Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kék város.
Kék utcák, kék parkok, kék kertekben kék emberek kék paradicsomot termesztettek.
A várost átszelő kék folyó partján állt egy kék palota, s annak egyik kék szobájában üldögélt
egy kicsi piros törpe és ezt mondta magában:
- Hű, de nem illek én ebbe a mesébe!
Barry és Will rendszeresen együtt golfoznak. A szokásos szerdai játék közben azonban kénytelenek folyton leállni, mert az előttük haladó két női játékos minden tóba és homokcsapdába beletalál, és csak araszolgatnak a pályán.
Végül Barry azt mondja:
- Ez így katasztrófa, odamegyek, megkérdezem, megelőzhetjük-e őket. El is indul a nők felé, de félúton megáll, sarkon fordul, és vörös arccal érkezik vissza.
- Nem tehetem. Az egyik a feleségem, a másik a szeretőm. Inkább te menj oda.
Will elindul a nők fele, de ő is megáll félúton és visszafordul:
- A francba, erre mondják, hogy kicsi a világ...
Egy idős asszonyt bíróság elé állítanak bolti lopás miatt. Azt mondja neki a bíró:
- Ha jól tudom, Ön eltulajdonított egy doboz őszibarack konzervet egy élelmiszerüzletből. Miért tette?
- Mert éhes voltam.
- Hány darab őszibarack volt a dobozban?
- Hat.
- Nos, akkor hat napi elzárásra ítélem.
Ekkor a hátsó sorok egyikéből feláll a vádlott férje, a bíró kérdezi tőle:
- Önnek van valami hozzáfűznivalója?
- Igen, bíró úr, kérem, a feleségem egy borsókonzervet is ellopott...
Tömött buszon utazunk kétéves kislányommal. A gyerek nyűgös, így megígérem neki, hogy mesélek.
- Jóóó! - sikítozik, és felcsillan a szeme. - Azt mondd, amelyikben a kurta farkú malac kúr!
Az üzletközpont egyik boltjában hatéves egypetéjű iker unokahúgaimat lenyűgözte a számukra elérhető magasságban elhelyezett sok színes hajpánt és csatt. Egyiket a másik után próbálták fel, de hamarosan csalódottan állapították meg, hogy nincs tükör, amiben megnézhetnék magukat. Végül egyikük ráadott az ikertestvérére egy ugyanolyan csillogó hajpántot, amilyet már a saját fejére is föltett. Aztán azt mondta:
- Maradj nyugton, hadd lássam, hogy áll nekem.
Fiatal kolléganőm húga még óvodás volt, amikor a tűzoltóság oktatást tartott az oviban. A bemutató után a tűzoltó feltette a következő kérdést:
- Gyerekek, mit csináltok, ha ég a kabátotok?
Megszólalt az egyik kisfiú:
- Nem veszem fel!
Oviban volt a csoportunkban egy nagyon aranyos fekete hajú fiú, akibe minden lány szerelmes volt. Egyszer a kisfiú rosszul lett és kidobta a taccsot a teremben, erre a lányok háromnegyede odarohant hozzá, hogy "Úristen, drágám, meggyógyítalak!" Persze jött aztán az óvónéni... Egy másik kisfiú kissé irigykedve nézte az Ádikát, hogy minden kislány ott van mellette és hogy babusgatják, míg végül megszólalt:
- Kati néni, én is akarok hányni!
Kisgyerek koromban szüleim nem káromkodtak, de amikor valami igazán bosszantó dolog történt, kicsúszott a szájukon egy "Bassza meg a jegesmedve!" Alig tudtam még beszélni, Anyukámmal mindenféle dolog nevét gyakoroltuk, képekről kellett felismernem az állatokat, ilyesmi.
Mentünk szépen sorba:"Lizsáf, szisza, kuta..." majd mikor a jegesmaci képét megláttam, boldogan felkiáltottam: "Battameg!" (szüleim nagy örömére).
Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hű, de finom!"