Vicclap.hu - Tonan kedvencek

Kalauz barkácsoló kedvűeknek

Kalapács - A kőkorszakban arra használták, hogy az ellenségnek fájdalmat, esetleg halált okozzanak. Manapság főként saját fájdalom előidézésére használják.

Csavarhúzó - Ha rendelsz egy italt a közeli kocsmában, miután kihívtál egy szakembert, ahelyett hogy a saját csavarhúzóddal próbálnád megjavítani a hibás csillárt, körülbelül 500 dollárral mérsékelheted a kárt és a kórházi költségeket.

Csillagcsavarhúzó - Lásd mint fent, de a kárt akár 1000 dollárral is csökkentheted - még ha kétszer rendelsz italt, akkor is.

Laposfogó - Az eszköz elengedhetetlenül szükséges egyes testrészeink meghosszabbításához, ha a természetesen egyedi menetszámú csavart sikerül beejteni a két hét alatt felállított ötajtós szekrény mögé.

Kombinált fogók - Éles és veszélyes eszközök tárházát tartalmazza. A legjobb, ha a tokjában hagyjuk és a szerelvényövünkön viseljük, megnövelve ezzel szervezetünben a tesztoszteron szintet.

Szögbelövő - Egy hasznos segédeszköz, ami azonban sosem kapcsol ki, ha magunk felé fordítjuk.

Halogén világítás - Az a munkához elengedhetetlen fényszóró, ami egy focipályát is nappali fényben árasztana el, jókora árnyékot vetve ezzel a munkaterületre ahol épp dolgoznunk kellene, tehát ígyis-úgyis zseblámpát kell használnunk.

Zsinórnélküli fúrógép - Az eszköz ami drasztikus mértékben (90%) csökkenti az áramütés általi elhalálozás esélyét a normál kábeles fúrókkal szemben.

Zsinórnélküli telefon - A barkácsoló ember legfontosabb szerszáma, előre beprogramozva a mentők telefonszámával.

Hőlégfúvó berendezés - Egy mechanikus eszköz, ami felhasználhatóságában hasonlatos az anyósunk üvöltözéséhez, és amit a ház faláról a régi festék lekaparására lehet használni.

Láncfűrész - Lehetővé teszi, hogy kivágjuk magunkat a pajtából, amit sikereseen magunk köré építettünk.

Szorító vasak - Egy segítő kézpár ami nem kritizálja a munkánkat és nem ad kéretlen tanácsokat.

"Egyik este történt velem a következő eset:
Éppen tévét néztem, amikor csengett a telefon. Felvettem.
"Halló?"
Egy lány hangja volt:
"Beszélhetnék kérem Bennel?"
Mivel egyedül lakom, és a nevem egészen biztos, hogy nem Ben, úgy gondoltam, téves hívás lesz ez. Viszont nagyon fáradt voltam...
"Nem, sajnálom, jelenleg nincs itthon. Hagy neki üzenetet?"
"Meg tudja mondani, mikor érkezik haza?" - kérdezte.
"Azt hiszem, olyan 10 óra körül,"
A vonal túlsó végén csend volt... zavarodott csend...
"Ott Steve beszél?" - kérdezte végül.
Ez sem talált, a nevem nem Steve. Most már biztos, hogy téves a hívás.
"Igen, én vagyok. Mondjak majd valamit Bennek?" - kérdeztem a lánytól.
"Nos... nekem azt mondta, hogy este otthon lesz, és kért, hogy hívjam majd fel." - mondta kicsit dühösen.
Próbáltam lecsillapítani: "Az az igazság, hogy Karennel ment el egy órája, de megígérte, hogy 10-re hazajön."
"Ki az a Karen?" - csattant fel a másik oldal.
"A lány, akivel Ben elment." - feleltem csitítólag.
"Azt én is tudom! De kicsoda ő?"
"Nem tudom a vezetéknevét. Nézze, most hagy üzenetet Bennek, vagy nem?" - próbáltam dűlőre vinni a dolgot.
"Igen... Mondja meg neki, hogy ha hazaér, hívjon fel engem!"
Mivel a nevét nem árulta el, így kénytelen voltam rákérdezni:
"Átadom. Ugye, Ön Jennifer?"
Erre valamiért felkapta a vizet:
"KI AZ A JENNIFER?"
Ezek szerint nem találtam el.
"Nos... Ben azt mondta, hogy Jenniferrel megy el 10-kor. Azt hittem, Ön az. Sajnálom, nagyot hibáztam."
"Itt egyedül Ben volt az, aki nagyot hibázott! Mondja meg neki, hogy Alice hívta, aki nagyon dühös volt. Ja, és ha hazaér, akkor hívjon fel, de azonnal!"
Velem született kötelességtudatomtól vezérelve mondtam neki:
"Jól van, természetesen megmondom neki... de félek, Becky nem nagyon fog örülni neki..."
Erre nem letette?"

Paraszt bácsi bemegy a kocsmába, és egymás után kéri ki a feleseket és közben csak azt hajtogatja:
"Vannak megmagyarázhatatlan dolgok, vannak megmagyarázhatatlan dolgok..."
A kocsmáros megkéri, hogy ugyan mondja már neki el, hogy mi az amit nem tud megmagyárazni.
"Hát képzelje: fejem kint az istállóban a tehenet, erre az a piszkos tehén rúg egyet és felborítja a kannát. A tej pedig kiborul. Mondom, nem fogsz itt nekem szórakozni. Fogtam es kikötöttem azt a lábát, amelyikkel rúgott. Fejem tovább. Most meg a másik lábával rúgott egyet. A kanna megint kiborult. Erre a másik lábát is kikötöttem. Fejem tovább. Hát az a nyamvadt tehén most meg csapott egyet a farkával és megint felborította a kannát. Na, gondoltam, akkor felkötöm a farkát a gerendához. Felálltam a fejőszékre és mivel nem volt kéznél kötél, kirántottam a gatyamadzagomat. Az persze lecsúszott. Ebben a pillanatban belépett a feleségem az ajtón. Hát, vannak megmagyarázhatatlan dolgok..."

- Mit kell dobni egy folyóban fuldokló ügyvédnek?
- Az üzlettársát.

- Miért élnek tovább a nők, mint a férfiak?
- Mert nincs feleségük.

- Milyen a zsidó Mikulás?
- Bemegy a gyerekekhez, kirakja az ajándékokat, és megszólal: "Na, gyerekek, ezekből lehet vásárolni..."

Az állatkertben egy látogató csodálkozva látja, hogy az oroszlán kint fekszik a napon és a hátsó felét nyalogatja hevesen. Mivel épp ott van egy állatgondozó, megkérdi tőle:
- Mondja, ez az oroszlán mindig így tisztálkodik?
- Dehogy! - feleli a gondozó. - Csak reggel beleharapott egy ügyvédbe, és más módon nem tud megszabadulni az ízétől.

"Ültem az asztalomnál, amikor eszembe jutott egy függőben lévő telefonhívás, amit még el kell intéznem. Vettem a számot és tárcsáztam. Egy férfi hang válaszolt kedvesen:
"Halló?"
Udvariasan mondtam:
"Itt Patrick Hanifin. Beszélhetnék kérem Robin Carterrel?"
Alighogy befejeztem, a kagylót lecsapták. El sem hittem, hogy bárki ilyen bunkó tud lenni. Kikerestem Robin számát a noteszomból, és felhívtam a helyes számon. Kiderült, hogy véletlenül az utolsó két számot felcseréltem. Miután beszéltem a barátommal, úgy döntöttem, hogy újra hívom a fickót. Amikor felvette a telefont, beleüvöltöttem, "Hülye bunkó!" majd lecsaptam a kagylót. Majd a telefonszám mellé írtam: "hülye bunkó" és betettem az asztalfiókomba. Az elkövetkezendő hetekben, amikor rossz passzban voltam, csak felhívtam, lehülyebunkóztam, és lecsaptam a telefont. Ettől mindig felvidultam.
Még abban az évben a telefontársaság bevezette a hivószámkijelzést. Ez nagyon fájdalmasan érintett, mert abba kellett hagynom a "hülyebunkó" hívását. Aztán egy nap eszembe jutott valami. Újra felhívtam, és hallottam ahogy mondja:
"Halló".
Kitaláltam egy nevet és udvariasan ezt mondtam neki:
"Jó napot uram. A telefontársaság kereskedelmi osztályáról beszélek, és érdeklődni szeretnék, hogy hallott-e már cégünk hívószámkijelzési szolgáltatásairól?"
Ő nemmel válaszolt és lecsapta a telefont. Gyorsan visszahívtam és ennyit mondtam neki: "Azért, mert egy hülye bunkó vagy!" és letettem. Az ok, amiért ezt megosztom veletek az, hogy megmutassam, ha valami igazán bosszant, akkor van mód tenni ellene valamit. Csak hívni kell azt a számot.
Egy másik nap egy idős nő elég sok időmet elvette miközben próbált kiállni a parkolóból. Azt gondoltam, sosem fog már eltűnni onnan. Végül beindította a kocsit, és csigalassan kigördült a parkolóhelyről. Kicsit hátratolattam, hogy legyen elég helye kikanyarodni. Nagyszerű, gondoltam. Végre elmegy.
Amikor hirtelen a semmiből feltűnik egy fekete Camaro és beáll az én parkolóhelyemre! Dudáltam és ordítoztam, hogy nem teheti ezt velem, mert én voltam ott előbb. De a fickó csak kiszállt a kocsiból, tudomást sem véve rólam és besétált a bevásárlóközpontba. Ez a fickó egy hülye bunkó, gondoltam, ahogy nagyon sok hülye bunkó létezik a világban. Amikoris észrevettem egy cetlit a kocsi ablakán: "Eladó" és alatta a telefonszám. Felírtam a számot és kerestem egy másik parkolóhelyet.
Néhány nap múlva, otthon ülök az asztalom mellett. Miután hívtam a kedvenc "hülye bunkómat", eszembe jutott a másik telefonszám, és gondoltam, jobb, ha őt is felhívom. Néhány csengetés után felvette a telefont. Udvariasan mondtam:
"Az eladó fekete Camaro ügyében telefonálok. Meg tudná mondani, hol nézhetném meg a kocsit?"
Így válaszolt:
"Természetesen."
Bediktálta a címet, egy sárga ház volt és a kocsi a ház előtt állt. "Megtudhatnám a nevét?" kérdeztem.
"Don Hansennek hívnak" válaszolta.
"Mikor mehetnék át megnézni a kocsit?" kérdeztem.
"Általában minden este itthon vagyok. Ugorjon be valamikor."
"Rendben" mondtam. "Oooo, Don, mondhatok Önnek valamit? Maga egy hülye bunkó!" és letettem. Ezután Don Hansen számát is beprogramoztam a gyorshívóba. Minden remekül ment. Ha bármi bajom volt, volt kéznél két hülye bunkó, akit hívhattam. De néhány hónap múlva már nem volt olyan vicces az egész, mint kezdetben. Gondolkoztam egy picit, majd kitaláltam valamit. Először is felhívtam 1es számú hülye bunkót. Miután felvette, beleordítottam a telefonba a szokásost, de nem tettem le. Ekkor megkérdezte, hogy ott vagyok-e még, és kérte, hogy ne hívjam többet.
"Szó sem lehet róla" mondtam.
"Hogy hívják?" - kérdezte.
"Don Hansen" - mondtam. Megkérdezte, hol lakok, és bemondtam neki a címet, ahol a fekete Camaro parkol a ház előtt.
"Azonnal odamegyek, Don. Legjobb, ha elkezd imádkozni" - mondta.
"Oh, most nagyon megijesztett, hülye bunkó" - orditottam, és letettem. Ezek után felhívtam 2es számú hülye bunkót. Szokásos hülyebunkózás után itt sem tettem le. Azt mondta:
"Ha csak rájönnék, hogy ki maga...."
"Akkor mit tenne?" - kérdeztem.
"Szétrúgnám a seggét"
"Nos, itt a lehetőség. Azonnal átmegyek, hülye bunkó" - és letettem. Ezek után felhívtam a rendőrséget, bemondtam a címet és mondtam nekik, hogy azon nyomban megölöm a buzi élettársamat, amint ő hazaér. Majd hívtam a 13-as Csatornát, hogy bandaháború van az adott címen.
Ezek után én is odamentem a címre, hogy végignézzem az egész cirkuszt.
Örömmel töltött el, ahogy két hülye bunkó üti-vágja egymást egy csapat rendőr előtt, miközben a rendőrségi helikopter köröz a fejük fölött. Ez volt életem legnagyobb élménye."