Vicclap.hu - manci713 kedvencek

Lalibá' lovas-oktató beszólásai:

- Látják azt a csoportot a korlát mellett? Azok nem lovagolni jöttek, hanem magukon röhögni. Úgyhogy szedjék össze magukat!

- Lovat láttak már? És miről ismerték föl? Hogy röfogött? Hát elárulom, az nem az volt. Vagy amikor meglátta magukat, attól félrebeszélt.

- Maguk egy óráért befizettek ötezer forintot. A ló ingyen csinálja. És ahogy magukat elnézem, ő jár rosszabbul.

- A szeme a feje elülső részén található, ezért előrefelé jobban lát. Amelyik minden oldalra egyformán lát, az a vak ló.

- Hátul két lába van, ezekkel fut, elöl kettő, ezekkel fékez, és mind a négy patában végződik. Így lehet megkülönböztetni az asztaltól.

- Mint látják, mindegyik patájára patkót szögeltünk. Ez nagyon praktikus, mert ha valakit megrúg, az nem tud utána reklamálni.Í

- Látják a ló hátán a nyerget? Őseink alatta puhították a húst. Maguk felette fogják.

- A ló elöl harap, hátul rúg, ezért a közepén szállunk föl rá.

- Segítsen neki, emelje a lábát! Úgy, most lendítse föl! Most egy kicsit pihenjenek, míg én kiröhögöm magam.

- Egyikük szálljon le, vagy maga, vagy a majré!

- Üljön már lazábban! Ahogy így elnézem, a merevgörcs magánál volt ipari tanuló.

- Hogy ül a lovon?! Maga baloldali?

- Magának hogy áll a lába? Hogy a kedves nagymamától örökölte? Nem létezik, már régen kihalt volna a családjuk.

- Látja ezt a szíjat? Kapaszkodjon bele! Az a fék, de itt mi kantárnak hívjuk. Ha meghúzza, a ló lassít. Ha erősen húzza, a ló megáll. Ha nagyon erősen megrántja, akkor a ló hanyatt esik, és maga lesz alatta.

- Ne remegjen már annyira, eltöri a ló gerincét. Mit csodálkozik? Igen, van gerince, nem politikus az!

- Ezt hívják kényszerleszállásnak. Elég alapos talajlazítást végzett!

- Igaza van, a csúcson kell abbahagyni! Tisztelem a tudományos érdeklődését, de abban a susnyásban nem fog találni ritka növényfajt. Majd ha a ló visszafelé jön, megint felszállhat.

- Ahogy látom, maga legalább egy hétig nem fog ülősztrájkot kezdeni.

Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Meghal egy néni, feljut a Mennybe, és a férjét keresi:
- Mikor halt meg és hogy hívják? - kérdezi Szent Péter.
- 10 éve, Szabó Márton a neve.
- Na, de asszonyom! Ha tudná, hány Szabó Márton nevű van itt! Mondjon valami különös ismertető jelet róla! Például mik voltak az utolsó szavai a megboldogultnak?
A nő lesüti a szemét, és nagy nehezen kinyögi:
- Hát mielőtt meghalt, azt mondta, hogy ahányszor megcsalom, annyiszor fordul egyet a sírjában.
- Jaaa? A ventilátor Szabó! Na, jöjjön velem!