A gyóntatófülkében egy öregember ezt mondja a papnak:
- 92 éves vagyok. Csodás feleségem van, aki 70 éves. Gyerekeim, unokáim, dédunokáim vannak. Tegnap három stoppos tinédzserlányt vittem az autómmal, megálltunk egy motelnél, és mind a hárommal közösültem.
- És megbántad ezt a bűnt, fiam?
- Miféle bűnt?
- Hát milyen katolikus vagy te?
- Nem vagyok én katolikus.
- Akkor miért mondod ezt el nekem?
- Mindenkinek elmondom.
Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addigis a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszercsak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
-Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".
Egy barna, egy vörös és egy szőke nő nekiindul a sivatagnak.
A barna visz magával egy hordó kaját, mondván:
- Ezt azért hoztam, hogy éhen ne haljak.
A vörös hoz egy hordó vizet és ezt mondja:
- Én ezt azért hoztam, hogy szomjan ne haljak.
A szőke nő hoz egy kocsiajtót.
Kérdik tőle, azt miért hozza, erre a szőke:
- Ha melegem lesz, lehúzom az ablakot.