Utazom a busszal.
A busz tele van, ezért nem tolakszom előre a jegykezelőig inkább megkérek egy nőt, hogy bélyegeztesse le nekem a jegyet.
De hogy szólítsam meg, te vagy ön?
Alaposabban megnézem, van nála egy üveg bor, vagyis biztosan férfihoz utazik. A bor nem éppen a legolcsóbb, vagyis a férfi jól néz ki. A falunkban két férfi van, aki jól néz ki - a férjem és a szeretőm.
A szeretőmhöz nem mehet, mivel oda én megyek most. Vagyis a férjemhez megy.
A férjemnek két szeretője van - Katrin és Sue.
Katrin éppen beteg.
Így hát:
Én: - Sue, le tudnád pecsételtetni a jegyemet?
Sue: - Ismerjük egymást??????
Tényleg megtörtént, kb. 30 éve, még az "átkosban", amikor csak három évente egyszer kaptunk (ha kaptunk) útlevelet Nyugatra, ennek következtében a magyar turista ritka volt, mint a fehér holló.
Franciaországban nyaraltunk a családdal, és eléggé általános véleményként fogalmazódott meg bennünk, hogy a francia nők hírükkel ellentétben nem igazán szépek. Valamelyik Loire-völgyi kastélyban jártunk éppen, amikor megláttunk egy kifejezetten csinos "bombázót", mire is apukám megszólalt: na végre egy jó francia nő. Mire is a hölgy kedves mosollyal: "Maguk is magyarok"?
- Hogy lehet könnyen megölni egy baglyot?
- ???
- Mélyen a szemébe nézel, majd körbejárod háromszor, és magától leesik a feje....
- Mi a különbség egy varangyosbéka és egy házicica között?
- ???
- A házicica felpüffed a víz alatt.
Egy turista fotózza Magyarország jellegzetességeit. Egyszercsak meglát egy kapáló paraszt bácsit, aki hirtelen eldobja a kapát, és csinál egy tripla szaltót. Nagyon szeretné filmre venni ezt az érdekes szokást a turita, hát odamegy és megszólítja az öreget:
- Bácsi! 100 dollárt adok, ha felvehetem az előbbi produkcióját!
- Nem,fiam,nem lehet!
- 200 dollár!
- Nem, fiam, nem lehet!
- De bácsi, gondolja meg, 500 dollárt adok!
- Ide figyeljen, fiam! Nincs az a pénz, hogy én még egyszer tökön vágjam magam a kapával!
Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai:
1.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a TU-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Ööö, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik.
A droid arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.
2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart, fogantyút, majd megszólalt:
- Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet.
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer.
- E-resz-kedj.
- Húsz-e-zer.
A kissrác nézte őket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és elújságolta, mit látott:
- És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!
3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet.
Az utas leesett állal nézett.
- Aha, hát ez tényleg egyszerű.