Vicclap.hu - Tinfield kedvencek

Balogh egyik nap bement a munkahelyére, és váratlanul kezébe nyomták a felmondását. Nagyon felháborodott ezen, és bement a főnökéhez:
- Főnök, ha már ledolgoztam ennél a cégnél 11 évet, azt hiszem, legalább annyit megérdemlek, hogy adjanak egy ajánlólevelet.
- Rendben. - felelte a főnöke.
Hamarosan meg is kapta az ajánlólevelet, melyben ez állt:
" Balogh János 11 évig dolgozott cégünknél. Amikor befejezte a munkát, nagyon elégedettek voltunk."

Egy házaspár Texasba megy nyaralni. A férj világéletében eredeti cowboycsizmára vágyott, így mikor meglátott egyet kedvező áron, megvette, majd felvette. Otthon a csizmában parádézva odaállt a felesége elé.
- Na, látsz valamit rajtam?
A felesége végignézett rajta.
- Nem, semmit.
A férj csalódottan elvonult a fürdőbe, meztelenre vetkőzött, csak a csizmát hagyta magán, majd ismét odaállt a felesége elé.
- És most már látsz különbséget?
A feleség végignézte.
- Milyen különbséget kellene látnom? Tegnap is lógott, ma is lóg, holnap is lógni fog.
- Nem is sejted miért lóg lefelé? - kiabálta felindultan a férj.
- Nem én.
- Azért, te liba, mert az új csizmámat nézi!
- Inkább egy kalapot kellett volna venned...

Régen történt az egyik nagy bevásárló központban. Az állateledeleknél toltam a bevásárlókocsit, amikor egy csinos hölgy szólított meg. Természetesen valami tutit akart rám sózni .
- Szia! Ööööö... izé....megkérdezhetnem, hgy van-e kutyád?
Mire én:
- Persze.
 Ő folytatta a betanult hülyeséget:
- Szóvalvanittezazújtápamivelsokkal.......
Közbevágtam:
- De nem kérdezted meg, drága.
- Mit?
- Hogy van-e kutyám.
- Miért, van?
- Nincs szerelmem, sajnos nincs.
- Jaaaaa, akkor bocs.
Körülbelül tízen hallották, mindenki jót röhögött. Kivéve az angyalarcú kutyatáp árust....

Külföldön dolgozom, meglehetősen messze a hazámtól. Így itt sajnos meglehetősen kevés az esély arra, hogy honfitársaimmal találkozzam. Nem így volt ez pár hete.
Éppen a kedvenc kávézómban "ücsörögtem". Illetve nem is ültem, hanem a sarokban elhelyezett sokszemélyes bőrgarnitúrán fetrengtem, mivel módfelett másnapos voltam. Ekkor érkezett egy hat főt számláló társaság, akik természetesen az általam elfoglalt sarkot szemelték ki maguknak. Közelebb érve vettek csak észre engem, mert ugye feküdtem. Csalódottan kanyarodtak el egy másik műanyag székes asztalhoz. Közben jó magyar szokás szerint az egyikük megjegyezte, úgy hogy tisztán hallottam. Persze magyarul:
- Ez a kitetovált gyökér is mi a f...ért pasáskodik ott egyedül. Mindjárt felpofozom onnan!
Én egyből reagáltam, a legszigorúbb gyilkológép arcomat elővéve:
- Azért, mert ez a hely a magyarok helye!!!!!! Szóval ha akarsz, gyere ülj le mellém!
Következett egy jó tíz másodperces kínos csönd. Sajnos tovább nem bírtam örömöm leplezni, hogy végre az anyanyelvemen kommunikálhatok, tehát elkezdtem vigyorogni. Ők persze szintén, és le is ültek hozzám.
Én valóban boldog voltam, mert évek óta nem láttam itt magyarokat.

"Az anyákban beépített aggodalom-generátor működik - és hiányzik róla a kikapcsológomb."