy fehér gombóc, majd még közelebb érve a gombócról kiderül, hogy egy fehér nyuszi. A bika türelmesen, csöndben várja a nyulat. Mikor az odaér, rárivall a bikára:
- Hé, te nagy otromba valami! Húzd arrébb a beled, mert kikészítelek!
A bika hang nélkül áll ott mozdulatlanul.
Nyúl:
- Hé Te! Nem hallod? Állj el előlem, mert kettérúgom a segged!
A bika nagy nyugodtan hátat fordít a nyúlnak, bepucsít, és ráüríti végbéltartalmát. Eltelik öt perc, semmi, csak csend. Eltelik tíz perc, csend, csak a legyek gyülekeznek a nagy adag állati ürülék felett. Majd húsz perc múlva kiássa magát a nyúl, elődugja fejét, köp egy nagyot, és üvölt:
- Mi van, besz@rtál?

Elegetek van a "Ne töröld ki, különben szívtelen senkiházi vagy!" levelekből? Akkor mit szóltok ehhez?

Fatima el Abdullah Omar Dzsihad Kalifa Hamasz Dzsamburi 14 éves tősgyökeres stockholmi kislány többszörös áttételes anorákban szenved. Apukája, Bjorn Allah bin Vejnemöjnen egyezséget kötött a Világkereskedelmi Kamarával, hogy ha valaki elolvassa ezt az e-mailt és nem törli ki, hanem kinyomtatja és zöld szövegkiemelő filccel megjelöli a szövegben szereplő összes olyan határozatlan névelőt, amely jambikus pentameterben íródott és főnévi igenév elött áll, s ezen kinyomtatott példány felmutatása mellett minden harmadik nagyáruház akciós zsömléi közül hármat vásárol, akkor az egyik zsemle árát a Világkereskedelmi Kamara arra fogja fordítani, hogy minden - tavaszi napéjegyenlőségtől számított első holdtölte után született - vörös harántcsíkos kiscica fényképét elküldi Fatimának, hozzájárulva ezzel, hogy a kislány megnyerhesse az iskolai papírgyüjtőversenyt.

- Ha egy almát vagy barackot leejtesz, akkor az négy egyenlő cikkejre esik szét, és a mag szublimál.
- A nők vére kék.
- A gyerekek kéket pisilnek.
- Ha kezdőként mini tampont használsz, jól fogsz röpizni.
- A régi kocsid tuti, hogy sz@r.
- Ha futóbolondot látsz az utcán, mosolyogj rajta és ne ijedj meg tőle.
- Minden férfi szereti a sört.
- Csak olyan termékeket reklámoznak, amelyek jobbak a hasonlóaknál.

Egy asszony utazik a HÉV-en, és az újságban a halálozási statisztikákat olvassa. Odafordul a mellette ülő férfihez:
- Tudja, hogy valahányszor levegőt veszek, meghal egy ember?
Mire a férfi:
- A fogmosást próbálta már?

Az apáca elmegy az orvoshoz, mert nem tudja abbahagyni a csuklást. Néhány perc múlva sírva rohan ki a rendelőből. A nővér bemegy és megkérdezi:
- Mi történt, doktor úr?
- Megvizsgáltam és közöltem vele, hogy gyereke lesz.
- De hát ez lehetetlen!
- Természetesen. Viszont a csuklása elmúlt!

A helyszín: a tapolcai harckocsizók lőtere. A gyakorlótér közvetlen tőszomszédságában, ne kérdezzétek, miért, egy elmegyógyintézet működött. Az ápoltak szentül hitték, hogy odakint háború folyik, hiába próbálták nekik megmagyarázni az ápolók az ellenkezőjét, és a kórház által a Néphadsereg - mert akkoriban még az volt - vezetése felé megeresztett töméntelen tiltakozó levél is falra hányt borsónak bizonyult. A tankok jöttek-mentek, lövöldöztek, a betegek meg lapítottak és idonként fedezéket próbáltak ásni a kórteremben.

Történt egyszer, hogy néhány T-55AM típusú harckocsi éleslövészethez készülődött. Volt velük egy kissé ittas muszaki őrmester is, aki egy darabig odakint szeszelgetett, majd bekopogott az egyik tankba, és kérte, hadd üljön be, mert odakint unalmas. Beengedték, miért ne, csak éppen befelé másztában meglökte a harckocsi ágyújának irányzására szolgáló tárcsát. Ez nem lett volna baj, mert a célratartó automatika nem engedte volna kitérni a lövegcsövet, csakhogy az irányzó elfelejtette ezt rögzíteni, miután már célba vette a lőtéri célpontot. Rövidesen megkapták a tűzparancsot. Bumm! Telibe is verték a diliház portásfülkéjét... Na, vége is lett mindjárt a lövészetnek, mindenki kiszállt, és gyorsan inni kezdett, mert biztosak voltak benne, hogy ezután egy darabig nem jutnak szeszhez. Szerencsére a fülke üres volt, a portás épp klotyón volt, nem lett belőle nagy balhé, de az ápoltak innentől semmi szín alatt nem voltak hajlandóak elhinni, hogy odakint csak gyakorlatoznak.

De nem ez volt az elmegyógyintézet és a harckocsizók egyetlen közös kalandja.

Egyszer egy ápolt szerzett valahol egy biciklit, és elindult vele haza. Normális esetben nem jutott volna ki a kapun, de a fent említett eset nyomán se kapu, se portásfülke nem volt. Kitekert a rétre, és elindult az orra után, mert hát bolond volt, ugyebár. A sors úgy hozta, hogy aznap is éleslövészet volt... Ültek a katonák a tankokban, várták a tűzparancsot már becélzott lövegekkel, amikor egyszer csak megjelent a célzókészülékekben egy pizsamás kerékpáros! A katona meg kíváncsi, mind elkezdték nézni, tekerték utána a nézőkét. Igen ám, de ha ezzel nézelodnek, forog a lövegcső is. Mit látott a lövészetvezető tiszt? Azt, hogy hirtelen megjelent a lőtéren egy elmebeteg, és az összes harckocsi lassan utána fordította az ágyúját. De látta ezt a dilis is, és szegény úgy elkezdett tekerni, mintha a Tour de France-ot akarta volna megnyerni! Lett is ordítozás, sípolás, tüzet szüntess, mielott tévedésből megszórták volna pár repeszgránáttal. Aztán a mentők valahogy összeszedték az ápoltat, visszazsuppolták a helyére, de miután elmesélte bent a sztorit, már lassan az ápolók se hitték, hogy nincs háború odakint.

A betegre szerencsére nem lőttek rá, de nem volt mindenki ilyen szerencsés.

Egyszer a harckocsiknak légvédelmi gyakorlatot tartottak. Egy kifeszített drótkötélen egy helikopter-sziluettet mozgattak a lotér fölött, azt kellett eltrafálni a tank tornyába épített légvédelmi géppuskával. A járművek felálltak, már épp kezdték volna a musort, amikor hirtelen rádióüzenet érkezett, hogy várjanak, mert Budapestről érkezik néhány tábornok, hogy a gyakorlatot megtekintsék. Mit volt mit tenni, várakoztak. A tábornokok meg is jöttek - helikopteren! Balszerencséjükre pont a lőtér felol. Valamelyik faszemű tirpák meg azt hitte, az a célpont, és elkezdte osztani a 12,7 mm-essel. Szerencsére a keze is fából volt, mert nem találta el. A helikopter villámgyorsan elhúzott a környékrol, a remek lövész pedig néhány hétig a hűvösön üldögélt.

Történt egyszer, hogy a lőtéren gépkocsizó lövészek és harckocsizók közös gyakorlatot tartottak. Mármost tudvalevő, hogy a csörömpösök utálják a nyulakat, és viszont, ami rendszerint idővel kedves emlékké szelidülő, ám a helyszínen hajmeresztőnek tűnő szívatásokba torkollik.

Az egyik harckocsizó ebédnél valahogy rájött, hogy a kiosztott káposztakonzerv átmérője éppen 100 milliméter, csakúgy, mint a T-55AM simacsövű lövegének urmérete. (Nem véletlenül egyezett egyébként, de ez más téma.) Nosza, fogta a konzervet, betöltötte az ágyúcsőbe, mögé egy vaktöltetet, majd célba vette a lövészek BMP-jét, és bumm, odasózott nekik. Gondolta, jó vicc lesz, majd takaríthatják a jármuvet. Hát nem... A konzerv úgy átment a BMP vékony páncélzatán, mint a sztaniolon, és a deszanttérben robbant. Tiszta főtt káposzta lett minden! A hákásoknál nagy röhögés, a nyulaknál anyázás, pucolhatták ki a verdát. Utóbb, évekkel késobb kérdezték a harckocsizót, ugyan mi lett volna, ha a konzerv történetesen eltalál valakit?

- Akkor még ma is sitten lennék - felelte nyugodtan.