Vicclap.hu - Ziny kedvencek

Meghal egy néni, feljut a Mennybe, és a férjét keresi:
- Mikor halt meg és hogy hívják? - kérdezi Szent Péter.
- 10 éve, Szabó Márton a neve.
- Na, de asszonyom! Ha tudná, hány Szabó Márton nevű van itt! Mondjon valami különös ismertető jelet róla! Például mik voltak az utolsó szavai a megboldogultnak?
A nő lesüti a szemét, és nagy nehezen kinyögi:
- Hát mielőtt meghalt, azt mondta, hogy ahányszor megcsalom, annyiszor fordul egyet a sírjában.
- Jaaa? A ventilátor Szabó! Na, jöjjön velem!

- Eddig buta voltam, de most vettem egy 360 fokos fordulatot.

- A chiliszósz nem más, mint határozott fellépésű ketchup.

- Az új év elmarad, megkerült a régi.

- Két szó van, amely minden ajtót megnyit: „Tolni” és „Húzni”.

- Kérjük a reggel késve érkezőket, hogy a folyosó jobb oldalán haladjanak, nehogy összeütközzenek a délután korán távozók bal oldali sorával.

- Ha lenne egy kis sonkánk, csinálhatnánk sonkás tojást, ha volna néhány tojásunk.

- Rengeteg hátránya mellet van egy csomó rossz tulajdonsága is.

- A Balatonban mindenhol leér a lábam! Legfeljebb a fejem nem lóg ki...

- Az én kisebbrendűségi komplexusom biztos nem olyan jó, mint a tiéd...

- Egyik barátom annyira fél a repüléstől, hogy még vonatra sem ül, hátha ráesik egy repülő.

- Minden nap új alsógatyát veszek fel. Vasárnapra már 7 van rajtam.

- Világhírű vonósnégyesbe keresünk elsőhegedűst, brácsást és csellistát.

- Minek megjegyezni a dátumot, amikor az minden nap változik?

- A világon 10 fajta ember létezik, Az egyik érti a bináris számokat, a másik nem.

- A tánc lényege az, hogy a lánynak még azelőtt fel kell kapnia a lábát, mielőtt a fiú rálépne.

- Van a tér-idő kontinuum egy olyan pontja, mely magába szippantja a kulcscsomókat, és a fél pár zoknikat.

- A mohának mindig a déli oldala fás.

Kovácsék a tengerparton nyaralnak. Egyszer csak lélekszakadva fut a parton Kovácsné a férjéhez:
- Jaj, képzeld, ahogy úsztam a tengerben, egyszer csak szembe jött velem egy cápa...
- Ó, szegény állat, biztos nagyon megijedt!

- Az én férjem egy kibírhatatlan ember! Elegem van belőle!
- Hát akkor miért nem hagyod el?
- Elhagytam már háromszor is, de nem vette észre, annyira nézte a tévét.

A negyvenedik házassági évfordulón így szól az asszony a férjéhez:
- Drágám, olyan régóta élünk már együtt, jó lenne, ha semmit sem rejtegetnénk egymás előtt. Van-e valami, amit tudni szeretnél rólam, de még sosem merted megkérdezni?
- Nos, igen. Éveken át töprengtem rajta, hogy míg a hat gyerekünk közül öt annyira hasonlít egymásra, a hatodik miért egészen más, mint a testvérei. Mondd csak, neki talán más volt az apja?
- Be kell vallanom, hogy igen. - feleli szemlesütve a feleség.
- Na és, ki az apja?
- Te.

Egy férfi a bíróságon...

- Az ön tette minden kritikán aluli. Ahhoz, hogy az esküdtszék ne életfogytiglanit adjon önnek, nagyon meggyőző magyarázatot kell adnia.
- Tisztelt bíró úr, az én feleségem olyan buta volt, hogy egyszerűen nem tudtam magamat kontrollálni és kidobtam az ablakon.
- Az ön magyarázata nem elég, és ha azt szeretné, hogy még azelőtt elítélnék az esküdtek, hogy befejezi a mondanivalóját, hát jobban teszi, ha hihetőbb magyarázatot ad.
- Akkor elmesélem... Egy tízemeletes házban lakunk az utolsó emeleten. A földszinten egy törpe család lakik. A szülők kb. egyméteresek, a gyerekek 12 és 14 évesek, 70, ill. 90 centi magasak. Azon a napon azt mondtam a feleségemnek:
"Borzalmas lehet törpének lenni. Szegény család, mind ilyen kicsik."
"Igen," mondja a feleségem, "igazi pireneusiak."
"Pigmeusokat akartál mondani..."
"Nem, pigmeus az, ami az ember bőre alatt van, amitől szeplős leszel."
"Az pigment..."
"Hagyjál már... A pigmentre a rómaiak írtak."
"Drágám, az pergamen."
"Hogy lehetsz ilyen kulturálatlan? Pergamen, amikor egy író publikálja írása egy részét."
Bíró úr, elképzelheti, hogy itt nyeltem egyet, hogy ne folytassam a beszélgetést, fogtam egy újságot és elkezdtem olvasni. Alig helyezkedtem el a kedvenc fotelomban, mikor a feleségem mellém állt egy könyvvel a kezében és azt mondja:
"Nézd, ez az amit egy író ír és könyv a neve, ha nem ismernéd még. Vedd és olvasd a "Pompadúri márkízát"!" Kezembe vettem a könyvet és mondtam:
"Drágám, ez egy francia nyelvű könyv "Marquise de Pompadour", ne próbáld lefordítani a címét."
"Ez szép... Te adsz nekem francia leckéket, mikor engem egy egyetemi vektor tanított!"
"Annak nem vektor a neve, hanem lektor!"
"Nem vagy normális, Lektor egy ókori görög hős volt."
"Az Hector volt és trójai..."
"Hector egy területi mértékegység, te idióta!"
"Az hektár, drágám."
"Nagyon meglep a kulturálatlanságod. Hektár az istenek itala."
"Az nektár - mondom én nagyot sóhajtva."
"Fogalmad sincs neked, én tudom biztosan, még egy dal is volt amit két barátnő duóban énekelt."
"Nem duónak mondják, hanem duettnek."
"Már kezdesz idegesíteni, hogy vagy ennyire begyepesedett?"
Bíró úr, itt elfeketedett minden előttem, nem tudtam uralkodni magamon és kidobtam az asszonyt az ablakon.

A teremben csend... a bíró nagyot csap a kalapáccsal és azt mondja:
- Ön szabad, önvédelem volt. Én már Hektornál kidobtam volna.

- Képzeld, múlt éjjel egy betörő járt a házunkban.
- És elvitt valamit?
- Nem, de otthagyta két fogát, eltört az álkapocscsontja és két bordája.
- Hogy-hogy?
- A feleségem azt hitte, hogy én jöttem haza a kocsmából.

Egy kellemes délutáni napon hazafelé utaztam a villamoson a suli után. Mint minden tömegközlekedési járművön, itt is érdekesebbnél érdekesebb emberek utaztak. A legfeltűnőbb három cigányasszony és egyikük fiatal lánya volt. Nemcsak a színes viselet miatt, hanem mert ahogy az jellemző, igen hangosan beszélgettek.
Az egyik asszony fennhangon mondja a lányának:
- Én mindég arrá tánítottálák, hogy féhér embérnek soha, de soha ne köszönjé! Dé há ciganyemberrel találkozo, akkor annák mindég kösszönj, mert léhét, hogy ő az apád!
Magamba fojtottam a röhögést, és leszálltam a villamosról.

Pécs, Nagy Lajos Gimnázium. Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c. színdarabjának előadására.
A baranyai megyeszékhelyről az út - busszal - kb. 1-1.5 óra. Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már természetesen nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja laposkúszásban elfoglalni a székeket.
Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbuváló Dózsa így kiált fel:
- Hol késtetek, Parasztok?
Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:
- Hát, b....meg, lerobbant a buszunk, te köcsög!