Vicclap.hu - Wen a Szabadító kedvencek

"Órán rendetlen voltam, tiszteletlenül beszéltem" - és alatta a tanár aláírása.

"Az osztályfőnöki dícséretet még mindig nem íratta alá. Megintem."

"T. szülő, Pisti a szünetben osztálytársának étkezésre kínálta a nemi szervét. Ezért blablabla részesítem"

"Kémia óra folyamán padtársával zümmögött és brummogott."

"Gyermekük óra alatt orvul elfogyasztotta padtársa uzsonnáját."

"Kémia órán a kísérleti anyagot elfogyasztotta."

"Gyermeke az órámon írószer nélkül akart írni."

"Lacinak két ellenőrzője van. Én mosom kezeimet. Osztályfőnök."

"Fia olvashatatlanul ír. Bár, párszor még így jár jobban."

"Kesztyűben ül az órán, mert fázik a keze és nem írja a szavakat"

"Óra alatt kukorékolt!"

"A gyerek a szünetben az iskola keretein kívül játszott."

"A gyerek az órán beszél, és állandóan jelentkezik."

"Körzőjével veszélyeztette társai testi épségét"

"Elkobozta társa tízóraiját"

"Fia óra alatt a pad sarkával jéghokisat játszott a terem körül, eközben MÁV bemondásokat tartott, melyben a rólam elnevezett szerelvény közeledtére figyelmeztetett."

"Szellemessége és feltűnési viszketegsége a pofátlanság határait súrolja."

"Fia a szünetben sztrájkot szervezett. Letörtük."

"Nem elég, hogy a szünetekben állandóan krétacsatákat vív osztálytársaival, ráadásul mindig veszít."

"Tűvel látta el barátait, hogy osztálytársait szúrkálják."

"Gyermeke azt mondta, hogy szerinte jó gondolat lenne az egyik osztálytársát bántalmazni, ezért figyelmeztetem. "

"T. szülő, a gyereke állandóan tőlem kér tollat. Lássa el otthon írószerrel."

"Tájékoztatom, hogy gyerekének egy ideje átható kénszaga van."

És egy pár méltó szülői viszontválasz:

"Fia az órán szöllőt (így!!!) evett."
"Kedves tanárnő, október van, mit egyen a gyerek, banánt?"

"Kedves szülő, tájékoztatom, hogy Péter az étkezdében többször is kézzel evett evőeszköz helyett."
"Köszönöm a tájékoztatást, már tanul lábbal is."

"A fiú túl sokat foglalkozik a lányokkal."
"Tanárnő, kövezzen meg, de én ennek inkább örülök!"

"Jancsika rendszeresen nem issza meg az iskolatejet."
"Kivégzéséről gondoskodom."

"Fia az órán állandóan beszél!"
"Szerintem az anyjától tanulta. Mindkettőnek ellátom a baját!"

"Értesítem a T. szülőket, hogy fiuk történelemkönyve lapokból áll."
"Ellenőriztük, valóban."

"Katika nem tud olvasni!"
"Ha tudna, nem járatnám iskolába."

"T. Szülő! Leánya irodalomórán vihogott. Tanárnő"
"Megdorgáltam. Akkor is vihogott."

"T. szülő, fia órán neveletlenül beszélt. Figyelmeztetem."
Szülői válasz: "Engem?"

"Megkérném önöket, hogy ismertessék meg gyerekükkel a kulturált vécéhasználat alapjait!"
Szülői válasz: "Laci szerint ezt ön neki kevésbé cizelláltan mondta: "Ne szarj az ülőkére, te hülye!" Ez kulturált viselkedés???"

Te is inkább áramot vezess, ne autót!
Ha már szép nem vagy, legalább hülye ne legyél!
Simuljon ki az EKG-d.
Olyat bevágok, hogy elnyúlsz, mint a parlamenti ülés.
Beálltam, mint a kapanyél!
Hogy rajzoljon téged körül a Doszpot Péter!
Sajnálom édesanyádat, hogy gyereket várt oszt te jöttél.
Olyan kövér vagy, hogy a légy kétszer tankol míg egyszer körülrepül!
Meghajtalak, mint hegyipásztort a lavina.
Aki a kicsit nem becsüli, az simogassa.
Lefejellek, mint vak delfin a tartályhajót.
Visszabeszél, mint nyugdíjas a TV-nek.
Most megüsselek, vagy összeesel magadtól is?
Lenyomlak, mint szájszagot az orbit.
Kell egy pofon vagy megverekszel érte?
Te elrontottad az életed amikor élve születtél.
Ha a hülyeség hajtaná a biciklidet, kontrázva mennél fel a Himalájára!
Megfejellek, mint kezdő szöcske a harangvirágot.
Megfejellek, mint kezdő hering a stéget.
Széttéplek, mint hülye gyerek a képeskönyvet!
Vigyázzál, mert pofánrúglak ököllel!
Ez az egyed Taigetosz pozitív.
Öregem, Te egy igen komoly érv vagy az abortusz mellett.
Te helyből hülyébb vagy, mint más nekifutásból!
Akkora paraszt hogy szédül az aszfalton!
Az egyik lábad x a másikat meg ki se lehet olvasni...
Olyan ronda vagy, hogy az etióp kisgyerek nem meri elvenni a kezedből a sülthúst.
Csak egy dolgot nem engedtek meg neked kiskorodban: a gázcsapot.
Úgy felrúglak, hogy leolvasod a Göncölszekér alvázszámát!
Megfejellek mint gonosz erdei manó a kalapos gombát.
Megrázlak, mint pincsi a perzsaszőnyeget!
Tapad rám, mint varacskos disznóra az ürülék.

45 DOLOG AMIT SOSEM TUDNÁL MEG AZ AMERIKAI FILMEK NÉLKÜL


1. Egy nyomozás során feltétlenül szükséges legalább egyszer ellátogatni egy sztriptízbárba.
2. Amerikában minden telefonszám 555-tel kezdődik.
3. A legtöbb kutya halhatatlan.
4. Ha üldöznek egy városban, bármikor találhatsz egy utcai felvonulást, amiben elvegyülhetsz.
5. Vannak különleges L-alakú takarók, amelyek az ágyon fekvő nőnek a hónalj vonaláig érnek, viszont a mellette fekvő férfinak csak a derekáig.
6. Minden bolti papírszatyor tartalmaz legalább egy francia kenyeret.
7. Bárki könnyedén le tud szállni egy repülőgéppel, feltéve, hogy az irányítótoronyból valaki szóbeli utasításokkal látja el.
8. A rúzs sosem kopik le, még búvárkodás közben sem.
9. Bármely épület szellőzőrendszere tökéletes búvóhely. Senkinek nem fog eszébe jutni ott keresni, miközben te könnyedén eljuthatsz az épület bármelyik részébe, ahova csak akarsz.
10.Ha újra kell töltened a fegyvered, mindig lesz nálad lőszer, még akkor is, ha eddig nem volt nálad.
11.Szinte biztos hogy bármilyen csatát, vagy háborút túl fogsz élni, ha nem követed el azt a hibát, hogy a barátnőd/menyasszonyod fényképét mutogatod a társaidnak.
12.Ha német tisztnek akarod kiadni magad, nem szükséges a nyelvet ismerni. A német akcentus is megteszi.
13.Ha a várost természeti katasztrófa, vagy valamilyen szörny fenyegeti, a polgármester elsősorban az idegenforgalom, vagy a közelgő művészeti kiállítás miatt fog aggódni.
14.Az Eiffel torony minden ablakból látható Párizsban.
15.Egy férfi nem mutat fájdalmat a legkegyetlenebb verés közben sem, de nyög, ha egy nő megpróbálja kitisztítani a sebeit.
16.Ha egy nagy üvegtábla látható, valakit hamarosan keresztülhajítanak rajta.
17.A rendőrfőnök mindig néger.
18.Amikor kifizeted a taxit, ne nézz a pénztárcádba, csak vegyél ki egy bankót találomra és add át. Ez mindig a megfelelő összeg lesz.
19.A fajkeveredés lehetséges bármely földi és földönkívüli lény között.
20.A konyhákban nincs villanykapcsoló. Amikor belépsz a konyhába, csak nyitsd ki a hűtőszekrény ajtaját és azzal világítsál.
21.Egy kísértetjárta házban a nők mindig a legtöbbet mutató alsóneműben indulnak a zajok eredete után nyomozni.
22.Egy szövegszerkesztőben soha nem látható kurzor, viszont mindig kérik a jelszót.
23.Az anyák minden reggel rutinszerűen tojást, szalonnát és palacsintát sütnek a családjuknak, bár a férjüknek és a gyerekeiknek sosincs idejük, hogy megegyék.
24.Az autók egy baleset után szinte mindig lángokban törnek ki.
25.A rendőrfőnök mindig felfüggeszti a sztár detektívet - vagy 48 órát ad neki az ügy befejezésére.
26.Egyetlen gyufa (vagy zseblámpa) képes bevilágítani egy stadion méretű termet.
27.A középkori parasztoknak mind tökéletes fogsoruk volt.
28.Bár ma a 20. században léteznek olyan fegyverek, amikkel lehetséges egy látótávolságon túli célra tüzelni, a 23. századi technológia el fogja veszíteni ezt a képességet.
29.Egy rémálomból ébredő ember azonnal egyenesen felül az ágyban és égnek álló hajjal sikoltozni kezd.
30.Nem szokás hallózni, illetve elköszönni egy telefonbeszélgetés elején és végén.
31.Egyenes úton vezetve is muszáj a kormánykereket minden pillanatban vadul jobbra-balra tekerni.
32.Minden bomba időzítőszerkezete nagy piros LED-es kijelzővel van ellátva, hogy tudni lehessen mikor fog robbanni.
33.Mindig találsz parkolóhelyet közvetlenül amellett az épület mellett, amelyet meg akarsz látogatni.
34.Egy nyomozó csak akkor tud megoldani egy ügyet, ha felfüggesztették.
35.Ha úgy döntesz, hogy táncolni kezdesz az utcán, mindenki az utcán tudni fogja a lépéseket.
36.Egy laptop számítógép képes behatolni bármely ellenséges földönkívüli civilizáció kommunikációs rendszerébe.
37.Harcművészeteknél soha nem számít, hogy mennyivel többen vannak az ellenfeleid, türelmesen ki fogják várni a sorukat és egyenként támadnak meg, megvárva amíg elintézted az előző ellenséget.
38.Ha valakit leütnek, soha nem szenved sérülést, vagy agyrázkódást.
39.Egyetlen autós üldözésnél, géprablásnál, robbanásnál, vulkánkitöréskor, vagy idegen lények inváziójánál sem fog senki sokkot kapni.
40.A rendőrségen a nyomozók személyiségteszten esnek át, hogy garantáltan olyan társat osszanak be melléjük, aki mindenben a tökéletes ellentétük.
41.Egymás között minden külföldi angolul (szinkronizált filmekben magyarul) beszél, ha egyedül vannak.
42.Mindig találhatsz egy láncfűrészt, ha szükséged van egyre (doom rulez:))
43.Bármely zárat ki lehet nyitni egy hitelkártyával, vagy egy gemkapoccsal másodpercek alatt - kivéve ha ez az az ajtó, ami mögött egy gyerek van bezárva egy égő épületben.
44.Egy elektromos kerítés, amely képes megölni egy dinoszauruszt, semmi maradandó károsodást nem fog okozni egy 8 éves gyereknek.
45.A TV-híradók általában tartalmaznak egy olyan riportot, amely téged abban a pillanatban személyesen érint.

Első nap

Mivel ma mentési nap van, eléggé tele van a hócipőm. De sebaj, elvégre én lennék ugye a pokoli operátor, ezért azt hiszem igazán kellemes a helyzetem.
A szalagos egységet null-ra irányítom - így sokkal gazdaságosabb minden szempontomból: nem kell a szalagokat ötpercenként cserélgetni, ráadásul még gyorsítja is a mentési folyamatot, tehát csak jó lehet. Hirtelen egy felhasználó rámcsörrenti a telefont.
"Nem tudja, miért ilyen lassú a rendszer?" kérdi.
"Talán..." gyorsan megnézem a mai napra rendelt kifogást "... az órajel lehet a bűnös"
"Ó!" (ha nem tudják miről beszélek, mindig megnyugodnak) "Nem tudja, mikorra fog rendbejönni?"
"Rendbe???? 275 user van a rendszerben és ezek közül egy vagy te! Ne legyél ilyen önző - lépj ki, és szerezd meg a többieknek az örömet, hogy gyorsul a rendszer!"
"De hát a kutatási eredményeimet ma kell leadnom és csak egy nyomtatásra lenne szükségem!"
"Naná, mindegyik ezt mondja. Tudod mit? Mondogasd csak magadnak!" Ezzel lerakom.
Fujj. Igazán megtanulhatnák már, hogy ne hívjanak állandóan...
A telefon ismét csöng. Aha, ez megint ô lesz, érzem. Tisztára kikészít! Felveszem a legszívélyesebb hangom.
"Igen? Beszerzési osztály..."
"Ó, bocsi, mellé ment"
"IiiIiIIgeEEn???? Na mi is a neved pajtikám? Tudod, hogy az ilyen elpocsékolt telefonok mennyi pénzébe kerülnek a vállalatnak? HE??? Le is fogom vonatni a fizetésedből a hívás árát! Naná, hogy le! Mire ezt itt befejezzük, komoly pénzekkel fogsz nekünk lógni! Mi is a neved figura? De nehogy hazudj! Tudjuk a loginnevedet!"
Hallom, ahogy a telefon kiesik a kezéből, és futólépésben elmenekül - fogadni mernék, a dékánhoz megy, hogy legyen alibije arra az esetre ha valami történne. Gyorsan megnézem a loginnevét és megkeresem a részlegét. Fel is hívom a dékán titkárnőjét.
"Igen?" mondja a nő.
"Hali! Az Operátor vagyok. Figyelj! Mikor az a fickó kb. 10 mp múlva berohan az irodádba, átadnál neki egy üzenetet?
"Hááát, nem is tudooom...."
"Na, rendben. Mondd meg neki: lehet, hogy elfuthat, de elbújni nem tud!"
"Um. Oké"
"Ja, és ne felejtsd el, nem szeretnék senkinek beszélni arról a fájlról, amiben a meghamisított vizsgaeredményeket tartod..."
Hallom, ahogy elkezdene gépelni a terminálján...
"Ne aggódj, van másolatom. Légy csak jó kislány és add át azt az üzenetet"
Hümmög valamit, mikor lerakom. A vicces az egészben, hogy a hamis cuccról csak blöfföltem. No mindegy, ha már így alakult, akkor le is másolhatom ennyi erővel. Talán jó lesz még valamikor elolvasni.
Ezalatt a backup be is fejezte. Rekordidő! 2.03 perc. Hogy mi mindenre jó ez a mai technika!
Egy másik felhasználó.
"Több helyre van szükségem!" Kezdi.
"Igen? Költözz az Alföldre!"
"Nem, nem! A gépen mondom te bolond!"
Bolond?!?... O-ÓÓÓ!
"Ó, nagyon sajnálom!" mondom olyan udvariasan, mint Rózsa Gyuri a show-jaiban.
"Félreértettem. Mit is mondtál?"
Szinte szagolható a félelem a vonalban, de már késő. Ezt már elveszítette, és ezt ő is tudja.
"Um, Azt mondtam, hogy több helyet szeretnék a gépen. *Kérem*"
"Ó! Persze, semmi akadálya. Egy pill!"
Hallom, hogy megnyugodva sóhajt, bár letakarta a kagylót.
"Meg is van. Most már rengeteg helyed van."
"Mennyi?"
Na neeeee! Ez már aztán tényleg sok! Nem elég, hogy ugráltat, még azt is akarja, hogy leellenőrizzem, és ha neki nem elég, még adjak? Na azt azért már mégsem engedhetem! Nemhogy elég lenne neki amit kap!
Ismét Rózsa Gyuri stílus.
"Hadd lám csak. Van 4 megád"
"Wow! Akkor az összesen nyolc mega! Szupi! Köszi!" mondja, és fogadni merek, hogy oda van magáért, hogy ennyire tud alkudni.
"Nem, nem..." szakítom félbe negédesen "Összesen 4 mega..."
"Hogyan??? De hát már négyet elhasználtam. Hogy lehet, hogy csak 4?"
Nem is mondok semmit... Majd eszébe jut.
"AaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaarrrrgggggghhhhhH!"
Jujj, de piszok vagyok. Az már egyszer biztos!


(Fordította: Benő)

Második nap.

Épp az asztalomnál ülve szaggatom az x-tankot, mikor valami szívtelen bestia megcsörrenti a telefonomat. Felveszem.
"Igen?" kérdem.
"Ki van ott?" kérdi a valaki.
"Hát, azt hiszem én," mondom neki, merthogy én telefonos tárgyalásokban is otthon vagyok ám!
"Na de ki az az én?"
"Mi van? Nem elég, hogy én vagyok?" kérdem tőle, miközben megpróbálom visszafogni magam.
OOOPSZ! Késő! Ennek a pacáknak vége.
Most aztán igazán tele a pumpa!
"Mit tehetek önért?" kérdem udvariasan - (ez egyike a legfontosabb figyelmeztető jeleknek)
"Nos, csak azt szeretném megkérdezni, hogy egy program rajta van-e a rendszeren..."
"Melyikre kíváncsi?"
"Ó, a neve B-A-S-I-C"

>clickety clickety click d-e-l b-a-s-i-c.e-x-e<

"Sajna nincs meg. Pedig úgy emlékeztem, hogy igen..."
"No mindegy. Ja, és még azt szerettem volna megkérdezni, hogy le lehetne-e menteni a loginom alatt található dolgokat szalagra, arra az
esetre, hogyha netán megtörténne a legrosszabb?"
"A legrosszabb??"
"Hát tudja, letörlődne, vagy miegymás..."
"LETÖRLŐDNE??? Ó, ne aggódjon ez miatt egy cseppet se, vannak biztonsági mentéseink" (Hú, de pocsék alak vagyok)
"Mi is a login-neve?"
Megadja. (A kis butus!)

>clickety click<

"De hát nincs egy fájl sem a könyvtárában!" mondom, a meglepettség felhangjaival hangszálaimon.
"De igenis van! Biztos rossz helyen keresi!"
Aha! Először tönkrevágja az x-tank játszmámat, most meg hazugnak nevez...

>clickety click<

"Ó, tényleg, hibát követtem el" mondom neki.
Vajon azt mormogta ez a bajsza alatt, hogy "tipikus"? Medve anyám!
"Azt akartam mondani, hogy ez a login név nem is létezik..."
"Hogyan? >nyeléshang< De hiszen ma reggel használtam!"
"Aha! Ez lehet a probléma; reggel szabadult el ugyanis aaa... aaaa... De Vinci Vírus, amelyik minden user-t, aki be van jelentkezve, kitöröl."
"De hát ez lehetetlen, a barátnőm is be volt jelentkezve, és én most is az ő neve alatt dolgozom!"
"Mi is a login név?"
Megmondja (Hmm, egyes emberek soha nem tanulnak...)
"Látom, ő épp akkor lépett be, mikor felfedeztük a vírust."

>clickety click< "ő csak a fájlokat vesztette el a könyvtárából...

"De hiszeeen..."
"Ne aggódjon, minden megvan szalagon."
"Hála az égnek!"
"Papírszalagon. Hozzon magával nagyítót meg ceruzát. Viszlát a gépteremben!!!!! NYAHAHAHAHAHA!"
Hát nem vagyok rossz?


(Fordította: Benő)

Harmadik nap

Megint itt dolgozom, annyi a meló, hogy alig van időm beugrani a városba megnézni egy filmet, mielőtt azt mondanám itt az embereknek, hogy várjanak, míg megkapják a nyomtatásaikat. A sor valami baromi hosszú, túl hosszú ahhoz, hogy én mindnyájukét egyszerre csináljam, rendezzem, kiadjam. A legegyszerűbbnek azt látom, hogy kilövöldözöm a kisebb taszkokat, hogy csak kettő maradjon, amit aztán mindjárt könnyebben tudok rendezgetni; szinte pillanatok alatt. Aztán, mikor mozi után (tudják, az a Bertolucci féle, amiben három órát vesz igénybe, hogy kinyírják a főhőst valami vizuális orgazmus keretében), visszajövök, hogy letisztázzam ezeket a nyavalyás printeléseket.
Kb. 50 ember álldogál odakint, nekem meg van két nyomtatásom. Ez már majdnem el is éri a szokásos átlagomat. Bár azt hiszem, most egy kicsit többet lőttem ki. Mindegy. Kirakom a papírokat, majd szép lassan besétálok, kezemben a dossziéval, amire az van írva nagy betűkkel:
"TÖRLENDŐ LOGINOK". Valahogy mindenki csöndben van. Mint mindig.
. . .
Éppen hátul üldögélek az operátori főnökszékben, nézem a géptermi zártláncú TV hálózat adását, ami rá van kötve a gépem videó-grabber kártyájára, (ami valamikor '93-ban került ide javításra), mikor csörög a telefon. Ma már talán másodjára, ezért eléggé fel is idegesít.
"Igen?" mondom, miközben leállítom a képet.
"Véletlenül letöröltem az önéletrajzomat!" sírja a másik oldalon egy hang.
"Igen? Mi a loginneved?"
Megmondja. Mi a szösz! Kezd unalmassá válni a tag.
"Áá, dehogyis, nem te törölted. Én voltam az."
"Micsoda??"
"Én töröltem. Tele volt mindenféle hazugsággal. Még csak négyesed sem volt egy tantárgyból se."
"Huh?"
"No meg az az átverés, hogy külföldön tanultál. Az a barátnőd volt te barbár, és ezt mindketten tudjuk."
"Huh?!!"
"Ja, és az akadémiai feljegyzéseid. Leellenőriztem. Hazudtál..."
"Hogy me..." majd hirtelen kapcsol. "NEEE! Ugye nem! Ugye nem a POKOLI OPERÁTOR vagy ???!?!?!!!!"
"Teljes valóságában, és tövig a könyvtáradban.... Azt hiszem nem kellett volna megadnod a login nevedet..." >clickety click< "Ráadásul azt a levelet sem kellett volna megírnod, amit a rendszergazdának szántál, amiben látványosan megmondod neki, hogy mit gondolsz róla..."
"De hát nem is küldtem semm...."

>clickety< >click<......

"Naná, hogy nem. De hát ki a fene tudja ezt a mai világban. De ne aggódj, hamar vége lesz. NAGYON hamar..." >clickety click<
"..na vissza is állítom a login nevemet, és már..."
"D-d-d.." dadogja, mint akinél megakadt a tű.
"Visszhall...," mondom neki szívélyesen "Egy csomó cuccot kell még összepakolnod, és az új életed is el kell kezdened. Szia!"
Aztán lerakom.
Két másodperc múlva csörög a piros telefon. Felkapom. A főnök. Bemondja az előbbi pacák loginnevét, majd mondd valamit egy fura E-mail-ről, aztán azt mondja nekem "UGYE tudod mit kell tenned...", tudják, a pontokkal meg a nagybetűkkel meg mindennel.
Aztán, mikor később szerencsétlen alak villanyszámláját megtoldom néhány nullával, elgondolkozom azon, hogy mi a fenének kell ezeknek mindig telefonálni. Majd amikor a fényképét belerakom az FBI online "Élve, vagy halva, fegyveres és veszélyes" bűnöző listájára, rájövök, hogy már soha nem fogom megérteni az indítékaikat.
De sebaj; Az élet megy tovább.
Aztán mikor pár óra múlva az FBI kocsijai a lakása előtt leparkolnak, elgondolkozom rajta, hogy sajna nem mindenkinek.
De ez már a következő nap története.

(Fordította: Benő)

Negyedik nap.

Csütörtök van, fizetésnap, ez miatt ma jó kedvem van. Azt hiszem szóba fogok állni a telefonálókkal. Helyére is rakom a kagylót. Szinte azonnnal csörög.
"Már órák óta próbálom elérni!" Sikoltozik a másik végen egy hang.
"Neeem, nem lehet órák óta" Mondom, miközben egy pillantást veszek a Szárnyas Fejvadász borítójára, "maximum 114 perc lehetett. Tudja épp a főnökkel beszélgettem, hogy maguknak, felhasználóknak beszerezhessek egy pár új programot"
Nyelés, sóhajtás, nyelés...
"Ó, bocsánat."
"Semmi gond, értem én," bár azért megjegyzem magamban, hogy a napokban nem ártana a tag jelszavát lecserélni valami furfangosra.
"Szóval azt szeretném tudni, hogy hogyan kell egy file-t átnevezni" mondja.
Medve anyám! Na várjunk csak, ma van fizu nem? Ma jó kedvem van.
"Persze! Csak annyit kell beírnia, hogy 'rm' és a file neve."
"Á, köszönöm!"
"Semmi gond." (Most már teljesen jó a kedvem. Igazán meg kéne már csinálnom azt a scriptet, ami lehetetlenné teszi a mentést. Már régóta tervezem)
A telefon megint csörög.
"Halló?"
"Üdvözlet," mondom neki.
"Az operátorral beszélek?"
"Naná!" mondom, édesen mint egy málnatorta, amiben csörgőkígyók fészkelnek.
"Megkaphatnám a nyomtatásaimat, kérem? Nagyon sürgős lenne, és már öt perce elküldtem."
"Loginneve?"
Megmondja, amit le is írok, hátha jó lesz még valamikor. "Semmi gond!" mondom neki, és már megyek is a printerhez.
Hát ott valami IRRRRRRDATLAN nagy kupac papír van, de azért 90 százalék, hogy az övé van felül. Magamhoz veszem, a többit kidobom, erre meg öntök egy kis szennyezett tisztító alkoholt, néhányszor rácsapkodom a printer ajtaját, no meg egy párszor át is megyek rajta a szalagszállító kocsival.
Gyönyörű.
"Itt a printelése" mondom neki "Bocs, hogy késtem, de volt egy kis printer problémánk."
Ránéz, majd összepiszkítja magát.
"Kinyomtathatnám még egyszer?" kérdi aggódva.
"Persze, persze, de nem ígérhetek semmit, ma valahogy piszkoskodik a printer."
"Hát, nem is tudom. Talán akkor a lézer? Az működik?"
"Persze, de az meg pénzbe kerül." Mondom, miközben mindenféle pofákat vágok.
"Nem érdekes! Fizetem, DE SÜRGŐS!"
Visszavonszolom magam a printerekhez, majd behelyezem azt a festékkazettát amit különleges alkalmakra tartogatunk. Azt, amelyik azokat az aranyos kis fekete vonalakat húzogatja keresztbe a lapon, meg olyan halványra csinálja a nyomtatás egyik felét. Elég sokáig tartott, mire ilyen pipecre meg tudtam csinálni. A printelés pillanatokon belül átrohan a nyomtatón, magamhoz ragadom és már rohanok is. Ezt ugyebár nem akarom kihagyni...
"D-D-d-d-d-de hát mi történt már megint?" gagyogja a képembe.
Még jó, hogy leírtam a loginnevét... Igazán; mintha kezdene kifejlődni bennem egy kis érzék a kínzásokhoz...
"Tulajdonképpen semmi. Igaz egy kicsit furán néz ki, de hát ez a kazetta már negyvenhét-ezer lapot szolgált ki, és már tizenhétszer volt újratöltve. Bár némelyik kazettához képest ez maga a gyönyör."
A fickó kiborul és elkezd nyüszögni.
"Na, ne sírjon már! Van magánál egy diszk, amin a munkája van?"
Odaad nekem egy doboz lemezt; visszamegyek a gépterembe, gyorsan lemágnesezem, majd visszajövök.
"Bocs, most jutott eszembe, hogy a gépünk is kifeküdt. Át kell vinnie az egyetem másik gépéhez. Nekik van tuti friss kazettájuk, majd szépen kinyomtatják."
"Nagyszerű! Köszönöm!"
"Nincs mit. Ja, és az odaúton tartsa a feje fölé a lemezeket. Ma valahogy nagyon erős a föld mágnesessége."
"Huh?"
"Ne vitatkozzon, csak csinálja."
Aztán csak figyelem, ahogy elhúzza magát, kezeit a feje fölé emelve. A mindenségit, hogy néha én mennyire utálom magam...


(Fordította: Benő)

Ötödik nap

Valami eszméletlenül unatkozom ma, ezért a felhasználók leveleiben csemegézek. Mit ne mondjak, nagyon unalmas a mai nap, egy darab szaftos levél, vagy ilyesmi sincs. Legalább egy-két hasznos információt elvárna az ember, de semmi. Ki a fenét érdekelnek a szokásos családi nyavalygások, meg az, hogy milyen idő van itt-ott a világban meg effélék. Hogy megszüntessem az unatkozást, átmásolok egy partimeghívást az egyik felhasználótól, és a küldő nevében feladom az alt.singles.with.severe.social.dysfunctions területre és feljegyzem magamnak a címet, időpontot, hogy ott legyek egy videó kamerával. Ez lesz ám csak a buli!
A következő dolgom, hogy végignézem az online orvosi nyilvántartást, amelyikben a dokik a vállalat egészségügyi feljegyzéseit tárolják.
Kiválogatom belőle azokat, ahol a herpesz, vagy valami nemi betegség van feljegyezve, majd az eredményt eladom az egyik helyi szennylapnak. Hogy elfedjem a nyomaimat, az egyik orvos számlái közé berakom azt a bejegyzést, hogy "50.000 $ , Orv. Feljegy. az újságnak". Azt hiszem ez elég lesz.
Néhány szalagot átrakok a polcról a kocsira, hogy úgy látsszon dolgozom, majd keresek egy olyan Internet címet, ahol pornóképek vannak. Találok egyet, úgyhogy el is indítom az egyik user nevében a letöltést. Csinálok egy kis helyet nála magamnak azzal, hogy letörlöm azokat a fájlokat, amik nekem nem kellenek. Ilyen hülyeségek, mint Doktorátusi Vizsga Feladat meg ilyesmi. Úgyis olyan sok helyet foglalnak az utóbbi hetekben.
Már éppen visszakavarnék a levelek közé, mikor elmegy az áram.
Szinte másodperceken belül csöng a telefon.
"Igen?" Mondom idegesen, mert a farkas már épp készült elfogni a gyalogkakukkot.
"Mikor lesz a szá..."
Lecsapom a telefont, hiszen ez most itt élet-halál kérdése. Amilyen gyorsan csak tudom kitépem a számítógép kábelét az szünetmentesből, majd bedugom a helyére a TV-t. A francba. Ez a lökött farkas megint elhibázta.
Menet közben minden riasztás megszólal, hogy a fő számítógép haldoklik, meg, hogy a lemezek leállnak, de sebaj mert az én gépem külön rá van kötve a szünetmentesre minden eshetőséggel számolva. Különben is. Egész jól állok a DOOM-ban.
A telefon csöng, úgyhogy annak is kivágom gyorsan a biztosítékát. Hogy úgy nézzek ki, mint aki dolgozik, elkezdek körbe-körbe rohangálni a szalagos kocsival. A megfigyelő ablakból minimum olyan effektívnek látszom majd, mint mindig...
10 perccel később visszajön az áram, itt meg két lemez leállt nekem. De a fenébe is! Egy életet sem veszettem, ráadásul az utolsó pályán vagyok!
A telefon csöng. Egy felhasználó (micsoda meglepetés)
"Számítógépszoba" mondom fontoskodóan.
"Haló! Mikor lesz a számí..."
Gyorsan lerakom.
Elég jól haladok, már csak azt a két nyavalyás rakétavetőst kell kinyírnom, és már bent is vagyok. A telefon megint csöng. Lerúgom, hogy ne kelljen a kezeimet használni.
"Számítógépterem!" Üvöltöm, elmélyülve a játékban.
"Elvesztettem a fájljaimat" hallom a felhasználó vinnyogását.
"Na ebben már biztos lehetsz..." mondom, mert emiatt a nemistudommi miatt eltévesztettem, és lelőtt egy szörny.
"Mi is a loginneved?" kérdem, hangom csöpög a kedvességtől.
Megmondja, megnézem, és tényleg. A rohadt... És még csak nem is én tettem. Na, azért, hogy én se maradjak le, gyorsan átirányítom a login-shelljét null-ra, az elérési útvonalát lenullázom, majd a "news" parancsára írok egy scriptet, ami szennyes üzeneteket küldözget a főnökének, majd törli magát.
Na ezt próbálja meg a rendszer lefölözni!! ...

(Fordította: Benő)

Hatodik nap

Ma péntek van, ez miatt korán jövök be a melóba. Még ebéd előtt! A telefon csöng. Affene...
Fellapozom a kifogásnaptáramat. A "Napfolt tevékenység" bámul vissza rám. Hmmm, ebben érdemes elmélyedni. Két perc múlva felveszem a kagylót.
"Igen?" mondom.
"HOL A FÉSZKESBEN VOLT??? REGGEL ÓTA PRÓBÁLOM ELÉRNI!"
Utálom, ha velem kora reggel üvöltöznek. Ettől csak rossz kedvem lesz. Azt hiszem sejthető, hogy mennyire...
"Ja, persze. Ma reggel nagyon erős a napfolt tevékenység. Tudja, ez mindig megzavarja az elektronikát..." mondom édesen, mint a mézes cián.
"Huh? Hiszen reggel kitűnően tudtam beszélni a barátaimmal!"
"Igen, ez teljességgel lehetséges. A napfolt tevékenység ugyanis nagyon kiszámíthatatlan időben és helyen csap le. Például múlt héten is; volt itt egy fickó, akinek a fájljai aközben törlődtek, hogy ő velük dolgozott."
"Tényleg? Ez borzasztó!"
"Ugye? Hé, tudja mit? Megnézzem a könyvtárát?"
"Ó legyen szíves. Van egy-két nagyon fontos dolgom ott!"
"Oké. Mi is a loginneve?"
Megmondja. Az igazat megvallva ez arra hasonlít, mint amikor az ember egy halat akar lelőni egy hordóban. Kétszer. Elefántlövő puskával. Fejbe.
(Kell még nekem mondanom azt a "clikety-click" dolgot? Azt hiszem nem..)
"Hány file is van a könyvtárában?"
"Umm, hát van ugye az elméletem kidolgozása, ami kb. 20, akkor ott vannak az adatok, az szintén 20, aztán még 10 a könyvemből amit most írok."
"Hmmm, azt hiszem időben elkaptuk. Még van két file a könytárában...
Valami .cshrc, meg .login ..."
"AAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaarrrrrrrrggggggggghhhh!"
Hallom, hogy a könnyei csobognak a telefonba - pfujj, felfordul a gyomrom.
"Most akkor mit tegyek???" szipogja.
"Sebaj. Le van mentve a cucc floppyra?"
"Igen, de az már több hetes!"
Begyújtom a lemágnesező egységet...
"Oké. Mi lenne, ha leugranék érte, aztán majd felrakjuk a rendszerre, hogy nyugodtan tovább dolgozhasson?"
"Nagyszerű lenne, de sajnos otthon van. Azt hiszem majd bejövök este, és majd egyedül felrakom."
"Persze, nyugodtan. De aztán ne felejtse a napfolt tevékenységet. Valahogyan védje le a lemezeit a sugarak elől."
"Hogyan? Csomagoljam alufóliába?"
"NE!!!! Az alufólia a legrosszabb a világon! Tudja, hogy mit csinál a mikróban, nem?"
"De..."
" Na látja. Akkor ne azt használjon. csak egy dolog mentheti meg a lemezeit a napsugaraktól... A mágnes. Csomagolja a lemezeit egy mágnesekkel megrakott zacskóba, a napfoltok azt nagyon utálják"
"Wow! Köszönöm!"
"Nem gond, szívesen"
A fene essen abba a jó szívembe...

(Fordította: Benő)

Hetedik nap.

Végre el tudok menni egy pár órácskát ebédelni, de mert nem hagyhatom az asztalomat gazdátlanul, előrángatom a takarítót, hogy figyeljen oda, nehogy véletlenül lerakja valaki a telefont. Beleegyezik, ezért nyugodtan el is megyek.
Első megálló a bank. Felváltom az ötven dolcsimat negyeddolárosokra, aztán megkérdezem, hogy mennyi van a számlámon. Ezután észrevétlenül kitépem a nő termináljából a tápot. Naná, hogy lepusztul. Természetesen sietek, ezért követelem az igazgatót.
Úgy gurul ide, mint egy túlméretezett úthenger, és megkérdezi, mi a gond. Mondom neki, hogy csak a számlámról szeretnék egy kimutatást. Keresztbe fonom az ujjaimat. IGEN! Megtalálja a kihúzott vezetéket, bedugja, majd az IGAZGATÓ loginnal lép be!!! Végre itt az alkalom - gyorsan odacsapom magam a pulthoz, és az a rengeteg pénz szétfröccsen rajta, meg a környéken. A diri nem néz oda, de a pénztárosok mindnyájan buknak az apróra. Tehát innentől kezdve minden figyelemtől megszabadulva, nyugodtan nézhetem, mit ír a pacák az észveszejtő percenkénti egy karakteres tempójával. Ennyi erővel akár milliomos is lehetnék itt... befejezi. "MONEY". Wow! De okos! Na mindegy. Legalább ma este gondot viselhetek a jelzálogomra.
Hirtelen egy felhasználót látok meg, akit valamikor még '89-ben töröltem.
Azt hiszem beszélni akar velem. Még a bankigazgató is rázza a fejét. De már késő. Az ürge idejön.
"Um, elnézést, meg tudná mondani, hogy melyik a legjobb számítógép arra, hogy a diplomamunkámat megírjam rajta?"
?????!!!!
Iiiigeeeen...
"Hallott már a C64-ről?" kérdem.
"Igen?..."
"Na azt kerülje, mint a leprát! Nem sok ember tudja, de a számítógépek nem arra készültek, hogy ennyi memóriát kezeljenek; tudja, néha akár 64000 dolog is egyszerre benne van. Ez egyenesen katasztrófális tud lenni egyes esetekben!"
"Ó!"
"Próbáljon ki mást, ami sokkal biztonságosabbnak bizonyult eddig. Egy ZX81 duplakazettás egységgel; az a jó, már ha tud szerezni. Az 1K-s modell. årja fel. Nehogy véletlenül diszket vegyen hozzá - maga is tudja milyen megbízhatatlanok, de a hagyományos audió kazetta örökké tart."
"Hé! Köszönöm!"
"Nincs gond. Mi is volt a maga loginneve?"
Megmondja. Ezt idén is törölni kéne. Az ember igazán azt hinné, hogy tanulnak a dolgokból.
Visszatérek a melóba. A takarító ott alszik a terminálnál. Megkérdezem, hogy akar-e itt dolgozni, de azt móndja, hogy ő jobban szereti rátépkedni az emberekre a vécéajtót.
Visszarakom a telefont a helyére, és az egyből csörögni is kezd. Utálom, mikor ezt teszi, hiszen így hetekbe telik, míg fel tudom tenni a fejemre a fejhallgatót.
HOPPPÁ! Ez a legjobb nő, akivel eddigi pályafutásom alatt találkoztam, és éppen számítógépes problémája van. Imádom!
"Mi is a loginneved?" kérdem.
Megmondja (mintha nem tudnám már rég...)
Amilyen gyorsan csak tudom, végignézem a postáját (Elég unalmas anyag), aztán megnézem, hogy ki írogat neki levelet. Senki. Kiváló!
"Mi a probléma?" kérdem mosolyogva, édesen.
"Nem tudom elmenteni a dokumentumomat, és valamit a helyről dumál gép."
"Már nem sokáig!" mondom, és gyorsan letörlök mindenki mást, aki azon a lemezen dolgozik. "Mostanra már rendben kell lennie..."
"Köszönöm szépen!" búgja a kagylóba.
Meg is jegyzem magamnak, hogy holnap is kéne valamit tenni a könyvtárába.
"Nincs mit. A felhasználókért vagyunk..."
A telefon szinte azonnal csöng, amint leteszem.
"A könyvtáram kiürült!" sikolt rám egy hang.
"Mikor történt az eset?" kérdem.
"Épp az előbb..." hallatszik a könnyeken keresztül.
"Látom. Hát, én nem aggódnék a helyedben. Még három nap van hátra a szemeszterből. Ha éjjel nappal dolgozol, talán futja még egy kettesre..."
Még csuklik egy párat, aztán lerakja. A bolond.
A TELEFON ÚJRA CSÖRÖG!!!
"A számítógépem képernyője nagyon homályos. Nem kéne vajon tekernem a fényerő szabályzón?"
"NEHOGY!" sikoltok fel "Hozzá ne nyúljon! Tudja mekkora sugárzást okoz azzal, hogy feltekeri a fényerőt???!!!"
"Nos, én...." mondja teljesen bizonytalanul.
"Fogadja meg a tanácsom. Csak egy módon lehet meggyógyítani, és az a módszer a meghajtók sokkterápiája."
Azok a szavak, hogy meghajtó, meg az, hogy sokkterápia így együtt, valószínűleg készületlenül érték. Az emberek, amikor ilyesmiket hallanak, tisztára kikapcsolnak, olyannyira, hogy bármit megtennének, amit mondok nekik. Ha azt mondanám neki, hogy fusson körbe az udvaron egy szál 220-as vezetékbe öltözve, akár még azt is megtenné.... Hmm...
"Nincs véletlenül egy felesleges 220-as kábele?"
"Nincs..."
"Hm, na mindegy. Akkor mégis csak a sokkterápia... Oké. Tehát, amilyen gyorsan csak tudja, kapcsolja ki és be a gépet egymás után harmincszor."
"Kivegyem a diszkeket?"
"NE! El akarja az összes adatát veszteni??!"
"Ó, nem... oké, kezdem..."
Figyelmesen hallgatózom...
...clicky..clicky...clicky.. .. .. ...clicky. ...clicky..
. . BUMMM!
Csodálatos, majdnem huszonhét - pedig a táp általában tizenötnél összepiszkítja magát...
"A GÉPEM FELROBBANT!!!"
"Tényleg? Akkor biztos a tápegység volt a hibás. Még szerencse, hogy rájöttünk. Garanciális még a gép?"
"Nem!"
"Ajjjaj. Na mindegy. Azért meg kéne javíttatni... Lementette a dolgait?"
"Igen. Még tegnap. A nagygépre, de a mai munkám már elveszett."
"Ajjjaj. Mi is volt a loginneve? Megnézzem, hogy sikeres volt-e a mentés?"
Megmondja..................................

(Fordította: Benő)