Vicclap.hu - Gikhart kedvencek

1986-ban a Northwestern University diplomaosztó ünnepsége után Mkele Mbembe Kenyában töltötte a nyár nagy részét. Egyik kirándulása során, amikor átverekedte magát egy sűrű bokron, Mbembe egy elefántbikával találta szembe magát amint
az állat az egyik mellső lábát a levegőbe emeli. Az elefánt elég kimerültnek nézett ki, ezért Mbembe óvatosan megközelítette, és ahogy elétérdelt hogy megvizsgálja az
állat lábát, észrevette hogy egy jókora "szálka" van beágyazódva a talpába.
Amilyen óvatosan csak lehetett Mbembe kihúzta a szálkát, mire az elefánt óvatosan lerakta a lábát a földre. Az elefánt arccal az ember felé fordult és meglehetősen nagy
kíváncsisággal az arcán bámulta az embert néhány feszült percen keresztül.
Mbembe mozdulatlanul állt, és semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy most bele lesz tiporva a földbe. Egyszer csak az elefánt egy hatalmasat trombitált, hátat fordított, és elsétált.
Mbembe sosem felejtette el ezt a napot...

Húsz évvel később Mbembe a kisfiával sétálgatott a chicagoi állatkertben, és ahogy az elefántok kerítéséhez közeledtek az egyik állat egyenesen megindult Mbembe és fia Tapu irányába. A hatalmas állat bámulta Mbembe-t, és az egyik mellső lábát a levegőbe emelte, majd lerakta. Ezt egy jó néhányszor megismételte, majd egy hangosat trombitált, végig az ember szemébe nézve. Mbembe visszaemlékezve az 1986-os találkozásra az elefánttal, azon törte a fejét, hogy ez vajon ugyanaz az állat-e. Mbembe összeszedte a bátorságát, és megvárta amíg minden látogató odébbáll, majd átmászott a korláton és megindult az elefánt felé.
Csodálkozva nézett az állat szemébe, mire az elefánt trombitált újra egy nagyot, körbeölelte az ormányával Mbembe egyik lábát és hozzávágta a korláthoz, majd odament hozzá és halálba tiporta a szerencsétlen balf@szt.

Valószínűleg nem ugyanaz az elefánt volt az...

Tisztelt Szerkesztőség!                             

Még sohasem írtam Önöknek, de most végső kétségbeesésemben elhatároztam, hogy a segítségüket kérem. Nehéz döntés előtt állok.
Az utóbbi időben észrevettem, hogy a feleségem gyakran furcsán viselkedik, az a gyanúm, hogy félrelép. Amikor csörög otthon a telefon és én veszem fel, előfordul, hogy nem szól bele senki. Néha az asszony késő estig távol marad, ilyenkor állítólag a barátnőivel talákozik, de ha kérdezem a nevüket, azt mondja, úgysem ismerem őket, a kolléganői.
Néha ébren maradok, és az ablakból lesem, hogy milyen autóval jön haza, de ő kiszáll egy sarokkal odébb, és gyalog jön végig az utcán. Ki tudja, talán nem is taxival érkezik!
A múltkor a kezembe vettem a mobiltelefonját, hogy megnézzem, hány óra, dühösen rámkiabált, hogy ne nyúljak a személyes dolgaihoz. Azzal is megvádolt, hogy kémkedem utána.
Tegnapelőtt, amikor ismét elment estére itthonról, úgy döntöttem, hogy kimegyek a házunk elé, és ott várok a sötétben, míg haza nem jön. Olyan helyre állítottam a vadonatúj Harley Davidsonomat, ahonnan jól látható az utcasarok, elrejtőztem mögé és figyeltem az utcát. Ahogy ott térdeltem, észrevettem, hogy valami csöpög a motoromból. Hát, látom, hogy egy egész olajtócsa van már alatta.
Most mit tanácsolnak, próbáljam magam megjavítani, vagy vigyem vissza a kereskedőhöz?