Vicclap.hu - Doneszita kedvencek

Két 90 éves öreg cimbora, Mike és Joe egész életükben barátok voltak. Mikor kiderült, hogy Jonak már csak napjai vannak hátra, Mike minden nap meglátogatta. Egy nap Mike így szólt:
- Joe, mi mindketten egész életünkben rajongtunk a fociért és hosszú éveken keresztül együtt játszottunk minden vasárnap. Kérlek tedd meg a kedvemért, hogy ha a Mennyországba kerülsz, valahogy tudatod velem, hogy van-e ott is futball.
Joe felnézett Mike-ra a halálos ágyából:
- Mike, te vagy a legjobb barátom sok-sok év óta. Ha lehetséges, megteszem neked ezt a szívességet.
Nem sokkal ezután Joe meghalt.
Néhány éjszaka múlva Mike-ot felébresztette álmából egy halvány fénysugár és egy hang, mely a nevén szólította.
- Mike, Mike!
- Ki az? - kérdezte Mike hirtelen felülve.
- Én vagyok, Joe.
- Te nem lehetsz Joe, Joe meghalt.
- Mondom, hogy én vagyok, Joe - bizonygatta a hang.
- Joe, hol vagy?
- A Mennyországban - válaszolt Joe. - Van néhány nagyon jó hírem és egy kis rossz hírem.
- Mondd először a jó híreket - szólt Mike.
- Van futball a Mennyben. Ami még jobb, az összes öreg barátunk aki már meghalt, itt van velünk. Még ennél is jobb, hogy újra fiatalok vagyunk. Ráadásul örökké tavasz van, soha nem esik vagy havazik. És a legjobb, hogy annyit focizhatunk, amennyit csak akarunk, soha nem fáradunk el.
- Ez nagyszerű! - lelkendezett Mike. - Felülmúlja legvadabb álmaimat is! De akkor mi a rossz hír?
- Kedden te is benne vagy a kezdőcsapatban.

A bevásárlóközpontban egy idős férfi megszólít egy csinos fiatal nőt:
- Ne haragudjon, kedves. Nem találom sehol a feleségemet. Lenne szíves beszélgetni velem egy kicsit?
A lánynak szimpatikus az öreg, megkérdezi tőle:
- És nem is sejti, hol lehet a felesége?
- Nem tudom. De ha bármikor szóba elegyedek egy ilyen csinos hölggyel, mint maga, azonnal előkerül, bárhol is van.

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addigis a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszercsak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
-Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

Egy kis székely faluban eltéved egy idegen, nem találja a vasútállomást. Látja, hogy az egyik gazda az udvaron ácsorog, hát megszólítja:
- Mondja, merre van a vasútállomás?
- Itt van mögöttünk két utcával. Átvághat a kertemen, akkor hamarabb odaér.
- Mit gondol, elérem még a 6.20-as gyorsvonatot?
- Hát, ha kiengedem a kutyákat, akkor biztos.

Mihály gazda és Andris gazda találkozik. Azt mondja Mihály gazda:
- Beteg a lovam.
- Az enyém is beteg vót.
- És mit adott neki?
- Terpentint.
Mihály gazda hazamegy, ad a lovának terpentint. A ló azonnal megdöglik.
- Na, Andris gazda, beadtam a lovamnak a terpentint, oszt mégis megdöglött.
- Az enyém is megdöglött a terpentintől.
- Az áldóját, há' ezt meg mér nem mondta?
- Mert nem kérdezte.

Székely bácsi hajnalban iszonyatos dörömbölésre ébred.
- Te vagy az, fiam? - kérdi, de semmi válasz. Visszaalszik. Tíz perc múlva megint dörömbölnek.
- Te vagy az, fiam? - kérdi ismét de megint semmi válasz. Kicsit morcosan, de megint visszaalszik.
Megint dörömbölésre ébred. Erre a székely elengedi a kutyákat, felkapja a baltát és feltépi az ajtót. Aki előtte áll, nem más, mint a fia.
- Fiam, miért nem válaszoltál, hogy te vagy?
- De hát én bólogattam...