Vicclap.hu - szonklin kedvencek

Az édesanya belép kislánya szobájába. A szoba üres, az ágyon egy boríték hever. A legrosszabbtól tartva felbontja a borítékot és a következőket olvassa:

Drága Édesanyám!

Sajnálom, hogy ezúton kell közölnöm, hogy elmentem hazulról legújabb kedvesemmel. Ő egy igazi szerelem, látnod kéne, mily kedves ..
Ez azonban, drága Édesanyám, nem minden. Terhes vagyok, és Abdul azt mondja, hogy majd gyönyörű életet élünk sivatagi vándortörzsével. Ő sok-sok gyereket
szeretne, nekem is ez az álmom. S mivel rájöttem, hogy a marihuana voltaképpen hasznos, füvet fogok termeszteni barátaink számára is, ne szenvedjenek oly nagyon, amikor fogytán a koksz meg a heroin. Azalatt bízom benne, hogy a tudomány felfedezi az AIDS gyógyszerét, már csak
azért is, hogy Abdul jobban érezze magát, hisz annyira megérdemli!

Édesanyám, ne aggódj, hiszen már 13 éves vagyok, tudok magamról gondoskodni. Remélem, hamarosan meg tudlak látogatni, hogy megismerkedhess a kedves unokákkal.
Szerető lányod.
p.s.
Amit írtam, baromság. A szomszédban vagyok. Csak azt akartam mondani, hogy vannak az életben rosszabb dolgok, mint az éjjeliszekrényen található év végi bizonyítvány.

Szerető lányod.

New York Cityben egy elegáns nő bemegy egy bankba, és közli, hogy külföldi utazáshoz szeretne 5000 Dollár gyorshitelt felvenni. A bankban beleegyeznek, azzal a feltétellel, hogy felajánl valamit fedezetként.
- Itt áll a Rolls-Royce-om az épület előtt, megfelel? - mutatja a nő.
A bank vezetője nagyon elégedett. Amikor a nő távozik, kinevetik, hogy milyen buta, amiért ekkora értéket hagyott fedezetként, ilyen kis kölcsönért.
Egy hét múlva az asszony visszatér a bankba, hogy visszafizesse a kölcsönt és a 17,5 Dolláros kamatot. Az igazagató így szól:
- Hölgyem, utnanéztünk az ön számlájának, és kiderült, hogy igen nagy vagyonnal rendelkezik. Árulja már el, hogy miért volt szüksége mégis a gyorshitelre?
- Nos, mit gondol, hol máshol hagyhattam volna New York Cityben egy hétre az autómat ilyen olcsón, úgy, hogy még vigyáznak is rá?

Állítólag megtörtént, hogy a német Legyen Ön Is Milliomos egyik játékosa eljutott a fődíjig, ráadásul még nem is használta a telefonos segítséget. Egy darabig ült szótlanul a kérdés előtt, aztán határozott hangon megszólalt:
- Hívjuk fel XY haveromat!
Feltárcsázták a pasit, fel is vette, mondta a műsorvezető a szokásos szöveget, miszerint itt ül előttem bla-bla-bla, az ön segítségét szeretné kérni.
A játékos a következőt mondta:
- Szia XY! Képzeld, megnyertem a fődíjat, és azt akartam, hogy te tudd meg elsőnek!
A srác nagyon örvendezett, 30 mp-ig örültek, aztán megszakadt a vonal.
- Akkor jelöljük meg az A-t!
És bejött.

Két informatikus beszélget:
- Képzeld, tegnap az éjszakai klubban megismerkedtem egy csinos szőke nővel.
- Szerencsés fickó!
- Felhívtam a lakásra, ittunk egy kicsit, átöleltem...
- És aztán, mi volt még?
- Egyszer csak azt mondja: "vetkőztess le!"
- Nahát...
- Levettem a szoknyáját, aztán a bugyiját is, aztán lefektettem a notebook mellé, az asztalra...
- No, csak vettél egy notebookot? Milyen processzorral?

Drága Mama és Papa!
Jól vagyok. Remélem, ti is. Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.
Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.
A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erőltetett menetre", ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az "erőltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.
A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.
A következőtől biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám:
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm.
Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!

Szerető lányotok, Gail

Felvételizik három diák. Bemegy az első, akinek hatalmas protekciója van. Megkérdezi a bizottság:
- Mikor fejeződött be a második világháború?
- Hát talán a század közepe felé, talán 1945? - mondja a felvételiző.
- Zseniális, fel van véve!
Bemegy a második jelentkező, akinek van egy kis protekciója. A kérdés ugyanaz:
- Mikor fejeződött be a második világháború?
- 1945.
- Egy kicsit pontosabban esetleg?
- Valamikor tavasz vége felé, tán május 6.?
- Rendben. Felvettük.
Bemegy a harmadik jelentkező, akinek egyáltalán nincs protekciója. A kérdés ugyanaz:
- Mikor fejeződött be a II. világháború?
- Európában 1945 május 6.-án lépett érvénybe a fegyverszünet, a japánok 1945 szeptemberében kapituláltak.
- Hmmm. Hány embert vesztett a Szovjetúnió?
- Huszonkétmillió-hétszázezer-százkettő.
- Hmmm.Név szerint?

- Miért nem szabad a konyakra vodkát inni?
- ???
- Mert nem jó keverni Napoleont az oroszokkal!!

- Mit mond az egyetemista szeptember elsején?
- De jó! Karácsonyig már csak kettőt alszunk!

Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy
idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.

Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol lakik. Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton ezt a lányt figyeli, és gyanítja, hogy viszonyuk is lehet.
Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van közöttük mint egyszerű szobatársi kapcsolat.
A srác szinte olvas anyja gondolataiban:
- Hidd e,l anya, tudom mire gondolsz, de nincs közöttünk a világon semmi, mi csak lakótársak vagyunk!
Kb. egy hétre rá a lány gyanakvóan megy a sráchoz:
- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom a szép ezüst merőkanalat...
- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért most írok neki egy levelet, csak hogy biztos legyek benne.
Így a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet:
"Kedves Anya!
Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a lakásunkból, és azt sem mondom, hogy nem te voltál. De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te itt jártál ebédelni."
Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza:
"Kedves Fiam!
Nem mondom, hogy te lefeküdnél azzal a lánnyal, de azt sem mondom, hogy nem. De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen megtalálta volna azt a merőkanalat.
Anyád"