Vicclap.hu - manci713 kedvencek

A helyszín: a tapolcai harckocsizók lőtere. A gyakorlótér közvetlen tőszomszédságában, ne kérdezzétek, miért, egy elmegyógyintézet működött. Az ápoltak szentül hitték, hogy odakint háború folyik, hiába próbálták nekik megmagyarázni az ápolók az ellenkezőjét, és a kórház által a Néphadsereg - mert akkoriban még az volt - vezetése felé megeresztett töméntelen tiltakozó levél is falra hányt borsónak bizonyult. A tankok jöttek-mentek, lövöldöztek, a betegek meg lapítottak és idonként fedezéket próbáltak ásni a kórteremben.

Történt egyszer, hogy néhány T-55AM típusú harckocsi éleslövészethez készülődött. Volt velük egy kissé ittas muszaki őrmester is, aki egy darabig odakint szeszelgetett, majd bekopogott az egyik tankba, és kérte, hadd üljön be, mert odakint unalmas. Beengedték, miért ne, csak éppen befelé másztában meglökte a harckocsi ágyújának irányzására szolgáló tárcsát. Ez nem lett volna baj, mert a célratartó automatika nem engedte volna kitérni a lövegcsövet, csakhogy az irányzó elfelejtette ezt rögzíteni, miután már célba vette a lőtéri célpontot. Rövidesen megkapták a tűzparancsot. Bumm! Telibe is verték a diliház portásfülkéjét... Na, vége is lett mindjárt a lövészetnek, mindenki kiszállt, és gyorsan inni kezdett, mert biztosak voltak benne, hogy ezután egy darabig nem jutnak szeszhez. Szerencsére a fülke üres volt, a portás épp klotyón volt, nem lett belőle nagy balhé, de az ápoltak innentől semmi szín alatt nem voltak hajlandóak elhinni, hogy odakint csak gyakorlatoznak.

De nem ez volt az elmegyógyintézet és a harckocsizók egyetlen közös kalandja.

Egyszer egy ápolt szerzett valahol egy biciklit, és elindult vele haza. Normális esetben nem jutott volna ki a kapun, de a fent említett eset nyomán se kapu, se portásfülke nem volt. Kitekert a rétre, és elindult az orra után, mert hát bolond volt, ugyebár. A sors úgy hozta, hogy aznap is éleslövészet volt... Ültek a katonák a tankokban, várták a tűzparancsot már becélzott lövegekkel, amikor egyszer csak megjelent a célzókészülékekben egy pizsamás kerékpáros! A katona meg kíváncsi, mind elkezdték nézni, tekerték utána a nézőkét. Igen ám, de ha ezzel nézelodnek, forog a lövegcső is. Mit látott a lövészetvezető tiszt? Azt, hogy hirtelen megjelent a lőtéren egy elmebeteg, és az összes harckocsi lassan utána fordította az ágyúját. De látta ezt a dilis is, és szegény úgy elkezdett tekerni, mintha a Tour de France-ot akarta volna megnyerni! Lett is ordítozás, sípolás, tüzet szüntess, mielott tévedésből megszórták volna pár repeszgránáttal. Aztán a mentők valahogy összeszedték az ápoltat, visszazsuppolták a helyére, de miután elmesélte bent a sztorit, már lassan az ápolók se hitték, hogy nincs háború odakint.

A betegre szerencsére nem lőttek rá, de nem volt mindenki ilyen szerencsés.

Egyszer a harckocsiknak légvédelmi gyakorlatot tartottak. Egy kifeszített drótkötélen egy helikopter-sziluettet mozgattak a lotér fölött, azt kellett eltrafálni a tank tornyába épített légvédelmi géppuskával. A járművek felálltak, már épp kezdték volna a musort, amikor hirtelen rádióüzenet érkezett, hogy várjanak, mert Budapestről érkezik néhány tábornok, hogy a gyakorlatot megtekintsék. Mit volt mit tenni, várakoztak. A tábornokok meg is jöttek - helikopteren! Balszerencséjükre pont a lőtér felol. Valamelyik faszemű tirpák meg azt hitte, az a célpont, és elkezdte osztani a 12,7 mm-essel. Szerencsére a keze is fából volt, mert nem találta el. A helikopter villámgyorsan elhúzott a környékrol, a remek lövész pedig néhány hétig a hűvösön üldögélt.

Történt egyszer, hogy a lőtéren gépkocsizó lövészek és harckocsizók közös gyakorlatot tartottak. Mármost tudvalevő, hogy a csörömpösök utálják a nyulakat, és viszont, ami rendszerint idővel kedves emlékké szelidülő, ám a helyszínen hajmeresztőnek tűnő szívatásokba torkollik.

Az egyik harckocsizó ebédnél valahogy rájött, hogy a kiosztott káposztakonzerv átmérője éppen 100 milliméter, csakúgy, mint a T-55AM simacsövű lövegének urmérete. (Nem véletlenül egyezett egyébként, de ez más téma.) Nosza, fogta a konzervet, betöltötte az ágyúcsőbe, mögé egy vaktöltetet, majd célba vette a lövészek BMP-jét, és bumm, odasózott nekik. Gondolta, jó vicc lesz, majd takaríthatják a jármuvet. Hát nem... A konzerv úgy átment a BMP vékony páncélzatán, mint a sztaniolon, és a deszanttérben robbant. Tiszta főtt káposzta lett minden! A hákásoknál nagy röhögés, a nyulaknál anyázás, pucolhatták ki a verdát. Utóbb, évekkel késobb kérdezték a harckocsizót, ugyan mi lett volna, ha a konzerv történetesen eltalál valakit?

- Akkor még ma is sitten lennék - felelte nyugodtan.

Szerettem volna olvasólámpát vásárolni, erre az eladójuk azt javasolta, hogy dögöljek meg, és a következő életemben változzak bagollyá, akkor legalább nem őt zaklatom zárás előtt 2 perccel.

Nyomdahibásan jelentették meg a hirdetésemet. Nem tökerős, hanem tőkeerős befektetőt kerestem.

Komolyan gondolták, hogy a nászutas lakosztályban mindössze csak egy darab emeletes ágy van?!

2800 forintot kellett volna fizetnem, egy ötezrest adtam, és csupán egy százast kaptam vissza.... Igaz, hogy azt dollárban, de akkor is!

Behoztam az önök kulcsmásoló műhelyébe egy 14-es villáskulcsot, de kiröhögtek és nem másolta le senki!

Örültem, hogy végre van egy étterem ahol tiszta az illemhely... Erre jött a főpincér, és kizavart a személyzeti WC-ből!

Szerettem volna egy lábbelit, ami nem ázik be. Amikor a huszadik pár sem tetszett az eladójuk gúnyosan a betoncsizmát javasolta...

1. lecke

Egy fickó zuhanyozni megy, melegváltásban a feleségével, aki épp kilép a zuhany alól. Ekkor megszólal a bejárati ajtó csengője. Gyorsan megbeszélik, hogy a feleség nyisson ajtót. A nő magára teker egy fürdőlepedőt és lemegy ajtót nyitni.
Szembetalálja magát Bobbal, a szomszéd lakás tulajdonosával, aki, még mielőtt a nő megszólalna, azt mondja:
- Most helyben kapsz 800 dollárt, ha leengeded a fürdőlepedőt. A feleség kicsit csodálkozik, de rövid habozás után leereszti a fürdőlepedőt és ott áll meztelenül Bob előtt, aki, miután jól meggusztálta, átad neki 8 db százdollárost. A nő visszamegy a lakásba, örülve a kis vagyonnak, amit kevesebb, mint 2 perc alatt szerzett, és bemegy a fürdőszobába, lerakni a lepedőt. A férj megkérdezi:
- Ki volt az?
- Bob, a folyosószomszédunk.
- És megadta a 800 dollárt, amit tegnap kölcsönkért tőlem?

Tanulság: ha időben megosztja partnereivel a! hitel-, és kockázatvállalási tényezőkre vonatkozó információkat, elkerülheti a cég imidzsének romlását.

2. lecke

Papbácsi kocsival megy a templomába, mikor meglát egy gyalogoló apácát. Megáll, és felajánlja, hogy elviszi a kolostorba. Az apáca beül, keresztbe rakja a lábát és kivillantja a combját. A pap nem állja meg, hogy ne fixírozza, néhány pillanatra el is veszti az uralmát a kocsi fölött. Miután visszatereli a kocsit a saját sávjába, hirtelen megfogja az apáca combját, aki a szemébe néz és azt kérdezi:
- Atyám, emlékszik a 129. zsoltárra?
A pap szégyenkezve elnézést kér az apácától. Kis idő múlva, engedve a kísértésnek, kihasználja a sebességváltás adta lehetőséget és újrakezdi, mire az apáca:
- Atyám, emlékezzen a 129. zsoltárra!
Újabb füligpirulás, újabb elnézéskérés, újabb dadogás:
- Bocsánatát kérem, nővér, legyőzött a test gyarlósága.
Odaérnek a kolostorhoz, az apáca egy szó nélkül kiszáll és egy utolsó, jelentőségteljes pillantást vet a papra. A pap gyorsan előveszi a Bibliát, megkeresi a 129. zsoltárt és ezt olvassa:
"Ne állj meg utadon, törekedj minél feljebb jutni, és tied lesz a mennyeknek országa."

Tanulság: Munkája során mindig szerezzen be minden elérhető információt, mert különben soha vissza nem térő lehetőségeket szalaszthat el.

3. lecke:

A cég egyik ügynöke, egyik hivatalnoka és a személyzeti igazgató együtt veszik ki az ebédszünetet. Útban a vendéglő felé egy ütött-kopott rézlámpást találnak a szemeteskuka mellett. Megdörzsölik, kijön a szellem, aki látja, hogy hárman vannak:
- Csak három kívánságot teljesítek, tehát mindegyikőtökre csak egy jut.
A hivatalnok félrelöki a másik kettőt és gyorsan elmondja:
- Én a Bahamákon akarok lenni egy fehér homokparton, egy soha véget nem érő szabadságon, mentesen minden gondtól, ami elronthatná az élvezetet!
Alighogy elmondja, már el is tűnik.
Az ügynök is előretolakodik:
- Én egy finom koktélt akarok szürcsölni Tahiti egyik strandján, oldalamon álmaim asszonyával! Ő is hipp-hopp, eltűnik.
- Most te következel. - Mondja a szellem a személyzeti igazgatónak. - Te mit kívánsz?
- Azt, hogy ezek ketten az ebédszünet végén ott legyenek az irodájukban!

Tanulság: Ha jót akar, csak azután nyissa ki a száját, hogy a főnök a sajátját már becsukta.