Vicclap.hu - diorita kedvencek

Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai:

1.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a TU-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Ööö, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik.
A droid arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.

2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart, fogantyút, majd megszólalt:
- Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet.
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer.
- E-resz-kedj.
- Húsz-e-zer.
A kissrác nézte őket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és elújságolta, mit látott:
- És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!

3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet.
Az utas leesett állal nézett.
- Aha, hát ez tényleg egyszerű.

A nyíregyházi állatparkból kifelé jövet megütötte a fülemet ez a beszélgetés:
- Apa, te mitől félsz a legjobban?
- Én? Az adóellenőrtől. De az nincs az állatkertben.

Ezeket a kiírásokat fotók alapján írtam le, a kiírások valósak!

Kedves kutyás lakótárs, ki a liftben sz@ratod ebedet!
Piszkos lett a cipőm, szerencsére az olcsóbb volt rajtam, de szerintem ez is többe került, mint a te iskoláztatásod.
Kérlek próbálj meg felelőséggel kutyát tartani, ha nem megy, ajándékozd el (neki is jobb lesz)!
Ha ragaszkodsz hozzá, és már nem tudsz kultúrálodni, költözz tanyára, vájogba, "fődpadlósba", az az igazi, még lift sincs!
Köszönöm!

Szeretnék gratulálni, annak a mocskos gerictelen féregnek, aki ellopta a 4. emeletről a virágokat!
Remélem, hogy anyádnak vitted a temetőbe!!!


Nyílt levél annak a szemét tetűnek, aki tegnap este megzabálta a kajámat!
Ha véletlenül azt hiszed, hogy az ebédlőben lévő hűtőkben a Máltai Szeretetszolgálat lerakata van, vagy valamilyen ingyen konyha, akkor tévedsz.
Oda azok az emberek rakják a kajájukat, akik később meg szeretnék enni, nem pedig éhen végigdolgozni 12 órát.
Esetleg édesanyád nem tanított meg alapvető emberi értékekre?
Sajnos Isten nem volt kegyes hozzám, mert ha akkor csíplek el, amikor a táskámból veszed ki az ennivalómat, akkor a fejedet biztos belenyomom vagy háromszor a mikroba (az ajtó kinyítása nélkül) utána meg a hűtő ajtóba, már csak az egyensúly miatt.
Legjobban annak örülnék, ha nem olvasnád ezt a levelet, hanem valamelyik megyei kórházban próbálnák kimosni belőled a sz.rt, mert megfeküdte a gyomrodat a tegnapi vacsora.
Ha megsértettelek volna bármivel is, adj elérhetőséget személyesen kérek elnézést.