Vicclap.hu - diorita kedvencek

Amikor a vonat beért Hegyeshalomra, a kalauz azt kiáltotta hangosan, hogy He-ha! Az egyik utas csodálkozva kiszólt :
- Mi az hogy He-ha???
- Csak nem képzeli hogy kimondom az egész város nevét?
Az utas erre hangos vihogásba kezdett .
- Most meg mit nevet ? - kérdi a kalauz.
- Kiváncsi leszek mit fog kiabálni, ha Piliscsabára érünk?

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
* Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
* Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
* Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és
nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
* És azután? - kérdezi a halász.
* Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
* Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
* Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
* És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
* Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
* És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
* Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Az igazgató:
- helyből átugrik bármilyen magas házat
- gyorsabb, mint a kilőtt puskagolyó
- megállítja a leggyorsabb mozdonyt
- vízen jár
- tanácsokat ad Istennek

Az igazgató helyettes:
- alacsonyabb házakat helyből átugrik
- pont olyan gyors, mint a kilőtt puskagolyó
- egy tolatómozdonyt meg tud állítani
- szélcsendes tengereken képes járni
- beszélt már Istennel

A főosztályvezető:
- földszintes házakat nekifutásból át tud ugrani
- majdnem olyan gyors, mint a kilőtt puskagolyó
- egy kisebb tolatómozdonnyal meg tud birkózni
- tükörsima tavon át tud kelni
- előzetes jóváhagyás után problémáit Isten elé terjesztheti

Az osztályvezető:
- ha egy földszintes házat nekifutásból át akar ugrani, a lábnyoma a falon marad
- biztonsággal el tud sütni egy puskát
- majdnem képes egy tolatómozdonyt megállítani
- fedett úszómedencén biztonsággal átjut
- az Isten néha beszél hozzá

A főmunkatárs:
- teljes rohammal, hátszéllel, biztonsággal ront be egy házba
- néha el tud sütni egy puskát úgy, hogy nem sebzi halálra magát, de általában nem adnak neki töltényt a lövöldözéshez
- biztonsággal felismeri a mozdonyt
- tud úszni
- ünnepi alkalmakkor imádkozik

A munkatárs:
- ha egy házba be akar jutni, megbotlik a küszöbén
- vízpisztollyal is lespricceli magát
- látott már mozdonyt
- úszógumi nélkül elmerül a vízben
- az Isten néha keményen megbünteti

A titkárnő asszisztens(nő):
- ha egy ház az útjában van, akkor felemeli és átsétál alatta
- a puskagolyót a szájával elkapja és elcsemegézik rajta
- őt látva megállnak a száguldó gyorsvonatok
- pillantásától jéggé fagynak a legnagyobb óceánok
- Ő AZ ISTEN.

A Mester áll derékig a szarban. Kér egy fogót a segédtől, aki a csatorna szélén guggolva beadja neki. A Mester nagy levegőt vesz, befogja az orrát, lebukik és igazít valamit. Feljön, kér egy kalapácsot, lebukik, igazít valamit. Ez így megy egy darabig, míg el nem készül. A Mester kijön, csöpög róla a matéria, a csatornapatkányok riadtan menekülnek.
Odaszól a segédnek:
- Na látod fiam, ha tanultál volna, nem kellene egész életedben csak a szerszámokat adogatnod!

Miután elfogták a két szökött rabot, a börtönigazgatóhoz kísérik őket. Az igazgató megkezdi a kihallgatást:
- Miért szöktek meg?
- Mert nem ízlett az a moslék, amit itt ebédnek adnak! - feleli az egyik rab.
- És mivel fűrészelték el a rácsokat?
- A reggeli pirítóssal.

Az egyik utas megkérdi a kalauzt a vonaton:
- Elnézést, meg tudná nekem mondani, mikor érünk a Victoria állomásra?
- Egy óra múlva, de sajnos a vonat nem áll meg ott! - mondja a kalauz.
- Úristen! Pedig nekem nagyon fontos ügyem van Victoriában, muszáj ott leszállnom!
A kalauz gondolkodik, majd előáll egy javaslattal:
- Nézze uram! Sajnos nem állíthatom meg a vonatot bárhol, de tudok szólni a vezetőnek, hogy lassítson le. Ketten kilógatjuk, ekkor maga elkezd szaladni a levegőben. Amikor már elég gyorsan fut, akkor letesszük, így nem fogja magát megütni, mert a sebessége akkora lesz, mint a vonaté.
Így is tesznek. Amikor a vonat Victoria állomáshoz ér, lelassítanak, kitartják az utast, aki elkezd futni a levegőben. Ekkor lerakják, emberünk cipői füstölnek, de nem esik el. Elkezdi a lassítást, ám az utolsó kocsiból kinyúl egy vaskos kéz és felrántja, a következő szavak kíséretében:
- Ember, marha nagy szerencséje van, hogy itt vagyok! Nem tudta, hogy a vonat nem áll meg Victoriában?