Vicclap.hu - Ziny kedvencek

A tanár megszidja Mórickát:
- Kisfiam, már megint elkéstél! Miért késel minden nap?
- A tábla az oka mindennek, tanár úr, kérem.
- Milyen tábla?
- Ami az iskola sarkán van, a zebránál. Rá van írva, hogy: "Iskola. Kérem, lassítson!"

- Mi a különbség egy ügyvéd és Isten között?
- ???
- Isten nem hiszi azt magáról, hogy ügyvéd.

Iskolai dolgozatokból (tudatlan,de kreatív diákok tollából):

- Mik voltak az ókori Rómaiak legnagyobb vívmányai?
- Hogy megtanultak latinul.

- Mi a fibula? (szárkapocscsont)
- Kitalált történet vagy füllentés.

- Mi a protoplazma?
- A legmodernebb televízió.

- Milyen körülmények előzték meg Julius Cézár halálát?
- Rendkívül gyanúsak. 

- Írjon egy példát dohányzás okozta betegségre!
- Korai halál.

- A keresztény férfiaknak csak egy feleségük van, hogy nevezzük ezt?
- Monotónia.

- Nevezzen meg egyet a fosszilis üzemanyagok elégetésének környezetre gyakorolt hatásai közül!
- Tűz.

- Mit jelent a "láva" szó?
- A lepkefélék egyik fejlődési szakasza.

- Melyik országban élnek a maláj néptörzsek?
- Maláriában.

- Nevezzen meg egy nevezetes épületet Görögországból!
- Apokalipszis.

- Hol írták alá az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot?
- Az alján.

Gyerekek írták az óceánról:

1) - Az osztrigák golyóit gyöngynek nevezzük.(Jerry, 6 éves)

2) - A cápák rondák és durvák és nagy fogaik vannak, akárcsak Emily Richardsonnak. Ő többé már nem a barátom. (Kylie, 6 éves)

3) - A bácsikám két másik bácsival és egy nénivel elment halászni, és amikor visszajött, rákja lett. (Millie, 6 éves)

4) - Amikor még a hajók vitorlával működtek, a szél vitte őket keresztül az óceánon. Néha, amikor szélcsend volt, a tengerészek fütyültek, hogy feltámadjon a szél. A testvérem szerint inkább babot kellett volna enniük. (William, 7 éves)

5) - A sellők az óceánban élnek. Szeretem a sellőket. Gyönyörűek, és imádom a fényes uszonyukat, de hogy a fenébe lesznek terhesek? De tényleg? (Helen, 6 éves)

6) - Nem írok az óceánról. A kistesóm állandóan bőg, Apu állandóan kiabál Anyuval, a nővérem teherbe esett, szóval nem jut eszembe semmi, amit leírhatnék. (Amy, 6 éves)

7) - Néhány hal veszélyes. A medúzák csípnek. Az elektromos angolnák megráznak. Biztos tengeralatti barlangokban élnek, szerintem ott csatlakoznak rá a töltőikre. (Christopher, 7 éves)

8) - Amikor úszom az óceánban, a víz nagyon hideg, és ettől összemegy a fütyim. (Kevin, 6 éves)

9) - A nyaraláson Anyu elment vízisízni, de elesett nagy sebességnél. Azt mondja, többet nem vízisízik, mert a víz bement a nagy, kövér seggébe. (Julie, 7 éves)

10) - Az ócen vízből és halakból áll. Hogy a halak miért nem fulladnak meg, azt nem tudom. (Bobby, 6 éves)

11) - A papám tengerész volt, és mindent tud az óceánról. Egy dolgot nem tud csak, hogy miért hagyta ott a tengerészetet és vette el Anyut. (James, 7 éves)

Elektromos Művek ügyfélszolgálati esetek.

Ügyfél: Az anyósom meghalt, és szeretném leállíttatni a számlázást, mert üres lesz a ház.
Én: Részvétem. Természetesen leállítom. Kérem a fogyasztói számot!
Ügyfél: Mondom: 1234567
Ü.i.: A nevet, címet kérem!
Ügyfél: Bocsánat, de le kell tennem, mert most jöttek érte...

Ügyfél (fiatalember): Az anyámnak a villanyszámlájáról akarok érdeklődni. Az anyám azt mondta, hogy minden számlát befizetett, mégis kapott felszólítást. Az anyám csak akkor tud fizetni, amikor fizetést kap. Az anyám bement az irodába, és ott azt mondták az anyámnak, hogy diktálja be a mérőállást, de az anyám...
Én: Hogy hívják anyádat? ... Bocsánat, a kedves édesanyja nevét kérem!

Ügyfél: A számlámmal kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Én: A fogyasztói számot kérem.
Ügyfél: Az hol van?
Én: Mit néz?
Ügyfél: Épp a tévét.
Én: Mi van a kezében?
Ügyfél: A telefon.
Én: Aaarrrgghhh...

Ügyfél: Szeretném bejelenteni, hogy az egész utcában nincs áram.
Én: Biztos, hogy a szomszédoknál sincs áram?
Ügyfél: Biztos, mert itt állnak a házam előtt, és nem éppen a katolikus liturgia szerinti szavakkal illetik az ELMŰ-t.

Ügyfél: Nincs áram a lakásban.
Én: Mindjárt felveszem a címet, de tájékoztatom, hogy ha nem az Elektromos Művek részéről van a hiba, akkor az indokolatlan kiszállás 8000 forintba kerül Önnek.
Ügyfél: (5 perc múlva visszatelefonál) Töröltetni szeretném a címet. A 8000 forinttal sikerült annyira megijeszteni a férjem, hogy felállt a fotelból és visszakapcsolta az automatát.

Ügyfél: Áramlopást szeretnék bejelenteni.
Én: Ön honnan tudja, hogy lopják az áramot?
Ügyfél: Onnan, hogy én csináltam a rendszert, de nem fizették ki a melómat...

Ügyfél: Nincs áram itt a fatelepen.
Én: Felvesszük a bejelentést, de mivel éjszaka van, csak holnap reggel mennek a szerelők.
Ügyfél: Az kérem nem lehet. Én vagyok itt a biztonsági őr és félek...

Ügyfél: Elment az áram az egész környéken, a közvilágítás sem működik.
Én: A nagyfeszültségű vezetékre fennakadt egy siklóernyős, azt szedik le a tűzoltók.
Ügyfél: Remélem túlélte, mert odamegyek és szétrúgom a seggét.

Ügyfél: Mennyit fogyaszt a Sony TV-m?
Én: Sokat.

Ügyfél: Jó napot! Szentmártonkátáról telefonálok, és érdeklődöm mikor lesz áram, mert félek hogy lefagynak a palánták a fólia alatt. ... Ja és van egy 1 éves gyerek is.

Ügyfél: Azt szeretném kérdezni hétvégén miért nincs már egész nap éjszakai áram?
Én: Nem áll rendelkezésre a hálózaton energiatöbblet ami kiadható lenne.
Ügyfél: Mér, hova tűnt az atom, rászórták Irakra?

Ügyfél: A fürdőszobában állandóan gázszagot érzek.
Én: Ez az Elektromos Művek.
Ügyfél: Jó, de ha felrobbannék, akkor szóltam...

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! -  csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
 - Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

- Mondd, Pistike, mit is magyarázott a biológiatanár, mikor hirtelen összeesett?
- Azt mondta, hogy: "Gyerekek, látjátok, itt van ez az ártalmatlan vizisikló..."

Egy vidéki főiskolán tanítok, és sajnos egyre gyakrabban meggyőződöm arról, hogy a diploma és az intelligencia (ész) nincsenek köszönő viszonyban sem...
Zh-t írattam az elsősökkel, és már a terembe belépvén kiszúrtam magamnak egy "kislányt", aki tök pinkbe öltözve (már ha az ruha volt rajta!!!), műkörmeivel a tollba kapaszkodva (alig tudta fogni), púderezte az orrát! Hát...nem mindegy, hogy ír 0 pontos zh-t az ember lánya! Látszott rajta, hogy baromira izgul, csak nem tudtam, hogy a kérdéseket várja ilyen izgalommal, vagy hogy kibírja a körme, anélkül, hogy lepattogna a lakk, esetleg sietne szolizni. Ja, a mobilja is rózsaszínű volt, és a hajában is volt egy-két rózsás árnyalatú tincs.

Na, miután "kigyönyörködtem" magam, mondom, írják fel a papírra, hogy NÉV, SZAK... és éppen folytatnám a sort, mire a kislány megszólal: Elnézést! Évszak? Na, gondoltam, nagy az Isten állatkertje, kicsi a kerítés, persze a többiek sírva röhögtek, ő meg abszolút nem értette, hogy min.
Mondtam neki, hogy igen, az évszakot kell felírni, a hónapot, napot, a Duna vízállását Paksnál, a Barátok közt tegnap esti epizódjának 5 soros összefoglalóját és a műkörmöse mobilszámát...
Gondoltam, ennyi baromságra csak veszi a lapot...tévedtem, csak az tűnt fel, hogy míg a többiek a kérdésekre várnak, ő már buzgón ír, és láss csodát! Minden adatot megkaptam, kivéve a vízállásjelentést, mert arra azt írta: "Tudom ám, hogy ez beugratós kérdés, mert Paks a Tisza mellett van."
Feladtam. És már nem röhögök, amikor ezt a történetet mesélem. Diplomája lesz...?

- Apu, mi az az indiszkrét kérdés?
- Olyan kérdés, amire nem lehet válaszolni.
- Én is erre gondoltam. A tanítónéni folyton ilyeneket tesz fel nekem!

- Pistike, mondj egy kérdő és egy személyes névmást!
- Ki? Én?
- Gratulálok, jeles!