Egy multicéghez felső vezetői posztra jelentkezik három férfi: egy mérnök, egy fizikus és egy ügyvéd. Először a mérnök megy be az interjúra, és hosszú-hosszú kérdéssorozat után legvégül megkérdezik tőle:
- Mondja, mennyi kettő meg kettő?
A mérnök elkezd gyorsan magában számolni, és megfontoltan kijelenti:
- Négy.
Kimegy a szobából, a következő alany a fizikus. Őt is hosszasan faggatják, végül felteszik neki is a kérdést:
- Mennyi kettő meg kettő?
A fizikus kér egy kis gondolkodási időt, elővesz a táskájából néhány szakkönyvet, átlapozza, méreget, töpreng, számol, majd megválaszolja a kérdést:
- Négy.
Harmadiknak az ügyvédet hívják be. Őt is alaposan kikérdezik mindenről, és mielőtt elengedik, tőle is megkérdezik, mennyi kettő meg kettő.
Az ügyvéd feláll, körbejár a szobában, benéz minden sarokba. Kinéz a folyosóra, nincs-e ott valaki. Felemeli a telefonkagylót, nincs-e benne lehallgató készülék. Aztán közel hajol a kérdezőkhöz és suttogva kérdezi:
- Mit szeretnének, hogy mennyi legyen?
Tíz dolog, amit nem szeretnél a sebészorvosodtól hallani a műtőben:
1. Ne aggódjon, azt hiszem, elég éles.
2. Nővérke, aláírta a beteg a szervadományozásról szóló nyilatkozatot?
3. A francba, a használati útmutató 84. oldala hiányzik.
4. Mindenki álljon meg ott, ahol van! Kiejtettem a kontaktlencsémet!
5. Jobb, ha ezt félretesszük, lehet, hogy szükség lesz rá a boncolásnál.
6. Fogadd el ezt az áldozatot, ó, Sötétség Ura!
7. Hoppá, várjunk csak! Ha ez itt a lépe, akkor az meg micsoda?
8. Ja, tudom, hogy nagy pénz van a vesében. Na, egye fene, úgyis kettő van belőle.
9. Adja ide gyorsan azt a...ööö..., azt az izét!
10. Micsoda? Mit mondtál? Hogy el akarsz válni???
A volt Szovjetunióban haldoklik nagyanyó, a nagyapó végigjárja az orvosokat,
van-e valami remény - végül egy alternatív doktor azt mondja neki: egy
módon segíthet az asszonynak, ha teljesíti férji kötelezettségét. Mire
az öreg:
- Nagyon öreg vagyok én már, kezem között halt meg Lenin elvtárs, hogy
tehetnék én ilyet..?
De az orvos csak győzködi, hogy nincs más lehetőség - nagyapó hát
összeszedte minden erejét és teljesített. Reggel ébredezik, hát nincs
mellette az ágyban az asszony: ott sürög-forog a konyhában, palacsintát
sütöget, kacag és dalol. Nagyapó elkeseredetten verte a falba a fejét:
- Milyen hülye vagyok én! Megmenthettem volna Lenin elvtársat is!!!
A maharadzsa kertésze hajnalban felkölti urát:
- Uram, uram! A kertben dolgoztam, amikor ott termett mellettem a Halál és felemelte a karját. Azonnal el kell utaznom Delhibe, ott talán elvegyülhetek a sok ember közt és nem talál meg.
- Jól van, menj, siess! - mondja a maharadzsa. Később ő is sétál a kertben, ő is találkozik a Halállal. Megkérdezi tőle:
- Halál, miért ijesztetted meg a kertészemet?
- Nem ijesztettem meg, csak csodálkozva emeltem fel a karom, hogy miért van még mindig itt, amikor délután Delhiből kell elvinnem?
Amikor autót vezetek, utálom a gyalogosokat, amikor pedig gyalog közlekedem, utálom az autósokat. De mindkét esetben egyformán gyűlölöm a kerékpárosokat.
- Apu, régen miért ünnepelték Május elsejét?
- Az a kikelet és a hazaszeretet ünnepe volt, kisfiam.
- Hogy-hogy?
- Mert mindenkinek "kikelet" vonulni, pedig "hazaszeretet" volna menni.
Tegnap pontot tettem egy hosszútávú kapcsolat végére.
Nem érdekel különösebben, mert nem az enyém volt.
Utálom a terrorizmust. Nosztalgiával gondolok azokra az időkre, mikor valahol megláttam egy felügyelet nélkül hagyott táskát, és nyugodtan arra gondolhattam: "Na, ezt most lenyúlom!"
Nem tudok elképzelni annál rosszabbat, mint amikor egy átdorbézolt éjszaka után egy idegen mellett ébred az ember, nem emlékszik a nevére, és arra sem, hogy ismerkedtek meg, és hogy miben halt meg az illető.
Nem értem, mi történik manapság a világban. Az iskolás lányok úgy öltöznek, mint a k...vák, az utcalányok meg úgy néznek ki, mintha iskolás lánykák lennének.
Most mit vigyek magammal, pénzt vagy cukorkát?