Vicclap.hu - lokika kedvencek

Egy vállalat vezetője egy nap új alkalmazottat vesz fel.
- Mi a neve? - kérdezi a jelentkezőtől.
- János - válaszol a férfi. A főnök arca elborul:
- Nézze, nem tudom, eddig milyen szedett-vedett helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén. Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom - Kovács, Kiss, Tóth - csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Nagy igazgató úr vagyok. Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz. Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve?
A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
- Drágám. A nevem Drágám János.
- Oké, János, akkor beszéljünk az anyagiakról...

- Mi a különbség a szegény svájci és a gazdag svájci között?
- ???
- A szegény saját maga mossa le a BMW-jét.

Két fiú beszélget:
- Te, nem tudod, hogy kell egy lányt megtanítani úszni?
- Dehogynem! Lágyan átfogod a derekát, a kezed átcsúsztatod a melle alatt, aztán sétálsz vele a vízben, miközben a karodon fekszik.
- Jaj, ne hülyéskedj már! A húgomról van szó.
- Ja, akkor csak egyszerűen belököd a medencébe, és kész! 

- Kisfiam, honnan tanultad ezt a csúnya beszédet? - kérdezi az anyja a hatéves Pistikétől.
- A Mikulástól, anyu.
- A Mikulástól?
- Igen, mikor a sötétben felbukott egy székben a szobámban.

A pap egy tinédzser fiút gyóntat:
- Atyám, vétkeztem szóban, tettben és gondolatban... Lefeküdtem egy lánnyal, pedig csak fél órája ismertük egymást...
- Te vagy az, Tamás fiam?
- Igen, én vagyok, atyám.
- Na akkor mondd el nekem: ki volt az a lány?
- Nem mondhatom el, atyám, vigyáznom kell a jóhírére.
- Ugyan már! Nekem mindent elmondhatsz!
- Tudom, de ezt nem.
- Na... Ki volt az? A Kovács Eszter?
- Nem mondhatom el...
- Hát akkor a Szabóék lánya, a Kati?
- Nem mondhatom el...
- A Kis Judit volt innen a szomszéd utcából?
- Nem mondhatom el...
- Nagyon véded te azt a lányt... Makacsságodat azzal büntetem, hogy fél évig nem jöhetsz a templomba ministrálni!

Odakinn találkozik a fiú az egyik haverjával:
- Na mi volt a papnál?
- Kaptam fél év szabit meg három tuti tippet!

Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek, és látom ám, hogy négy markos legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra, ezerrel. Kapom a telefont, hívom az óberhét, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette.
Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni, megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit...

Múlt éjjel depressziós voltam és felhívtam a lelkisegély-szolgálatot. Egy pakisztáni központba futott be a hívás. Elmondtam nekik, hogy öngyilkosságra készülök. Egészen felvillanyozódtak és megkérdezték, hogy tudok-e teherautót vezetni...

Egy férfi éppen CD-ket pakol ki a szekrényből, amikor csörög a telefon. A férfi tétovázik egy kicsit, majd felveszi:
- Halló?
- Üdvözlöm Mr. Birschman, Tiffany vagyok, a házvezetőnő! - mondja egy női hang.
- Üdvözlöm Tiffany, miben segíthetek?
- Elnézést, hogy ilyen későn telefonálok, de volt egy kis problémám ma, takarítás közben.
- Milyen probléma, Tiffany?
- Amikor bevetettem az ágyukat, véletlenül kiesett a pénzes boríték. Nem tudtam, honnan eshetett ki, ezért az ágyrács és a matrac közé tettem, az ágy lábához. Nem baj?
- Nem Tiffany, jó lesz így. Nagyon köszönöm, hogy szólt.
- Ó, és még egy: amikor a nappalit porszívóztam, megtaláltam azt a gyémántgyűrűt, amit egy éve vesztettek el.
- Ez nagyszerű! És hova tette?
- Természetesen a felesége ékszeres dobozába, a hálószobájukban található széfbe.
- És azt hogy tudta kinyitni?
- Tudja, még a felesége mutatta meg. A kulcsot is visszatettem a komód felső fiókjába, a fehérnemű közé.
- Fantasztikus, maga tényleg pótolhatatlan!
- Ja, és elraktam a Porsche kulcsát az íróasztala felső fiókjába, tudom, hogy meglepetésnek szánja a feleségének, nem akartam, hogy véletlenül ráakadjon.
- Nagyon köszönöm Tiffany, Ön roppant hasznos alkalmazott.
- Köszönöm, Mr. Birschman, jó éjszakát!
- Jó éjszakát!
A férfi leteszi a telefont, majd így szól a szobába belépő, álarcos figurához:
- Na, azt hiszem, ennél egyszerűbb betörésünk még sose volt!

A munkaügyi ellenőr meglátogatja a falusi gazdálkodót.
- Szeretném, ha mondana pár szót az alkalmazottairól, és hogy mennyit keresnek magánál! - mondja neki.
- Hát, lássuk csak! - kezdi a gazda. - Van itt egy napszámosom, aki segít a földeken, havi 100000-et adok neki, plusz szállást és ellátást. Aztán van egy szakácsnő, aki főz, és még az állatoknál is segít. Ő 80000-et kap, szállást és ellátást. Ja, és van ez a félnótás, aki napi 16 órát dolgozik, hétvégeken is, és havonta egy húszast keres, emellett fizeti a rezsit meg az ellátást is.
Az ellenőr szeme felcsillan:
- Hoppá! Ez ám a kizsákmányolás! Ezzel a félnótással akarok beszélni!
Mire a gazda:
- Na, hát ez lennék én....