Vicclap.hu - Tonan kedvencek

Tizenhárom + kettő + x. nap.

Visszatértem Angliából, és újra a régi birodalmamban járok, hogy rendszergazdaként dolgozzak. Ezzel a poszttal sajna az jár, hogy reggel kilenctől este ötig kell dolgoznom. Elég fura. De egyáltalán nem tetszik.
Lemegyek a gépterembe, hogy megnézzem kedvenc gépeimet, de mivel már nem én vagyok az operátor, nincs belépési engedélyem. Fel is hívom a jelenlegi viperátort. Felveszi.
Rossz jel.
"Bejuthatnék a gépterembe?" kérdem, tisztelettudóan.
"Hááát..." habozik "...mit akar tenni?"
Határozatlan. Egyre rosszabb. Egyenesen ki kellett volna vágnia a farbát, hogy az a nap, mikor egy felhasználó be fog jutni az ő géptermébe, az az a nap lesz, amikor őt dobozba teszik és felszáll a nagy Égi Gépterembe, hogy találkozzon a Legfőbb Operátorral.
"Csak szeretnék egy pillantást vetni a gépeimre."
"Um, hát nem szoktunk senkit beengedni ide, hacsak nem vészhelyzetben." nyögdécseli.
Medve anyám! Mintha bocsánatot akarna kérni! Nem bírom tovább, ezért gyorsan elmenekülök. Bocsánatkérően utánamszól és ez felfordítja a gyomrom.
Látom, hogy elpocsékolnak valamit, amit évek gondos munkájával építettem fel. Esztelen pusztítás folyik a szemem előtt!
Nem hagyhatom, hogy így legyen vége. Valamit tennem kell...
Visszatérek a szobámba és magamhoz ragadom a borítékot, amit nyugdíjazásom boldog napjaira tettem félre.
Átfésülöm azt a néhány papírt, fotót, diktafon szalagot, míg meg nem találom amit keresek. A fénykép egy kicsit fakó, egy kicsit homályos, de az alakok még mindig felismerhetők rajta.
"Igen?" A Nagy Főnök maga veszi fel a kagylót.
"Jónapot, Simon vagyok a gépterem mellől. Azt hiszem van itt valami nálam, ami a magáé."
"MICSODA?!?!?"
"Egy fénykép. Egy a huszonnégyből."
"MIRŐL BESZÉL? ELFOGLALT EMBER VAGYOK - NE PAZAROLJA AZ IDŐMET, JÓ?"
"Nos, ez egy fotó, amin néhány nőnemű barátjával látható, amint éppen mintha valami fura dolgot művelnének."
"Ó, tényleg, kíváncsi voltam hová tűnhetett. Remélem be tudja tenni egy borítékba, hogy feladja nekem..."
"Hát, azt nem hinném..."
"Biztos hamisítvány. Honnan a pokolból tudna maga ilyet szerezni?"
"Az irodájából. Egyik éjjel nyitva hagyta az ajtaját."
"Ki van zárva, az ajtómat elektromosan zárom minden este."
"Számítógéppel?..."
"Ó. Mit akar?"
"Az új operátorokat."
"Oké. Ki vannak rúgva."
"NE! Akkor majd másikakat vesz fel, ami még rosszabb is lehet!"
"Akkor mit akar?"
"KIKÉPEZNI ŐKET!"
----------------------------------
Egy pár nap múlva megkezdődik a kiképzés. Sajnos csak egyet kezelhetek, mert a másik megszökött, mikor hallotta, hogy én akarok vele beszélni. Na mindegy, egy is jobb a semminél.
Az alapoktól kezdjük.
"Oké, akkor ugorjunk bele. Mit gondolsz a felhasználókról?"
"Részemről okék, azt hiszem," válaszolja.
"OKÉK?"
"Hát néha tudnak fájni, az biztos."
"Néha?"
"Hát elég sokszor..."
"Elég sokszor?"
"RENDBEN! MINDIG! ÚTÁLOM ŐKET, ÚTÁLOM! MINDIG IDETELEFONÁLNAK, HELYET KÖVETELNEK MAGUKNAK, VAGY BE AKARNAK JELENTKEZNI, VINNYOGNAK AZON AZ UNDORITÓ HANGJUKON, HOGY LASSÚ A GÉP. UTÁLOM ŐKET!!!!"
"Na ez az. Ugye. Látod, tudtad te a választ. Második kérdés. Mit csinálunk a felhasználóknak?"
"Amit akarnak?"
"Nem,"
"Amit mi gondolunk, hogy ők akarnak?"
"Nem,"
"Amit mi akarunk?"
"Nem,"
"NEM TUDOM!!"
"Látom. Nos, mi semmit nem csinálunk a felhasználókNAK. Mi csak a felhsaználókKAL csinálunk dolgokat. Finom csak a különbség, de lényeges. Na most akkor, mit csinálunk mi a felhasználókKAL?"
"Amit akarunk?"
"Pontosan. És miért tesszük azt?"
"Mert megérdemlik?"
"Nem..."
"Hogy meggyőzzük őket, hogy ne hívjanak?"
"Ismét nem. Azért csináljuk, mert ez nekünk jól esik. És meg tudjuk úszni."
"Ó! Lehet, hogy igazad van?"
"Én TUDOM, hogy igazam van. És ha nincs is, akkor is NEKEM van igazam, mert én vagyok az Operátor. Ennyi! Ha erre a mondatra emlékezni fogsz, akkor nincs az a dolog, amit ne tudnál megoldani. És most az utolsó kérdés. Mit csinálunk pontosan a felhasználókkal?"
"Letöröljük a dolgaikat, tönkretesszük a mentéseiket, elolvassuk a leveleiket..."
"Nem nem ügynökpalántám, ez csak bagatell. Nekünk össze kell törnünk őket.
Mi értelme, ha letörlöd a dolgait, ha soha nem használja? Mi értelme, ha a privát levelezését elolvasod, ha nem mondod el a dolgait se a barátainak se a rokonainak. Minek tönkretenni a mentést, ha nincs rá szüksége? Nem, nem. Össze kell törni őket. Rá kell jönniük, hogy ők csak egyszerű birkák, akikről mi tudjuk, hogy azok."
"Értem."
"Persze. Na én most elmegyek, és meg ne lássam magamat mégegyszer itt!"
"Köszönöm uram."
"Uram?"
"Ja! Na tűnés a géptermemből!!"
"Ez az, ezt már szeretem!"
Az átok elmúlt.
"Ó" szól utánam az operátor, "nem emlékszem, hogy hogyan nézett ki a mentésed. Nem ez a szalag az, ami itt van a lemágnesezőn?"

>HMMMMMMMMM<

AAAAAGH!

(Fordította: Benő)

Még nincs vége, mert a A POKOLI OPERÁTOR ÚJRA KåSÉRT

Ne kérdezzétek, hogy hogyan kerültem újra ide. Egyszerűen csak itt vagyok és kész. Legyen elég csak annyi, hogy a vezetés nem nézte jó szemmel azokat az információkat amiket összeszedtem a legráfizetésesebb felhasználóinkról.
Főleg miután megtalálták a poloskákat a főnök irodájában. A fene se tudta, hogy ez azzal szórakozik, hogy állandóan kutat a helységben. Na száz szónak is egy a vége, újra itt vagyok a nyeregben. Sajnos ez azt jelenti, hogy eggyel több operátor van a gépteremben. Miután bezárom a szalagtár ajtaját, ez a probléma is megoldódik. A kopogás és kiabálás abbamarad egy pár óra múlva. Azt hiszem ez a helység *tényleg* légmentesen zárt.
Hogy köszöntsem magam újra a hivatalban, körbeküldök egy üzenetet, hogy a rendszer tíz perc múlva leáll, majd öt perc múlva lekapcsolom a gépet.
Imádom ezt csinálni. Boldogan figyelem a gép merevlemezaktivitást jelző lámpácskáit, miközben a gép az indulás hibajavítási fázisába lép, ahogy letörli az összes journal fájlt. Érdekes, hogy minden indulásnál mennyi szabad helyünk van....
Épp elindítom a DOOM-ot, mikor a telefon csöng. Mi a szösz, már tisztára hiányzott, míg nem voltam itt. Fel is veszem gyorsan. "Gépterem," mondom.
"EZ NEM VOLT TåZ PERC!!!" üvölti a kagylóból egy hang.
"Mi nem volt tíz perc?" kérdem a legnyugodtabb hangomon. Látom, hogy a távollétem alatt a dolgok nagyon elfajultak. Pedig ahogy mindig is mondottam volt, az ember jobban teszi, ha ritkán kényeztet és sűrűbben szórja az rm -r parancsot...
"TUDOD TE AZT! Azt írtad, hogy tí... >szünet< ...Ummm, kivel is beszélek?"
"Itt az Operátor beszél; miért, kit várt?"
"Darren? Darren te vagy az?"
"Nem, nem. Darren sajnos jelenleg nem elérhető."
"Ó. És nem tudja véletlenül, hogy mikor jön vissza a gépterembe?"
"Valószínűleg a következő biztonsági mentésre itt lesz - valamikor 2007 felé, ha jól sejtem."
Azon gondolkozik, hogy megkérdezze-e tőlem, hogy viszzaállítanám-e az elveszett dolgait. Érzem. Hagyom, hogy rágja magát egy kicsit.
"Csak ezt akarta kérdezni?", kérdem édesen, mint a cukrozott epe.
"Hát... nem, nem számít."
"Persze, hogy nem. Megnézzem, hogy a könyvtárában minden rendben van-e?", súgok neki.
"Megtenné? Kicsit még új vagyok a rendszeren, nem tudom, hogy hogyan kellene csinálnom."
"Persze, mi is a loginneve?"
Hallom, hogy mindene azt sikoltozza, hogy ne mondja meg - a körülötte lévő emberek is sikoltoznak, hogy ne mondja meg.
Megmondja.
"Oké. Ahogy elnézem minden rendben van a könyvtárában!" mondom neki.
"IGEN? NAGYSZERŰ!"
A hangjából csöpögő megkönnyebbülés szinte undorító.
>clickety< >clickety<
"Igen. Mind az xdefaults, mind a newsrc rendben van."
"De ... De mi van a megfigyelési adataimmal?"
"Tessék?"
"Körülbelül tíz fájl volt a kutatási könyvtárban. Olyan adatok, amit évek alatt gyűjtöttem össze."
"Ó. Hát, én semmit sem látok. Lementette valahová?"
"Tettem egy másolatot a barátnőmhöz..."
"Loginneve?"
"Hmm... >szünet< ..."
Megteszi?
Meg.
Mint amikor úthengerrel versz be egy szöget.
>clickety clickety<
"Nem, ott sincs semmi. Ó! Egy pillanat, van itt valami, ami akár az is lehet; elég nagy. Azt hiszem meg kéne próbálnia bejelentkezni és megmenteni."
Összehúzok cat-tal vagy ötszáz oldalnyi szemetet és bevágom a barátnője könyvtárába kutatás.j névvel.
"Hogyan tudom megtenni?"
"Oké; be tud már lépni?"
"Igen, azt hiszem .... rendben, beléptem."
"Tuti, csak annyit kell tennie, hogy a mailer programon keresztülfuttatja, hogy az lecsippentse a nyolcadik bitet, különben a visszaállítás logikai hibával kiakadhat."
>BUTA MÓD BEKAPCS<
"Ó... Tehát mit kell tennem?"
"Be kell írnia azt, hogy 'mail root < kutatás.j'"
"Rendben, csinálom!"
"ÁLLJ! Az orrával kell gépelnie!"
"M..? Micsoda???"
Felcsapom a kifogásnaptárt. "HARDWARE NYOMÁSHIBA"
"Ezt amiatt kell csinálnia, mert a gép rosszul viselheti, ha túl erősen gépel. Tudja ez, ha szárazak a maga izületei, elektromágneses indukciót eredményezhet."
>BUTA MÓD VÉGÉRVÉNYESEN BEKAPCS<
"Aha. Oké..."
"Namármost. A parancsot húsz alkalommal kell beírnia."
"Persze, persze..."
Leteszi.
Gyorsan felhívom a biztonságiakat.
"Hé! Van egy őrült a laborban. Az orrával gépel. Azt hiszem fegyver is van nála...."
Három perc múlva hallom a lövéseket. Törlöm a könyvtárát, elvégre már úgysincs szüksége többé rá.
A telefon ismét csöng. Anyu az.
"Szassz anyu, mi a gond?"
"Simon, van egy kis problémám a munkámmal. Azt hiszem a floppy amin a személyes dolgaim vannak, hibás."
"Aha. Oké. Ugye van nálad egy kis körömlakklemosó, meg olyan a kis vattacsomócska, amivel az ember a fülét pucolja?"
"Igen."
"Na, akkor húzd ki a lemezt, és pucold le azt a barna valamit, ami a benne lévő izén van; ez piszkítja be a fejet. Addig csináld, amíg egy csinos kis tiszta fehér lapocskát nem látsz benne."
"Ó! Köszi Simon!"
"Nincs mit. És anyu, emlékszel mikor nem engedtél át a szomszédba videózni öt éves koromban?"
"Igen, miért?"
"Á semmi..."

(Fordította: Benő)

A pokoli operátor végérvényesen legeslegutolsó, folytathatatlan, befejezett, lezárt naplójának utolsó napja.

Elég meleg a mai délután itt a gépteremben. Nem t'om miért, talán vissza kéne kapcsolnom a klímát, de a fenébe is, tisztára meg vagyok fázva, melegnek kell lennie, ha be akarok menni.
Kikeresem a mai napra rendelt kifogást. "Hitelkártya által gerjesztett mágneses interferencia." Elég misztikus ahhoz, hogy ne tudjanak belekötni.
A telefon csöng.
"Halló, gépterem," mondom.
"Szia!" kezdi a hívó. "Szeretnélek megkérni benneteket, hogy rakjatok be legyetek szívesek négy mega RAM-ot a gépembe. Most vettem a városban egy fickótól, és gondoltam ti meg tudnátok csinálni nekem."
"Nos, rendes körülmények között meg tudnánk, de sajnos most a műszerész fiúk el vannak foglalva azzal, hogy lángvágóval kinyissák a szalagtárolót, mert valami bűz szivárog onnan. De szerintem te is be tudod tenni."
"Igen? Én azt hittem veszélyes," mondja.
"Ugyan már, csak annyira, mint házban lakni. Csak ne felejtsd el, hogy kivedd a chipeket abból a műanyag zacskóból, mielőtt összeragadnának."
"Igen? Miért tennék azt?"
"Ugye hallottál már sztatikus RAM-ról, nem?"
"Igen..."
"Namármost, mi a fenének rakják ezeket antisztatikus zacskókba? elég gyanús, nem? Lehet, hogy a tieid már rég összeragadtak, szerintem jobban jársz, ha azonnal kiveszed őket."

>BUTA MÓD BEKAPCS<

"Ó! >crinkle crinkle< Oké. Most mit tegyek?"
"Csak annyit, hogy meg kell szabadulnod a töltéstől, amit valószínűleg már a RAM-ok is megkaptak; végül is nem akarod a gépedet felrobbantani, ugye? Vegyél le minden gyapjút magadról, és cseréld ki nylonra. Utána fésüld meg magad egy párszor, és rakd a chipeket a fésűbe, hogy ott készenlétben legyenek. Kapcsold be a géped, aztán a bentlévő memóriát húzgáld ki-be körülbelül tízszer, hogy a dugasz bemelegedjen. Aztán rakd be az újat, kapcsolgasd be a gépet egy pár tucatszor, és ezzel minden meg van oldva."
"Hé, köszi!"
"Szóra sem érdemes, értetek vagyunk."
Elindulok ebédelni - elvégre már vagy tíz perce folyamatosan dolgoztam -, miközben elhaladok a tanulók laborja előtt. Masszív csipogás hallatszik az egyik gép felől. Vagy egy image fájlt nézett meg a gazdája szövegesen, vagy pedig ráeresztette a fingert az accountomra, amivel magára szabadította azt a core fájlt, amit átneveztem ".plan"-re. Mire kiválogatja a dolgait addigra már az egész gépideje letelik. Ej, de kár.
Visszatérek az ebédből egy pár óra múlva, és becsusszanok a Usenet hírei közé, az alt.binaries.pictures.erotica területre, majd letörlöm az igazán hosszú képek harmadik és negyedik részét. Persze csakis azután, hogy lementettem őket magamnak és rámásoltam a legutolsó felhasználó backup szalagjára.
Aztán felkészülök, hogy megnézzem a frissen kivett videófilmeket, azzal, hogy kikapcsolom a nyomtatókat, kihúzom a telefonokat, mikor észreveszem, hogy a videómat valaki eltüntette. Hmm, valaki itt kutakodott, míg nem voltam itt...
Diszkréten utána érdeklődöm néhány helyen az esetnek, "rm -r"-rel fenyegetőzve, és ki is derítem, hogy főnök titkára orozta el. Le is suhanok, hogy visszakérjem. Csakis akkor, mondja, ha aláírom a *KÖNYVET*, amiben megmondom, hogy mikor viszem vissza, hány percnyi filmet akarok vele megtekinteni, és vajon PAL, vagy NTSC-t fogok-e nézni, satöbbi. Azután ő majd ezt felviszi az ő *személyes* számítógépére (amihez hozzá sem nyúlhatok, mert nem tartozik hozzánk), amiből színes grafikonokat tud arról készíteni, hogy ki nem dolgozik az osztályon.
Megmondom neki, hogy ez soha nem fog visszakerülni - elvégre én voltam az, aki korábban belevágta a kalapácsát, ezért nekem kell, hogy a tulajdonomban legyen az a nyavalyás masina. Azt mondja nekem, hogy ez
teljességgel elfogadhatatlan, és nekem másik videót kell magamnak találnom, mert erre neki huszonnégy órán át szüksége van, hátha kell valakinek. És mivel minden este a PC-jét hazaviszi magával, ne is gondoljak semmiféle hamis kölcsönigazolásra. Ebből már látom, hogy valójában mi folyik itt - egy alig álcázott próbálkozás arra, hogy a hatalom székét (az operátori szobában), megszerezze a Pokoli Titkárnő.
Úgy döntök, ezt a pontot neki adom. Elvégre elég jó titkárnő. Általában húsz százalék alatt van azon levelek száma, amit a megfelelő levelesdobozba tesz, mikor a posta megérkezik.
Következő reggel, mikor kettőre beérek három figyelmeztetést találok az asztalomon, amikben további dolgok iránt érdeklődnek, amik a gépteremben vannak javításra váróként elkönyvelve. Az a lökött technikus szigorúan titkos információt juttatott ki, aziránti törekvésében, hogy lefektesse a titkárnőt. Kár érte, pedig már kezdtem megkedvelni. Találok még egy kis papírkát, amiben a nagyfőnök felhatalmazza a nőt, hogy nyomozzon.
Mindezek mellett látok még egy kis fecnit, amin kijelenti kedvenc billentyűszagú boszorkányom, hogy huszonnégy-órás belépési kulcs kell neki a gépteremhez.
ISMÉTELTEN rájövök, hogy ezeknek még egy icipici pontocskát sem szabad hagyni. Utánanézek a csaj RS232, Ethernet, Appletalk és telefon port címeinek, és kipakolom a hubból. Lerúgom a biztosítékot a hálózatán csakúgy mint a világításáét. Aztán már csak egy pár drót lecsupaszítása van hátra, és már lehet is bedugni...
Pár perc múlva csörög a telefon.
"MI TÖRTÉNT A SZOBÁMMAL?!" nyikorog titkárnőcském.
"A szobájával?" kérdem ártatlanul, kedvesen, miközben a telefon alapján leellenőrzöm, hogy hová költözött. Aha! Csak ide a folyosó végére.
"Igen, az ÉN SZOBÁMMAL. Elment az áram és minden lehalt."
"Uram atyám! Mit csinált, mikor elment az áram? Csak nem valami butaságot?"
"Nem! Dolgoztam a PC-men!"
Ahogyan kihangsúlyozza, hogy a PC az övé, tisztára megőrjít.
"Az ön *saját* PC-jén?" kérdem.
"Igen!"
"Az ön *saját* *nagyon személyes* PC-jén?"
"Igen..." Ez még nem tudja mit akarok...
És most megmutatom neki a Pokoli Operátorok egyik alapvető törvényét, miszerint a Pokoli Operátor nem csak győzni szokott. Győzni bárki tud. A pokoli Operátor győz, és totálisan DEMORALIZÁL. Ez az igazi győzelem.
"Remélem a gépét kikapcsolta, mielőtt felhívott."
"Miért?" kérdi, egy kissé bizonytalanul.
"Csak azért, mert az ön saját, különbejáratú, személyes tulajdona nem része a cég biztosítási elképzeléseinek. Teszem azt véletlenül egy kis
túláram lépne fel, isten tudja csak, hogy mi történhetne egy ilyen értékes, érzékeny *személyes* szerkezettel mint..."
Hallom, ahogy *nagyon* halkan melléteszi a telefont és lábujjhegyen visszasprintel a szobájához. Miközben többször levágom a biztosítékát, elgondolkozom azon, hogy mit is fogok délután a videón nézni. Mivel még mindig a telefonon csüngök, hallom a háttérből a nagy durranást. A PC-je összepiszkította magát.
Tíz perccel később csöng a telefon a kontrolszobában. Persze ő az, bár mintha már egy kis kétségbeesés is beférkőzött volna a hangjába. Nagyjából lefordítom elcsukló szavait, miszerint azt szeretné, hogy a terminálját kapcsoljuk be a hálózatba. Persze, semmi akadálya; mondom is neki, hogy addig nyugodtan hetyeghet a technikusával. Lerakja.
Semmi humorérzéke sincs.

Megint tíz perc múlva a szerelő szól ide, hogy a szoba összes vezetéke halott. Mondom neki, hogy mindjárt megnézem, majd visszadugom az ethernetét, telefonját és Appletalkját. így már csak az RS232 maradt... A következő tizedik percben ismét a telefon kelt fel szunyókálásomból. Megint a szerelő az, amint a titkárnője előtt hatékonynak akarja feltüntetni magát. Panaszkodik, hogy az RS232 még mindig nem jó. Kivágom magam, azzal, hogy biztos tönkrement a vezeték vége, és megkérem, hogy rakjon fel újat. Hallom a >snip!< hangot mikor letépi a régit, majd a recsegést, ahogy férfiasan a fogaival tisztítja a vezetéket.
Rákapcsolom az áramot a vezeték felém eső végére. Amint meghallom, hogy ERRRRRREEEERRKKK!, máris tudom, hogy a "leltárhiány" többé nem fog problémát okozni. Ismét egy gond, amit a Pokoli Operátor távirányítással és véglegesen megoldott.

Nos, igen. Piszkos, büdös, sintérmeló, de valakinek ezt is élveznie kell, nem?

1. A Tízparancsolat egy takaróba lenne horgolva, és különben sem 10 lenne, hanem legalább 526.
2. Az 5. parancs úgy szólna: Ne horkolj!
3. Jézust a kereszthez hozzávarták volna.
4. Nem lennének háborúk, járványok, és TeleSport sem.
5. Jézus vére kék lenne. (lásd always reklám)
6. A Kölni Dómot átneveznék Kölni Dominává.
7. Az imadkozásnál nagyon oda kellene figyelni, hogy mit mondunk, különben másnap a fél város tudná.
8. A "grüss Gott" (üdvözöld Istent) köszönésből "Üdvözöld az Istennőt, mondd meg neki, hogy nagyon szeretem, és hogy nagyon tetszik az új frizurája!" lenne.

Biztos hallottatok már a Darwin díjról - ez egy évente adományozott díj azoknak, akik a legkülönlegesebb, leghülyébb módon tudnak meghalni.

Az 1997. év győztese: Larry Waters Los Angelesből, egyike azon keveseknek, akik túléltek díjnyertes ügyeskedésüket. Larry gyermekkori álma a repülés volt. Mikor befejezte a középiskolát, a légierőhöz csatlakozott abban a reményben, hogy pilóta lehet belőle. Sajnos rövidlátó volt, így nem sikerült álmát valóra váltania.
Elbocsátották, és kénytelen volt megelégedni azzal, hogy a kertből figyeli a fent elhúzó gépeket.
Egy napon Larrynek pompás ötlete támadt. Elhatározta, hogy mégis repülni fog. Elment hát a helyi katonai boltba és vásárolt 45 meteorológiai léggömböt és több kanna héliumot. A helyesen felfújt ballonok több mint egy méter átmérőjűek. Otthon Larry szorosan odakötözte a léggömböket vaskos napozószékéhez. A széket dzsipje ütközőjéhez erősítette, a léggömböket pedig héliummal felfújta. Beült, hogy kipróbálja, a szék a dzsiphez kötve lebegett. Larry elégedett volt, hogy a szerkezet működik, így becsomagolt magának pár szendvicset, némi üdítőt, majd magához vette sörétes puskáját gondolván, néhány léggömböt majd kilő, ha le akar jönni - és felkészült a repülésre. Az volt a terve, hogy lassan fellebeg olyan tíz méteres magasságba a kert fölött, és ha megunja, szépen leereszkedik.
A dolgok végül nem egészen így sültek el. Amikor elvágta a kötelet, ami a széket a dzsiphez erősítette, nemhogy szép lassan felemelkedett pár méteres magasságba, hanem ágyúgolyóként lőtt ki a Los Angeles-i égboltba, csak emelkedett, emelkedett, egészen 3300 méteres magasságig. Ilyen magasan már nem merte megkockáztatni, hogy kilője a léggömböket.
Ezért hát fönnmaradt, félt és fázott 14 órán keresztül.
Aztán tényleg bajba került. A légáramlatok a Los Angelesi Nemzetközi Repülőtér fő légifolyosójába terelték őt. Először egy pilóta vette észre, aki jelezte a toronynak, hogy látott egy embert napozószékben, puskával repülni.
A radar is megerősítette, hogy egy tárgy lebeg 3300 méter magasan a reptér fölött. Riadóztatták a különleges alakulatokat, akik egy helikoptert küldtek ki, hogy nézze meg miről is van szó. Közben sötétedni kezdett és a légáramlatok tovább vittek Larryt ki az óceán fölé, a helikopter a nyomában. Az óceán fölött a helikopter utolérte Larryt. Amint a személyzet meggyőződött róla, hogy Larry nem veszélyes, megpróbáltak közelebb menni, hogy kimentsék, de akárhányszor közelítettek, a propellerek keltette szél mindig odébb fújta a léggömböket. Végül is a helikopter magasan Larry fölé emelkedett és egy kötelet lógattak le neki, amin sikerült felhúzniuk.
A nehéz manővert ügyesen végrehajtották. Amint földet értek, Larryt letartoztatta a rendőrség a légtér megsértéséért. Amint elvezették, egy újságíró megkérdezte, miért csinálta, mire Larry közömbösen azt felelte:
- Az ember nem ülhet otthon tétlenül.

Íme néhány a többi jelölt közül:

AAP, Mammoth Lakes, CA
Egy ember meghalt tegnap, amikor a Mammoth Mountain sípályán egy
habszivacs matracon csúszott le és a sífelvonó oszlopának
ütközött. A baleset hajnali 3 óra korul történhetett a sheriff szerint. A 22 éves Matthew David Hubal és barátai egy turistaúton baktattak fel a sípályához, a sífelvonó egyikoszlopáról leszedték a habszivacs védőréteget és azon csúszkáltak le, amíg Hubal egy oszlopnak nem csapódott. A habszivacsot arra használják, hogy megvédje a síelőket, ha esetleg az oszlopnak ütköznének. A nyomozás során közben kiderült, hogy az oszlop mely megölte Hubalt pont az volt, melynek védőrétegét a srácok etávolították.

AAP, St. Louis, MO
A 32 éves Robert Puelo rendbontó módon viselkedett egy St. Louis-i piacon. Amikor az árus megfenyegette, hogy kihívja a rendőrséget, Puelo megragadott egy hot-dogot, betömte a szájába és fizetés nélkül elszaladt. A rendőrség talált rá nem messze az utcán fekve, a kórboncnok pedig megtalálta a torkában a virslit, mely a halálát okozta.

Arc nélküli ember - Kincaid, Nyugat-Virginia
Egy férfi puskagolyó gyutacsát vette a szájába, ráharapott majd a robbanás következtében elvesztette fogait, nyelvet és ajkait - jelentette az állami rendőrség.
A 24 éves Jerry Stromyer egy buliban poénból harapott a gyutacsra. M. D. Pyne kapitány elmondása szerint "egy barátja az akváriumban akarta felrobbantani árammal, de sehogyan sem sikerült. Erre ez a fickó azt mondta: - Majd megmutatom, hogyan kell felrobbantani! - azzal a szájába vette és ráharapott. Az összes foga, a nyelve is az ajkai elszálltak." Stromyer kórházi ápolás alatt van, súlyos arci sérülések miatt.
- "El sem tudom képzelni, hogy valaki ilyet tegyen." - mondta Pyne.

AUPI, Portland, Oregon
A Portlandi Egyetemi Kórház orvosa nyilatkozta, hogy egy nyílvesszővel fejbelőtt férfi szerencsésen túlélte sérülését és hamarosan kiengedik a kórházból. A 25 éves Tony Roberts egy oregoni vadvízi evezős klub beavatási buliján vesztette el a jobb szemet. Egy, a fejére helyezett sörösdobozt próbált egyik barátja eltalálni, de a nyílvessző Roberts jobb szemen ment be. Az orvos szerint ha csak egy milliméterrel arrébb megy a nyíl, egy főütőeret vág át és Roberts azonnal meghal. Dr. John Delashaw idegsebész szerint a nyíl 8-10 hüvelyknyi (20-25 cm) agyszöveten hatolt át, a hegye hátul átütötte a koponyát, de valahogy mégis elkerülte a főbb ereket. Delashaw elmondta, hogy ha Roberts megpróbálta volna kiszabadítani fejéből a nyilat, a saját halálát okozta volna. Roberts bevallotta, hogy aznap délután barátaival alkoholt ittak. - "Olyan hülyén érzem magam emiatt" - mondta. Vádemelés nem történt, de az ügyész elmondása szerint a beavatási szertartást kivizsgáljak.

AAP, Arkansas
Egy rokonait meglátogató hölgy megállt egy szupermarketnél, hogy virágot vegyen. Az egyik parkoló autóban észrevett egy nőt, aki csukott szemmel, feje mögött összekulcsolt kezekkel ült, mintha aludna. Amikor a hölgy a boltból visszafelé a kocsijához igyekezett megint észrevette a kocsiban ülő nőt, ugyanúgy ült, kivéve hogy a szemei már nyitva voltak. A tekintete fátyolosnak tűnt, ezért a látogató hölgy bekopogott az ablakon és bekiabált:
- "Jól van?"
A kocsiban ülő nő azt válaszolta:
- "Fejbe lőttek és most a kezemmel tartom az agyamat, nehogy
kifolyjon."
A hölgy visszarohant a boltba, ahol hívták a mentőket. Fel kellett törniük a kocsit, mert az ajtó be volt zárva. Bent észrevették, hogy a nő fején és kezén nyers kenyértészta van. Egy Pillsbury márkájú dobozos kenyértészta a nagy melegtől hangos durranással felrobbant a kocsi hátuljában, és a doboz pont fejbe találta a nőt. Az a fejéhez kapott és amikor megérezte a meleg tésztát, azt hitte hátulról fejbe lőtték és folyik ki az agya. A rémülettől elájult, majd mikor magához tért, megpróbálta az "agyát" a kezével benntartani.

Rémes anyagi gondjait sorolja Grün, amit Kohn rezzenéstelen arccal hallgat. Mire Grün kifakad:
- Kíváncsi vagyok, mit csinálnál, ha az én bőrömben lennél?
- Legelőször is megmosakodnék.

Két barát összetalálkozik a másvilágon. Meglepetten bámulják egymást, majd az egyik megkérdi:
- Hát te hogyhogy meghaltál? Mi történt veled, hogyan haltál meg?
- Én úgy, hogy megfagytam. Hát veled mi történt? Mindig egészségesnek tudtalak - valami baleset?
- Így is mondhatnám - feleli a másik. - A szívem mondta fel a szolgálatot.
- Meséld el, hogy történt!
- Hát az úgy volt, hogy kiküldetésen voltam, de egy kicsivel hamarabb sikerült visszatérni, úgyhogy volt időm beugrani a szeretőmhöz. Képzeld el, mindketten meztelenül voltunk az ágyban s már közeledtünk a dolog közepéhez, amikor egyszerre csak megszólal a csengő! A barátnőm ijedten kiáltotta: "Ez biztos a férjem! Bújj el!" majd kiugrott az ágyból, felkapta a szemetesvödröt, aztán, úgy meztelenül, ajtót nyitott. Tényleg a férje állt ott. A nő örömteli hangon felkiáltott:
- Jaj de jó, drágám, hogy pont most jössz. Éppen a szemetet akartam levinni.... nem vinnéd le te helyettem? Látod, nem is vagyok rendesen felöltözve!
A férj szó nélkül fogta a szemetet s elment. Ezalatt én gyorsan felöltöztem s hazamentem. De a nagy ijedtségben valahova elkavarhattam a kulcsaimat, így csengetnem kellett az ajtón. Hát amikor kinyílik az ajtó, mit látok? Ott áll az asszony mosolyogva az ajtóban, Éva-kosztümben, kezében a szemetesvödör! Azt monja:
- Jaj de jókor jössz szívem, pont most akartam levinni a szemetet. Vidd le kérlek te helyettem, én nem is vagyok rendesen felöltözve.
Hát én erre nagyon megdühödtem. Lekevertem neki vagy két istenest majd elkezdtem kiabálni rá, mondtam, ne nézzen engem hülyének; azt hiszi, nem tudom, hogy a szeretőjével van? Neki is fogtam a keresésnek, miközben elmondtam őt mindennek, szajhának, kurvának, riherongynak. De hiába kerestem-kutattam át vagy háromszor is a lakást, semmiféle szeretőt nem találtam. Amikor láttam, hogy teljesen ártatlanul bántalmaztam és sértegettem drága feleségem, annyira elbúsultam magam, hogy a szívem felmondta a szolgálatot. Hát így történt.
Mire a barát:
- Te hülye barom! A hűtőszekrénybe miért nem néztél bele?! Most mindketten életben lennénk!

Kohn elmegy a rabbihoz tanácsot kérni:
- Rabbi, mit tegyek? Hiányzik a kasszából 1000 dollár!
- Tedd vissza, fiam...

A gyerek odamegy a rendőrhöz, és nekiáll csúfolni:
- Hülye rendőr, hülye rendőr!
- Fogd be a szád! Hülye ám az apád!
- Tudom, az is rendőr!

VODAFONE ügyfélszolgálat aranyköpései

Csr: Vodafone üf, Endrődi Cs. vagyok, miben segíthetek?
Üf: Halló. Kovács Szilárddal szeretnék beszélni.
Csr: Vodafone dolgozó?
Üf: Nem vagyok Vodafone dolgozó, de ez magának miért fontos?
Csr: KOVÁCS SZILÁRD nevű úr a Vodafone-nál dolgozik?
Üf: Igen, vele szeretnék beszélni.
Csr: Ez itt a Vodafone ügyfélszolgálat. Nálunk nem dolgozik ilyen nevű kolléga.
Üf: Köszönöm a kedvességét, viszhall.

Üf: Nem tudok telefonálni.
Csr: Mit lát a kijelzőn?
Üf: Adja meg a PIN-kódot, négy darab csillagot, mást nem.
Csr: ...

Üf: Tényleg igaz, hogy a VodaFlex-nek a hétvégi percdíja 12,50?
Csr: Igen, így van...
Üf: Akkor is ha Vodafone-t hívok, meg ha Pannont, Westelt, vagy MADZAGOSAT?

Üf: Miért nem tudok telefonálni? Ellopták a telefonomat, kicseréltem a SIM kártyát, és most azt mondja be, hogy számlatartozás miatt nem tudok telefonálni...
Csr: 65000FT+ÁFA a tartozása. Ezért le lettek tiltva a kimenő hívásai.
Üf: Én ezt nem értem. Nekem is és az öcsémnek is ellopták a telefonomat. Kicseréltük a kártyát, és az üzletben azt mondták, hogy egy új üres kártyát kapunk. Akkor ez a számlatartozás hogyan tüntethető el??

Üf: Már az előbb is telefonáltam, akkor is félrekapcsoltak. Most jó helyen vagyok?
Csr: Attól függ, mit szeretne.
Üf: Háát, azt most hagyjuk!!

Üf: Háló!
Csr: Parancsoljon!
Üf: Háálóóó!
Csr: Én hallom!
Üf: HÁÁÁÁLLóóóóóóóóóó!
Csr: Hall engem?
Üf: Na végre! Kiírja ez a telefón, hogy borítékom van. Mit csináljak?
Csr: Olvassa el, hogy miről szól!
Üf: Nem szól ez semmit, csak ott figyel...

Pár újabb sztori...
Üf: Érdeklődni szeretnék, hogy nekem mér' fáj a fejem ha a Vodafonnal telefonálok?
Csr: Konkrétan mire gondol...?
Üf: ...csakazér, mer a Pannonnal nem fáj...

Üf: Jóestét, valami gond van a telefonommal, nem tudok SMSt küldeni, pedig fontos lenne...
Csr: Jelenleg karbantartás van a központban, ezért nem működik ez a szolgáltatás.
Üf: Aha... akkor nem tudna a nevemben elküldeni egy sürgős SMSt? Én itt vagyok az Árpád híd budai hídfőjénél, a barátnom meg a túloldalon a pesti hídfőnél, és üzenni kéne neki, hogy jöjjön át, mert itt várom...
Csr: Sajnos én sem tudok üzenni, de miért nem próbálja meg felhívni...?
Üf: .....öööööö...... ja jó... tényleg....! Köszönöm a segítségét!

Üf: Jónapot, a számlainformációmat szeretném lekérdezni...
Csr: Az ön számlaegyenlegére gondol? Azt itt az ügyfélszolgálaton tudjuk önnek megmondani...
Üf: És annak mi a száma?
Csr: 1270. Bizonyára most is ezt hívta...
Üf: Igen, de azért leírom.... szóval tizzenketttttőőőőhettttven....
jó köszönöm, akkor máris hívom, viszhall!
Csr: ...?

Üf: Pár órája az a gondom, hogy nem csörög a telefonom amikor hívnak. Erixonom van...
Csr: Valószínuleg bekapcsolta a néma üzemmódot. Lát a kijelzőn egy áthúzott hangjegyet?
Üf: Igen, de nekem nem ez a gondom, hanem amint már mondtam...
Csr: ...de ez lesz a gond. Próbálja meg hosszan nyomni a CLR gombot, és így kikapcsolja a néma üzemmódot...
Üf: ...jó jó tudom, ezt már próbáltam, értek annyira ehhez a telefonhoz, higgye el...
Csr: Értem, akkor legyen szíves a piros NO gombot megnyomni...
Üf: Most így beszélgetés közben?
Csr: Igen.
Üf: Jó, akkor most megnyom....

Éjjel fél négy:
Üf: Jó reggelt. Maguknak eddig hány előfizetőjük van?
Csr: Erről jelenleg nincs pontos adat.
Üf: Köszi. Viszhall.
Csr:????

Üf: Van önöknél szexvonal drága?
Csr(lány): sajnos ilyen szolgáltatást MI, JELENLEG nem nyújtunk.
Üf: Elnézést, a barátnom telefonja is az én nevemen van, és az a gond, hogy az én címemre jönnek az ő számlái is. Meg lehetne oldani, hogy azok más címre menjenek?
Csr: Sajnos ez egyelőre nem megoldható. Komoly gondot okoz ez Önnek?
Üf: Hááát, eléggé, ugyanis nős vagyok...

(Ideges női) Üf: Jónapot! Már harmadszor telefonálok, de még mindig nem hajlandóak megmondani, hogy mikor lesz végre víz a 8. kerületben! Szégyen gyalázat!

Üf: Jónapot kívánok! Megpróbálom beütni a Pink kódom, de csak csillagokat látok!
Csr: Ez természetes. Mert a szám titkos, tehát Ön csak csillagokat fog látni.
Üf: Akkor honnan tudjam, hogy mit ütöttem be?

Üf: Problémám van a készülékkel, stb...
Csr: Milyen típusú készüléke van?
Üf: Hát Vodafone!
Csr:Értem, de a készülék típusára értettem, Motorola, Ericcson, Nokia..?
Üf: Mondtam, hogy Vodafone! Különben nem magukat hívtam volna. Felháborító ez a multinacionális nagyvállalat!

Üf: Telefonszám után tudakozódnék! Sajnos csak vezetéknevet tudok: Kis, egy s-sel...

Üf: A vitamax percdíj hétközben 85, hétvégén pedig mínusz 30?

Kovács Gabi: Elkérhetem a telefonszámát?
Üf: Azt én nem adhatom meg, nekem feleségem van!!!!!!!

Üf: Rózsafa előlapom van, és folyton perceg a telefon. Lehet benne faszú?

Üf: Miért van az hogy, én bárkit tudok hívni, de engem nem hív senki?

Üf: És önök ott bent a központban figyelik, hogy mikor jár le a kártyám?

Üf / 5 éves hang/ :-): Csókolom, azt szeretném kérdezni, hogy mi a neve a hetedik törpének?
Csr: Melyik a hetedik? Hapci, Vidor, Tudor, Kuka, Szundi, Szende vagy Morgó?
"Üf:": A Szende ! Köszönöm, Csókolom!

Üf: Jó napot kívánok, a Vitamax reklámból a rendőrségen ülő fiú telefonszámát szeretném elkérni.
Csr: Igen, azt én is szeretném tudni!

Csr: Vodafone üfsz. Jónapot Kívánok. Miben segíthetek?
Üf: Maga nem az automata?
Csr: Mit gondol?

Üf: Jónapot, én egy Vidamaxot akarnák főtőteni, de valami keresztet is kér ami nincs rajta a kártyán, csak a sok szám...
Csr: A kettőskereszt billentyűt kell megnyomni, ami a telefonján van...
Üf: Jaaaa.... de melyik? Ez a hópehely vagy a létra?