Vicclap.hu - Wen a Szabadító kedvencek

A bolygó látóhatárának szélén most kelt fel a 23. Nap. Lüke Szájbaver álmosan megdörgölte szemeit, majd egy jól irányzott lézerpisztolylövéssel leterítette az ébresztődroidot, mely látványos szikraesővel hullt darabjaira.
Lüke kiment a konyhába, és kinyitotta a hűtőt. Belenézett és úgy döntött, hogy ma nem reggelizik. Felcsatolta fénykardját, zsebrevágott egy kisebb fegyverboltot, lement a konditerembe, hogy edzésként lelőjön 65 rohamosztagost,
megküzdjön két rancorral, és elindult, hogy elkövesse a napi jócselekedetét, amit a "Hősök mindennapi cselekedetei" című könyv 12 pontja közül a 13. előírt neki.

********
A birodalmi csatahajó parancsnoki kabinjában egy feketeköpenyes, maszkos alak ült. ("Sisakom van, hülye" - D. V.) Ő volt a rettegett Drót Vödör, aki puszta kezével el tudott téríteni egyszerre 94,5 lézerlövedéket, pusztán a gondolataival mozgatni nehéz csillagrombolókat, és aki 6 részt meg tudott nézni a Dallasból egyhuzamban. (A többiek a második részig bírták.)
Vödör meredten bámulta a monitorán a Hósötétke és a hét kertitörpe 3D-s változatát. A rajzfilm éppen a legizgalmasabb résznél járt, amikor Hósötétke megeszi az almának álcázott atombombát, amit a biztonság kedvéért a Boszi még méregbe is mártogatott.
Ebben a pillanatban a kabin ajtaja rettenetes erővel kivágódott, leszakadt a helyéről, és átrepült a szobán. Vödör elfordította fejét a képernyőtől és kiordított:
- Melyik húgyagyú állat volt ez? - sipította női hangon.
"Rohadt beszédszintetizátor" - gondolta. Elfordított két kapcsolót és zengő férfihangon megismételte az előbbi kérdést.
Ekkor egy roskatag öregember vánszorgott be, botra támaszkodva.
- Oh, Margarin császár - nyekegte Vödör megilletődötten.
- Bizony én, fiam - vigyorgott az öreg, mint egy elmeroggyant. Tekintete a monitorra tévedt, és elkomorult.
- Kapcsold ezt ki - mutatott a képernyőre, ahol éppen a királyfi próbálta meg Hósötétkét visszahozni az életbe egy(-két) csókkal. - Nem bírom a pornót.
Vödör bosszús arccal ("Honnan tudod milyen pofát vágtam?!" - D. V.) a képernyőbe vágott egy széket.
- Kifogyott az elem a távirányítóban - magyarázta. - Ma már a hetedik monitort használtam el.
- Aha. Na figyelj te elfuserált bilifejű - kezdte a császár. - A Birodalom végveszélyben van. A lázadók el akarnak pusztítani minket. Szét akarják rombolni a legújabb tervemet (is). Elkészült a LégVár(tm) nevű pusztító űrállomás. A feladatod, hogy megvédd. Comprende?
- He? Ja... I... igen - mondta bizonytalanul a fekete maszkos ("Hülye! Az a Zorro! Jegyezd meg végre, hogy SISAKOM VAN!" - D. V.).
- Akkor jó - derült fel a császár komor képe. - Már azt hittem, nem értetted meg. Emlékezz vissza, hogy a Sötét Jedi Ált. Isk.-ban sem tudtad felfogni még a TÁJ Harci űrhajók biomolekuláris szuperszuszpenzorokkal vezérelt repulziós,
héliumhajtású, elektromágneses ionhajtóműveinek működési elvét sem.
- Tehát azt szeretné, ha megóvnám az űrállomást? - kérdezte Vödör bambán.
- Igen, azt! - tajtékozott a császár. - Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy szedsz valamit a fokozására? - elindult kifelé. Már az ajtóban állt, mikor Vödör utánaszólt:
- Margarin császár! Még egy kérdés. Hogy tudta ilyen erővel betörni az ajtót?
A császár megfordult, fogatlan szája vigyorra húzódott.
- Tudod fiam, hogy az Erő csodákra képes - kilépett a lyukon, melyet nemrég még ajtónak hívtak, és odaszólt a fal mellett álló, csupa izom, 2.5 méter magas őrnek:
- Na gyere, Erő, megyünk haza.
A kabinban Vödör megpróbált gondolkodni egy kicsit, de azután abbahagyta a hiábavaló próbálkozást, és bekapcsolta a komlinkjét:
- Kérek egy újabb monitort - szólt bele.

*********
Lüke Szájbaver végigporoszkált a köves úton, kikerülte a "A Lázadók nem itt vannak!" feliratú táblákat és leereszkedett a titkos bázisra. Odalent barátja, Hang Szóró éppen az űrhajóját bütykölgette.
- Sz'asz öcskös - vakkantotta oda két kalapácsütés közben. - Gyere fel!
Lüke odament az űrhajó rámpájához, és illedelmes ember lévén megtörölte a lábát a rámpa előtt fekvő szőnyegben, majd az űrhajó belsejébe repült attól a pofontól, amelyet a szokatlanul eleven szőnyeg ordítva lekent neki. Lüke szépen lecsorgott a falról, és sietve magyarázni kezdett:
- Hé Csupi, igazán nem tudtam, hogy a rámpát javítod. Azt hittem, Hang tette oda, hogy ne legyen koszos ennek a rozzant teknőnek... izé... ennek a remek űrhajónak a belseje. És igazán letehetnéd azt a turbólézer-üteget! Nem direkt
volt, na!
Csupaszka méltatlankodva visszahevert a rámpa elé, és folytatta a munkáját.
- Hello Hang! - bukkant fel Lüke feje a Százezer éves Vakvarjú tetején lévő számtalan lyuk közül az egyikből.
- Tudod, nem sejtettem, hogy itt talállak - kászálódott kifelé a lyukból Lüke, mert ...
Idáig jutott, mikor ordítva visszazuhant a lyukba. Hang fel sem nézett a szerelésből, csak megjegyezte:
- Vigyázz, egy pár foga már nem ép a létrának... - hatalmas puffanás és csörömpölés rázta meg a hajót -, és bajod eshet.
Lentről csak egy gyenge hang hallatszott:
- Kösz a tanácsot, de nem esett bajom. Én estem... ("Hehe" - D. V.)

***********
A LégVár(tm) métóságteljesen sodródott az űrben. Az állomás belsejében Drót Vödör seregszemlét tartott.
- Először is köszönöm, hogy halgattak a szép szóra, és bevonultak. Ha nem jöttek volna, hát erőszakkal cipeltük volna Önöket ide. Na jó. A Birodalom nagy bajban van. Eme űrállomás, melynek plasztacél padlóját tapodják, a Felkelők
érdeklődésének középpontjába került. Védjék meg életük árán is. Vödör végigsétált a katonák sorfala előtt, és odalépett az egyik rohamosztagoshoz:
- Milyen szép páncél. És milyen puha - tapogatta meg a fehér vértet. - Új?
- Nem MosiMosi-DxC1923637Y728-es géppel mosva - varászolta elő a zsebéből (ez sem semmi, páncélnak zsebe, mi?) a toronyház nagyságú mosógépet.

***********
- Gyerünk öcskös, pirítsunk oda nekik! - kurjantotta Hang Szóró.
Bepréselődtek a Százezer éves Vakvarjú pilótafülkéjébe. Hang bepöccentette a hajtóműveket, de azok rövid köhögés után lefulladtak.
- Na öcskös-kotorászott Hang Szóró az ülése alatt. - Fogd ezt! - nyomott Lüke kezébe egy két ponton meghajlított vasrudat. - Menj szépen le, találsz ott egy lyukat, dugd ezt bele, és tekerd, ahogy bírod.
- Ok! - válaszolta Lüke. Lemasírozott a rámpán, s a hajó alján lévő lyukba beleillesztette a rudat, majd mint az őrült, tekerni kezdte. A hajtómű kettőt pöffentett, majd bűzös felhővel borította a köhögve tapogatódzó Lükét, aki, miután a füsttől félig vakon háromszor nekiment a falnak, sikeresen felbotladozott a rámpán.
A Százezer éves Vakvarjú felemelkedett a titkos bázis földjéről, és kirepült a zsilipkapun.

***********
Drót Vödör a személyi (sz)ámítógépe előtt ült, és a DOOM 227. részével játszott. A játék teljesen lekötötte a figyelmét, és ezért nem vette észre, hogy a monitor alá tolt lavórt már teljesen megtöltötte a belecsurgó vér, és már kifelé folyik belőle, elárasztva a kabint, bevörösítve a plüssmacikat,
G.I. JOE bábukat és egyéb játékokat.
Éppen a hatalmas főellenséget készült megölni, mikor egy tiszt rontott be az időközben már megcsinált ajtón:
- Uram! A Lázadók támadást indítottak!!!
Vödör összerezzent, majd a tisztre ordított:
- Azt a rancortáplálék ithoriai anyádat ijesztgesd! [Ez aztán a káromkodás...]
A tiszt elsápadt, majd bocsánatért esedezve kihátrált az ajtón. Vödör visszaült a játék elé, de mikor felfogta, hogy a tiszt mit mondott, a riasztógombra csapott.

************
A Százezer éves Vakvarjú megtámogatva 12 század Q-Szárnyúval és 4 század C-szárnyúval a LégVár(tm) felé repült az űrben.A hajó belsejében mindenki készült a hatalmas ütközetre. Hang kijött a pilótafülkéből, ahol elfordított három kapcsolót edzésként(a többit úgyis a robotpilóta csinálja), és éppen a szimulátorterembe igyekezett, hogy gyakorolja
az űrcsatát (forró helyzetekben úgyis a robotpilóta dolga ez).
Ahogy áthaladt a társalgón, látta, hogy Lüke behunyt szemmel ül egy széken, és előtte egy 9999.9999 Kg-os súlyzó lebeg föl és le.
- Te mégis mi a fenét csinálsz? - érdeklődött a teherhajó pilótája.
- Én... phu!... Erősítek... - mondta egyre vörösebb fejjel Lüke.
- A' jó - válaszolt Hang, és a szimulátorterem felé vette az útját.
Ott bekapcsolta a gépet, megmarkolta a joy-t, és a monitort figyelte, amelyen egy ebléma jelent meg, alatta szöveg:
LUCASARTS ENTERTAINMENT COMPANY, majd beúszó felirat: X-WING.
Megnyomta a tűzgombot...

*************
(Az itt következő csataleírás Drót Vödör kormányzó úr parancsára csak erősen cenzúrázott változatban jelenik meg - szerző.)
De hülye ez a Drót Vödör!

*************
A hatalmas csata után két nappal, a Lázadók újabb rohamot indítottak a LégVár(tm) ellen. Már a Vakvarjún kívül csak 5 Q-és C-szárnyú vadász maradt.
Elindultak. Az első pár millió TÁJ VADÁSZT leszedték.
Újabb 30000 TÁJ kilövése.
Már csak 4 Lázadó űrhajó.
Három csillagromboló elpusztítása.
Már csak 3 Lázadó űrhajó {továbbiakban L.Ű.}( a Vakvarjú [továbbiakban V.]).
Újabb TÁJ vadászok.
Már csak két L.Ű ( a V.).
Nincs több Birodalmi űrhajó.
Már csak egy L.Ű. ( a V.).
Mégis volt még egy-két Bir. űrhajó.
Már csak a Vakvarjú van egyben.
Mostmár nincs több Bir. űrhajó.
Kávészünet...!

*************
Ez itt a kávészünet helye. Lüke Omniát, Hang Krönung Light-ot, Drót Vödör Tscibo Exlusive-ot iszik. Csupaszka utálja a kávét. Ő Silant kortyolgat.

*************
A kávészünet után újult erővel folytatódtak a harcok.
- Hang! Lődd ki a torpedókat - ordította a pilótának Lüke.
- Nem lehet! - kiáltotta vissza az. - Ezt a robotpilóta csinálja! Különben is, az ERŐ veled van.
- Na akkor majd én - préselte be magát a jedik jedije az ülésbe.
Behunyta a szemét és koncentrált a 2222 Km átmérőjű lyukra.
- Lüke! Az ERŐ veled van! - mondta az elméjében ("Milyében?" - D. V.) egy hang. [Mi van velem? - H. SZ.] [Ki beszélt itt rólad? - L.SZ.]
- Takarodj kifelé, így nem tudok koncentrálni! - sipította Lüke.
És megnyomta a torpedó kioldógombját....

VÉGE (hehe!)

Epilógus: A történet végét nem árulhatom el, mivel ezzel copyright jogokat sértenék (jobb is így, mindenki úgy fejezheti be a sztorit, ahogy akarja. Szadisták a Lázadás elbukásával és az azt követő véres megtorlással, a hőslelkűek a jók győzelmével, az unatkozók a MENÜ ikonnal stb.), de kárpótlásul friss infók a főszereplőkről:
- Drót Vödör sikeres könyvet adott ki, a címe "Hogyan zsarnokoskodjunk?"
- Lüke Szájbaver templomot alapított.
- Csupaszka feltalálta a szőrnövesztőt vukik számára, s ezzel híres és sikeres lett.
- Hang Szóró űrhajóroncs kiállításokra jár, s több címet is szerzett a Vakvarjúval, mint pl. "A legócskább űrhajó", "A leghülyébb pilóta" stb.
(Ja! Az űrhajón mindent továbbra is a robotpilóta végez!!!)

Remélem, nem fáradtál el nagyon.

Józsi, - aki nem volt éppen lángész, - minden nap ugyanazon az úton ment haza a munkából. Minden áldott este elétoppant az egyik sarkon három csavargó, megverték és elvették a pénzét.
Egy szép nap Józsi komoly elhatározásra jutott: másik útvonalat választ, sőt, beíratkozik egy önvédelmi tanfolyamra. Így is cselekedett, elég jól megtanult karatézni.
Egyik este, önbizalommal telve, úgy gondolta, ismét a régi úton megy, és ha útjába akad a három jómadár, majd megleckézteti őket. Tényleg sikerült is velük összefutnia...
Másnap csupa kék-zöld folttal ékesítve, bekötözött kézzel, sántítva érkezett Józsi az edzésre. Az edző csodálkozva kérdezte tőle, mi történt.
- Tegnap a régi úton mentem haza, - felelte Józsi - hogy megtaláljam a fickókat, akik régebben kifosztottak. Gondoltam, most beverem a képüket, de mire levettem volna a cipőmet és a zoknimat, már megint helybenhagytak!

Három vállalkozó meglátogat egy múzeumot. Észreveszik, hogy a hátsó kerítés javításra szorul, hát mind a hárman felajánlják, hogy megszervezik a munkálatokat a múzeumnak.
Az első (mondjuk,Béla) megméri centivel a kerítést, felír néhány számot, majd közli:
- Azt hiszem, 90.000 forintért meg tudnám csinálni. 40.000 az anyagköltség, 40.000 a munkások bére, és 10.000 lesz az én hasznom.
A következő, (Endre) szintén méricskél, számolgat, aztán:
- Szerintem ki lehet hozni 70.000-ből is. 30.000 az anyag, 30.000 a melósok, és 10.000 nekem.
A harmadik odanéz zsebretett kézzel, és foghegyről odaveti:
- 270.000 forint.
A múzeum munkatársa teljesen elhűlve:
-Hogy jön elő ekkora összeggel, amikor meg se nézte rendesen, hogy mit kell csinálni, mint a többiek!
- Roppant egyszerű. 100.000 magának, 100.000 nekem, és a munkával megbízzuk Endrét.

Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai:

1.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a TU-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Ööö, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik.
A droid arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.

2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart, fogantyút, majd megszólalt:
- Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet.
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer.
- E-resz-kedj.
- Húsz-e-zer.
A kissrác nézte őket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és elújságolta, mit látott:
- És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!

3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet.
Az utas leesett állal nézett.
- Aha, hát ez tényleg egyszerű.

Hogy értsd a sztorit, én egy élelmiszerboltot üzemeltetek Szegeden, a paneldzsungel közepén. Bejött hozzám egy kedves vásárló és kért tőlem egy kék Szofit (remélem ez nem reklám). Ez még nem is lenne furcsa, hiszen többször előfordult már. Szokásomhoz híven már nyúltam is a polcra, levettem egy nekem szimpatikus darabot a sok közül és a hölgy elé tettem. A dobozon szép fekete keretben az állt, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. A hölgy ezt elolvasta (látod, vannak még tanult droidok), és felháborodva utasította vissza, hogy neki ez nem kell, mert ez tüdőrákot okoz. Padlót fogtam. Hogy valaki ilyen jó helyzetfelismerő legyen, és így lehessen rá hatni az írásokkal! Én közöltem vele, hogy most kapaszkodjon meg, mert olyat mondok, ami alapjaiban rengeti meg a világnézetét, majd elboruló aggyal, de faarccal közöltem vele, hogy sajnos mind rákot okoz. Erre ő szintén faarccal kért egy másik dobozt. Ez már kezdte agysejtjeimet a fentebb említettek szerint irtani, mert először azt hittem viccel, de rájöttem hogy nem. Adjak neki egy másik dobozzal ugyan ebből a márkából. Hát, én adtam neki, de mondtam, hogy erre meg az van írva, hogy a terhesség megszakadásához vezethet. Erre ő nagyon megörült, és vihogva mondta, hogy ez neki jó, mert nem terhes és így nincs gond, de tüdőrákot azért mégse szeretne kapni... Ekkor már a seregben tanult akasztófakötél-csomózást kezdtem magamban feleleveníteni, mert ezt már nem lehet bírni és felkötöm magam! Viszont a napom szép volt, mert újfent örömöt okoztam egy vásárlónak...

Titanic

A Titanic nevű kétes hírű gőzerejű vizihajón látóterünkbe került L.i Caprio fiatal korú gyanús személy. Nevezett egyén bizalmas viszonyt létesített K. Winslet kiskorúval azzal a célzattal, hogy eltulajdonítsa annak gyémánt ékszerét. Hogy fondorlatos tervét elkövethesse, közösülést eszközölt fiatalkorú K Winslettével, de váratlanul a helyszínre érkezett a jéghegy, miáltal a hajó elsüllyedett, L. i Capro pedig ismeretlen helyre távozott.

Micsoda nő

J. Roberts kéjhölgy türelmi zónán kívül szexuális szolgáltatást kínált föl az eltévedésből kifolyólag arra haladó R. Gere ismert üzletembernek. Utána nevezettek Gere szállodai lakoszályát ismétlődő jelleggel nem rendeltetésszerűen használták.
Végezetül R. Gere fehér színű luxus gépjárművével az úttest közepén szabálytalanul haladott. Majd házassági ajánlatot tett J. Robertsnek.

Több, mint testőr

K. Kostner őrőz-védő bizalmas viszonyt létesített a vele munkakapcsolatban álló színes bőrű énekesnővel, aki folytatólagosan követett el zeneszámokat.
Ismeretlen tettes egy videógépnek álcázott fegyverrel célzott lövést adott le az énekesművésznő irányába, de K. Kostner védelmet biztosított számára, olyan formán, hogy önnön teste által képezett akadályt a lövedék előtt.

Elemi ösztön

S. Stone gyanús életvitelű nőszemély feltételezésünk szerint áldozatait szexuális esemény kilátásba helyezésével lakásába csalta, velük fajtalankodott, majd egy 15 cm pengehosszúságú jegek vágására használatos eszközzel, az úgynevezett jégvágóval, őket nagy alapossággal sérelmükre megölte. Kihallgatás foganatosítása közben nevezett személy előre megfontolt szándékkal lábaival olyan irányú mozgást eszközölt, minek következtében előbb részlegesen, majd teljes terjedelmével felfedte szeméremtestét.

Egri csillagok

A tényállás a csoportosan elkövetett garázdaság klasszikus esete. A török Ahmed bűntársaival sorozatos magánlaksértések megkísérlését eszközölte Eger térségében. G. István és társai jogos önvédelmi helyzetben egy házilagos készítésű fegyvernek számító tárggyal, ami kerek alakú és tüzet lő, súlyos testi sértéseket okoztak Ahmedéknek, akik a helyszínről nagy sietve eltávoztak.

Csillagok háborúja

D. Wader birodalmi állampolgár, aki később a kapitányságon magát Jedi lovagnak nevezte tettét egy 87, illetve 0 pengehosszúságú elektronikai fénykard nevű eszközzel követte el, amelynek működése a rendőrség és a tudomány számára egyaránt ismeretlen. Az elkövető az áldozattal, aki régi ismerőse, délután fél 4 és 4 körül találkozott egy Halálcsillag nevű szórakozóhelyen, az F szektorban. Elkövető sérelmezte, hogy az áldozat megjegyzéseket tett sötét ruházatára, majd dulakodni kezdett.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg háromszög, ennek volt három szöge: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. A legöregebb - Alfonzó - és a legkisebb - Gammatyi között a korkülönbség p/2 volt. Az öreg háromszög, amikor úgy érezte, hogy rövidesen átköltözik a másik félsíkba, magához hívatta három fiát.
- Én rövidesen meghalok - mondta - és halálom után arra hagyom értelmezési tartományomat, aki a legszebb pótszöget veszi feleségül.
Elindult hát a három fiú a végtelenbe: Alfonzó az x, Bétamás az y, Gammatyi pedig a z tengelyen, széjjel a nagy térbeli koordinátarendszeren, három irányba, egyenes vonalú egyenletes mozgással. Amikor elérték az első irracionális számot, pihenőt tartottak.
Alfonzó egy hatalmas integráljel árnyékában pihent le, hogy falatozzon valamit. Alig vette elő azonban intervallum-skatulyájából a hamuban sült intervallumot, megjelent egy hatalmas differenciálegyenlet, és így szólt hozzá:
- Te mit keresel itt? Nem tudod, hogy aki itt leül, az halál fia,
mivel nem teljesíti a Chauchi-féle konvergencia kritériumot? Ezzel se szó, se beszéd, megragadta és bezárta az an sorozat pontos alsó és felső korlátja közé.
- Innen ki nem szabadulsz, csak majd ha a differenciálhányadosod nullával lesz egyenlő - mondta a félelmetes differenciálegyenlet és elkonvergált.
Bétamás sem járt különben, őt egy zord trigonomtrikus alakú komplex szám támadta meg, megragadta és bezárta két abszolutérték jel közé.
- Itt fogsz az óramutató járásával egyező irányúvá válni - mondta haragosan és elment.
Gammatyi szerencsésen járt. Amikor megéhezett, leült egy Pascal-háromszög tetejére és falatozni kezdett. Alig nyelte le az első részsorozatot, amikor észrevette, hogy a szomszéd értelmezési tartomány ura, a gonosz Diszkrimináns vágtat feléje almásderes négyzetgyökén, amelynek patkói lineáris egyenletrendszereket szórtak.
- Mit keresel az én epszilon sugarú környezetemben - kiáltotta már messziről negatív előjelét forgatva. Mindjárt n-edik gyököt vonok belőled és nullává redukállak!
Gammatyi látta, hogy ennek egykettede sem tréfa, előrántotta
értékkészletéből pozitív előjelét, és megsemmisítette vel a gonosz Determinánst. Azután visszaült a Pascal-háromszög tetejére és elfogyasztotta a magával hozott sorozat majdnem minden elemét. Ezután útrakelt.
Estére egy véges halmazhoz érkezett, átkelt az alsó korláton és igyekezett a felső korlát felé. Útközben bekerült egy torlódási pontba, amelynek tetszőleges sugarú környezetében ott volt a halmaz végtelen sok eleme.
Ezek igen kedvesen fogadták, ellátták étellel itallal és négyzetre emelték, hogy jobban birja a hosszú utat. Gammatyi megköszönte és tovább transzformálta magát. Amikor megvirradt, csodálatos látvány tárult két tetszőleges pontja elé: nem is olyan messze egy rotációs mozgást
végző n-ed rendű determinánst látott.
- No ezt megnézem - gondolta Gammatyi és elindult.
Csakhogy nem könnyű ám egy ilyen determinánsba bejutni! Amikor odaért, látta, hogy minden kapuban egy m x n tipusu mátrix áll, n dimenziós vektorokkal felfegyverkezve, amelyek élesre voltak köszörülve.
Gammatyi tudta, hogy ő ezek ellen tehetetlen, furfanghoz folyamodott tehát: megpróbálta meghatározni az egyik mátrix rangját. Hosszú órák és veszélyes átalakítások után végre sikerült az egyik sort nullává tenni, és ekkor nagy
dübörgéssel kinyilt a kapu, Gammatyi belépett.
Az n-edik sorban elemről elemre haladva csodálatosabbnál csodálatosabb látvány tárult a szeme elé: a falakon Weierstrass, Cantor, Rolle, Heine-Borel és Chauchi tételei függtek aranyozott keretben, a padlót pedig díszes szövésű Leibniz és Taylor formulák díszítették. Gammatyi csak az i-edik sor k-adik elemében tért észhez, de csak azért, hogy még
nagyobb ámulatba essen. A sorokban egy gyönyörűséges pótszöget látott, aki szomorúan énekelt.
Amikor meglátta Gammatyit, rémülten kérdezte:
- Mit keresel itt, ahol még az 1/n sorozat határértéke is ritkán
fordul elő?
Jó lesz, ha minél hamarabb elmégy, mert ha hazajön a várúr, a gonosz hétismeretlenes, meg fog ölni.
- Én innen el nem megyek - mondta Gammatyi, mert tudta, hogy ez a pótszög az, aki őt egy életen át ki tudja egészíteni 90o-ra.
- Jössz-e velem?
- Nem mehetek - mondta a szépséges pótszög. Én az öreg Tangens király lánya vagyok. Hárman voltunk testvérek: Amália, Beáta és Cecilia, amikor ez a gonosz hétismeretlenes egyenletrendszer elrabolt apánk értelmezési tartományából, és azóta itt raboskodunk. Nem mehetek hát, mert ő úgyis
utólér és visszahoz.
Gammatyi elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, magával viszi
Ceciliát.
Egyszer csak egy hatalmas dörrenés rázta meg az egész determinánst.
- Fuss! - mondta neki Cecilia - mindjárt itthon lesz, most dobta haza a szabad tagok oszlopát.
De alig hogy ezt kimondta, már meg is jelent az ajtóban a
hétismeretlenes egyenletrendszer, és ráordított Gammatyira:
- Mit keresel itt, te geometriai féreg? Tudod, hogy aki ide belép, az halál fia? Te is meg fogsz halni.
S már rá is rohant Gammatyira. Csakhogy Gammatyi nem hagyta magát: Többet ésszel mint ész nélkül - kiáltotta és megkezdte az ismeretlenek kiszámítását.
Először az ismeretlenek együtthatóiból és a szabad tagok oszlopából képzett kibővített mátrix rangját határozta meg. Ennek rangja r lett. Ezután kiválasztott egy r-ed rendű determinánst és kiszámította ennek az értékét. Azután már könnyű dolga volt, mert - mivel csak annyi ismeretlen volt, mint amennyi egyenlet, - csak a Cramer szabályt kellett alkalmaznia.
Amikor az egyenletrendszernek már csak egy ismeretlene volt,
könyörgésre fogta a szót:
- Legalább ezt az egy ismeretlenemet hagyd meg.
Gammatyi azonban nem kegyelmezett, behelyettesítette a szabad tagok oszlopát a hetedik oszlopba is.
Ezután kézen fogta Ceciliát, kiszabadították két nővérét is, és
elindultak. Útközben kiengedték börtönükből Alfonzót és Bétamást is. Hazaérve nagy lakomát csaptak, a - végtelentől a végtelenig folyt a bor, sör és a pálinka. A királyságot természetesen Gammatyi kapta, mivel Cecilia volt a legszebb a három pótszög között. Ők most is boldogan élnek és
létre is hozták a legkisebb közös többszöröst.

Elegetek van a "Ne töröld ki, különben szívtelen senkiházi vagy!" levelekből? Akkor mit szóltok ehhez?

Fatima el Abdullah Omar Dzsihad Kalifa Hamasz Dzsamburi 14 éves tősgyökeres stockholmi kislány többszörös áttételes anorákban szenved. Apukája, Bjorn Allah bin Vejnemöjnen egyezséget kötött a Világkereskedelmi Kamarával, hogy ha valaki elolvassa ezt az e-mailt és nem törli ki, hanem kinyomtatja és zöld szövegkiemelő filccel megjelöli a szövegben szereplő összes olyan határozatlan névelőt, amely jambikus pentameterben íródott és főnévi igenév elött áll, s ezen kinyomtatott példány felmutatása mellett minden harmadik nagyáruház akciós zsömléi közül hármat vásárol, akkor az egyik zsemle árát a Világkereskedelmi Kamara arra fogja fordítani, hogy minden - tavaszi napéjegyenlőségtől számított első holdtölte után született - vörös harántcsíkos kiscica fényképét elküldi Fatimának, hozzájárulva ezzel, hogy a kislány megnyerhesse az iskolai papírgyüjtőversenyt.

A helyszín: a tapolcai harckocsizók lőtere. A gyakorlótér közvetlen tőszomszédságában, ne kérdezzétek, miért, egy elmegyógyintézet működött. Az ápoltak szentül hitték, hogy odakint háború folyik, hiába próbálták nekik megmagyarázni az ápolók az ellenkezőjét, és a kórház által a Néphadsereg - mert akkoriban még az volt - vezetése felé megeresztett töméntelen tiltakozó levél is falra hányt borsónak bizonyult. A tankok jöttek-mentek, lövöldöztek, a betegek meg lapítottak és idonként fedezéket próbáltak ásni a kórteremben.

Történt egyszer, hogy néhány T-55AM típusú harckocsi éleslövészethez készülődött. Volt velük egy kissé ittas muszaki őrmester is, aki egy darabig odakint szeszelgetett, majd bekopogott az egyik tankba, és kérte, hadd üljön be, mert odakint unalmas. Beengedték, miért ne, csak éppen befelé másztában meglökte a harckocsi ágyújának irányzására szolgáló tárcsát. Ez nem lett volna baj, mert a célratartó automatika nem engedte volna kitérni a lövegcsövet, csakhogy az irányzó elfelejtette ezt rögzíteni, miután már célba vette a lőtéri célpontot. Rövidesen megkapták a tűzparancsot. Bumm! Telibe is verték a diliház portásfülkéjét... Na, vége is lett mindjárt a lövészetnek, mindenki kiszállt, és gyorsan inni kezdett, mert biztosak voltak benne, hogy ezután egy darabig nem jutnak szeszhez. Szerencsére a fülke üres volt, a portás épp klotyón volt, nem lett belőle nagy balhé, de az ápoltak innentől semmi szín alatt nem voltak hajlandóak elhinni, hogy odakint csak gyakorlatoznak.

De nem ez volt az elmegyógyintézet és a harckocsizók egyetlen közös kalandja.

Egyszer egy ápolt szerzett valahol egy biciklit, és elindult vele haza. Normális esetben nem jutott volna ki a kapun, de a fent említett eset nyomán se kapu, se portásfülke nem volt. Kitekert a rétre, és elindult az orra után, mert hát bolond volt, ugyebár. A sors úgy hozta, hogy aznap is éleslövészet volt... Ültek a katonák a tankokban, várták a tűzparancsot már becélzott lövegekkel, amikor egyszer csak megjelent a célzókészülékekben egy pizsamás kerékpáros! A katona meg kíváncsi, mind elkezdték nézni, tekerték utána a nézőkét. Igen ám, de ha ezzel nézelodnek, forog a lövegcső is. Mit látott a lövészetvezető tiszt? Azt, hogy hirtelen megjelent a lőtéren egy elmebeteg, és az összes harckocsi lassan utána fordította az ágyúját. De látta ezt a dilis is, és szegény úgy elkezdett tekerni, mintha a Tour de France-ot akarta volna megnyerni! Lett is ordítozás, sípolás, tüzet szüntess, mielott tévedésből megszórták volna pár repeszgránáttal. Aztán a mentők valahogy összeszedték az ápoltat, visszazsuppolták a helyére, de miután elmesélte bent a sztorit, már lassan az ápolók se hitték, hogy nincs háború odakint.

A betegre szerencsére nem lőttek rá, de nem volt mindenki ilyen szerencsés.

Egyszer a harckocsiknak légvédelmi gyakorlatot tartottak. Egy kifeszített drótkötélen egy helikopter-sziluettet mozgattak a lotér fölött, azt kellett eltrafálni a tank tornyába épített légvédelmi géppuskával. A járművek felálltak, már épp kezdték volna a musort, amikor hirtelen rádióüzenet érkezett, hogy várjanak, mert Budapestről érkezik néhány tábornok, hogy a gyakorlatot megtekintsék. Mit volt mit tenni, várakoztak. A tábornokok meg is jöttek - helikopteren! Balszerencséjükre pont a lőtér felol. Valamelyik faszemű tirpák meg azt hitte, az a célpont, és elkezdte osztani a 12,7 mm-essel. Szerencsére a keze is fából volt, mert nem találta el. A helikopter villámgyorsan elhúzott a környékrol, a remek lövész pedig néhány hétig a hűvösön üldögélt.

Történt egyszer, hogy a lőtéren gépkocsizó lövészek és harckocsizók közös gyakorlatot tartottak. Mármost tudvalevő, hogy a csörömpösök utálják a nyulakat, és viszont, ami rendszerint idővel kedves emlékké szelidülő, ám a helyszínen hajmeresztőnek tűnő szívatásokba torkollik.

Az egyik harckocsizó ebédnél valahogy rájött, hogy a kiosztott káposztakonzerv átmérője éppen 100 milliméter, csakúgy, mint a T-55AM simacsövű lövegének urmérete. (Nem véletlenül egyezett egyébként, de ez más téma.) Nosza, fogta a konzervet, betöltötte az ágyúcsőbe, mögé egy vaktöltetet, majd célba vette a lövészek BMP-jét, és bumm, odasózott nekik. Gondolta, jó vicc lesz, majd takaríthatják a jármuvet. Hát nem... A konzerv úgy átment a BMP vékony páncélzatán, mint a sztaniolon, és a deszanttérben robbant. Tiszta főtt káposzta lett minden! A hákásoknál nagy röhögés, a nyulaknál anyázás, pucolhatták ki a verdát. Utóbb, évekkel késobb kérdezték a harckocsizót, ugyan mi lett volna, ha a konzerv történetesen eltalál valakit?

- Akkor még ma is sitten lennék - felelte nyugodtan.

Egy reggel 103-as busszal úgy uszkve századmagammal cammogok fel a lágymányosi hídra, az autóbuszöbölben azonban egy taxi álldogált, és nem akarta beengedni a buszt. Buszsofőr nyomja a dudát, utasok idegesen pislogtak, végül kinyitotta az ajtót. Taxis barátunk közben anyázva kiszállt az autójából, majd fel a buszra, hogy most aztán jól megmondja... A buszsofőr látva ezt becsukta a vezetőfülke ajtaját, majd miután a taxis nagy hévvel felszállt a buszra, becsukta a busz ajtajait is és elindult. A taxisofőr húsz méter után már könyörgött neki (a taxi közben ott állt nyitott ajtóval a megállóban), hogy nyissa ki az ajtót, de a sofőr meg sem állt a következő megállóig (budai alsó rakpart)...