Vicclap.hu - Gyöngyszem kedvencek

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! -  csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
 - Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

Egy férfi motorozott a kaliforniai tengerpart mentén, amikor váratlanul egy felhő került a feje felé és egy mennydörgő hang szólalt meg:
- Azért, mert te mindig hűséges voltál hozzám, teljesítem egy kivánságodat.
A motoros lehúzodott az úttest szélére és igy válaszolt:
- Épits nekem egy hidat Kalifornia és Hawaii közé, hogy bármikor átugorhassak a szigetre.
Az Úr igy szólt:
- A te kérésed igencsak anyagi dolgokra épül, gondold el, mekkora létesitmény lenne. Az óceán aljára levinni a tartó oszlopokat, és az a rengeteg beton, aszfalt és acél. Természetfeletti dolognak vélnék. Én meg tudnám csinálni, de még nekem is nehéz lenne. Gondolkodj egy kicsit, hátha eszedbe jut valami más, amivel az emberiség jövőjét tudnád elősegiteni.
A motoros elég sokáig gondolkodott, végül igy szólt:
- Uram! Azt kívánom, hogy minden férfi megérthesse az asszonyokat. Tudni szeretném, hogy mire gondolnak, mit éreznek legbelül, amikor csak némán néznek rám, vagy amikor sírnak, nevetnek, vagy amikor rosszat mondok. És hogy hogyan tudnám a nőket boldoggá, kiegyensúlyozottá tenni.
Erre az Úr így válaszolt:
- Hány sávot akarsz azon a hídon?

Egyik este gyalog mentem hazafelé, amikor egy sötét kis utcából kiáltást hallottam: "Segítség! Segítség!" Befordultam a sarkon, hát látom, hogy két fickó rángatja egy idős néni kezéből a kézitáskát, a néni pedig elszántan küzd ellenük. Egy pillanatra megtorpantam, hogy segítsek-e vagy inkább sétáljak tovább, mintha mi sem történt volna. Végül úgy döntöttem, segítenem kell.
Átkozott öreglány! Olyan bivalyerős volt, hogy még hárman is alig tudtuk elvenni a táskáját.

A pilóták szerelőknek írt jegyzőkönyveiből...

Pilóta: A bal főfutó belső gumiját majdnem cserélni kell.
Mérnök: A bal főfutó belső gumija majdnem cserére került.

Pilóta: A tesztrepülés rendben lezajlott, az automatikus landolás nagyon durva volt.
Mérnök: Ezen a gépen nincs automatikus landolás.

Pilóta: Valami meglazult a pilótafülkében.
Mérnök: Valami meghúzásra került a pilótafülkében.

Pilóta: Döglött rovarok vannak a homloküvegen.
Mérnök: Élő rovarok rendelés alatt.

Pilóta: A robotpilóta magasságtartó módban 60 méter per perces ereszkedést produkál.
Mérnök: A hibát nem sikerült reprodukálni a földön.

Pilóta: Bizonyíték a bal főfutó szivárgására.
Mérnök: Minden bizonyíték eltüntetésre került.

Pilóta: A DME hihetetlenül hangos.
Mérnök: DME hihetőbb szintre halkítva.

Pilóta: Az önzárótól beragadnak a tolóerő szabályzó karok.
Mérnök: Az jó, pont arra találták ki.

Pilóta: A barát-ellenség azonosító működésképtelen kikapcsolt állapotban.
Mérnök: Igen, ez így szokott lenni.

Pilóta: Repedés gyanúja a homloküvegen.
Mérnök: Gyanú megerősítve.

Pilóta: Nincs 3-as hajtómű.
Mérnök: Rövid keresés után a jobb szárny alatt meglelve.

Pilóta: A gép viccesen viselkedik.
Mérnök: A gép figyelmeztetésre került, hogy nőjön föl, repüljön tisztességesen, és komolyodjon meg.

Pilóta: A célkereső radar hümmög.
Mérnök: A célradar újraprogramozva vers szavalás segítségével.

Pilóta: Egér a pilótafülkében.
Mérnök: Macska bevetése megtörtént.

Pilóta: Zaj hallatszik a műszerfal alól. Mintha egy manó egy kalapáccsal dobolna valamin.
Mérnök: A kalapács a manótól elvételre került.

A skót vendégeket hív, leülnek a vendégek az asztalhoz, a házigazda kirak nekik egy nagy tányér pitét. Eszegetnek a vendégek, egyszer azt mondja a skót az egyiknek:
- Egyél ám nyugodtan!
- Áh, köszönöm nem kérek többet, megettem már hatot.
- Volt az nyolc is, dehát ki számolja?

 A halálos ágyán kérdezi Samu Ráhelt:
- Ráhel, itt voltál velem, mikor a nácik elvették tűlünk az első boltunkat?
- Itt voltam, Samu.
- Velem voltál, mikor elvittek minket a koncentrációs táborba?
- Veled voltam.
- Velem voltál akkor is, mikor a nácik elvették tőlünk a második boltunkat is?
- Akkor is veled voltam.
- És most is itt vagy velem a halálos ágyamnál?
- Most is itt vagyok.
- Ráhel, Ráhel, nem hozol szerencsét!

Egy nő megszólít egy férfit egy koktélpartin:
- Tudja, maga nagyon hasonlít a harmadik férjemre!
- Igen? És hányszor volt már férjnél?
- Kétszer.

Bemegy a skót a vendéglőbe, sorra eszi a legjobb ételeket, majd szól a pincérnek:
- Főúr, kérem! Kinek kell fizetni?
A pincér magától értetődő könnyedséggel:
- Hát nekem!
- Huh! - sóhajt fel a skót megkönnyebbülve - már azt hittem, nekem!

Egy amerikai újságírót megállít egy határőr az orosz határon:
- Szálljon ki és nyissa ki a csomagtartót!
Azt feleli az amerikai:
- Sajnos, nem tudok kiszállni, kérem, mert elromlott a kézifékem és ha leveszem a lábam a fékpedálról, az autó legurul a lejtőn.
- Na, ne nézzen már annyira hülyének! -ripakodik rá az orosz, majd bevágódik az anyósülésre és ráteszi a lábát a fékpedálra.
- Na, most szálljon ki, gyerünk!
Az újságíró engedelmeskedik, kiszáll, hátramegy és felnyitja a csomagtartót. Erre az orosz kikiabál a kocsiból:
- Na, van-e benne valami csempészáru?

Két űrhajós áll a Holdon. Nézik a Földet, majd egymásra néznek, majd az űrhajóra, újra a Földre, az űrhajóra, és újra egymásra.
- Ne nézz rám így, vazze, nem én hagytam benne a kulcsot!