A tanár megszidja Mórickát:
- Kisfiam, már megint elkéstél! Miért késel minden nap?
- A tábla az oka mindennek, tanár úr, kérem.
- Milyen tábla?
- Ami az iskola sarkán van, a zebránál. Rá van írva, hogy: "Iskola. Kérem, lassítson!"
A tanítónéni kérdezi Józsikától:
- Na, tudod-e hány nap van egy évben?
- Hét.
- Hét? Gondolkozz csak!
- Szerintem hét.
- Dehogyis!
- Én csak hetet ismerek: hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap. Azt nem tetszett mondani, hogy ismételjem el ötvenkétszer!
A tanítónő kérdezi Pistikétől:
- Mondd, kisfiam, hány vége van egy botnak?
- Kettő.
- Igen. És ha kettétöröm?
- Akkor öt.
- Hogy-hogy öt? Talán négy, nem?
- Nem, tanárnéni, mert ha eltöri, akkor a botnak is vége van.
Matematikaórán kérdezi a tanár Józsikától:
- Ha volna kétezer forintod, és kiadnád kétszázalékos kamatra, mit nyernél vele?
- Azt, hogy mindenki hülyének nézne.
Az iskolában a gyerekeket arról kérdezi a tanítónő, hogy kinek mit dolgozik az anyukája. Az egyik gyerek anyja orvos, a másiké mérnök. A tanító néni a kis Lajcsihoz fordul:
- És a te anyukádnak mi a foglalkozása?
- Anyukám prostituált.
- Micsoda? Na menj csak át szépen az igazgató bácsi irodájába, és mondd el neki ugyanezt.
Lajcsi átmegy az igazgatóhoz, kis idő múlva visszatér az osztályba, és leül a helyére.
- Mit szólt az igazgató, Lajcsi?
- Azt mondta, hogy gazdasági szempontból minden foglalkozásnak haszna van. Adott egy almát, és elkérte a telefonszámunkat.
- Pistike, mondj egy kérdő és egy személyes névmást!
- Ki? Én?
- Gratulálok, jeles!
Pistike kérdezi a tanárnőt:
- Tanárnő! Miért kell dolgozatot írnunk?
- Mert ha pofára osztályozok, nagyon pórul jársz!
Így szól a professzor az egyik hallgatóhoz:
- Mit képzel maga, az én előadásomon nem lehet aludni!
- De ha egy kicsit halkabban beszélne, akkor lehetne.
- Hány lakosa van Afrikának, fiam?
- Hm... hát... úgy... izé...
- Minél tovább vársz, fiam, annál többen lesznek.