Édes-ékes apanyelvünk

(Bencze: Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak

Nem igazán igazi szépirodalom, de a nyelvisége miatt ide tettem, kicsit fárasztó, de nekem tetszik

A pap és a felesége mosnak a csapnál. Csörög a telefon, a feleség odarohan, otthagyva csapot-papot. Miközben telefonál, egy pók jelenik meg a telefonon, és a hálójával a telefon környékén mindent telefon. Telefon(ál)ás után a pap és a felesége egy ronggyal és egy vödör vízzel indulnak el takarítani: a pap felkapja a rongyot, a feleség felkapja a vizet. Egyébként az asszony a papnak nem a felesége, csak amolyan feleség-féleség. Ő is pap egyébként, de ő kinek a pap, kinek a papné.

A pap a laptopjával mindig az ágyból szokott internetezni, ezért a hálózatát úgy nevezik, hogy pap-lan. A pap nem rendszergazda, de a hálózatukban több rendszerük is van, ezért a hálózatuk rendszergazdag. Egeret nem használnak a géphez, nincs rá pénzük, szegények, mint a templom egere. Ha a templomba beviszik a számítógépet, akkor úgy szeretik, ha az asztalon sok ikon van. A pap vezetékneve Deák, felesége pedig vászonnal szokta a számítógépet letakarni. Ez a vászon azonban nem az igazi, van különb is a Deákné vásznánál: talán egy lepel, de az sem jó, ha teljesen nem lep el.

Az ebédet egyébiránt a pap szokta főzni, ez amolyan papi papi; ha tejet is tesz bele, akkor tejbe-papi papi. Néha hoz bele egy falatot a püspök is, ez az ún. püspökfalat. Egyszer az ételt a püspök hazavitte és véletlenül a falra ömlött belőle egy kevés, a püspök leöntöte a falát, a püspök-falat. Mivel ez az étel éppen borsófőzelék volt, falrahányt borsó lett belőle. Ebéd közben a papból állandóan ömlik a szó, ezért a széket, melyen ebédelni szokott, szószéknek nevezték el. Ebédre Szósz urat és feleségét is meg szokták hívni, de nem mindig fogadják el a meghívást Szószék. Ők a pap beszédének hallgatása közben gyakran elalszanak a széken, ezért a széküket úgy nevezik, hogy álomszu-szék. Álomszusz urat és feleségét is meg szokták hívni, de Álomszuszék sem mindig fogadják el a meghívást.

(forrás: http://zsibi.blog.hu/2010/01/07/egy_kis_papolas)

Lowy Arpad:

ÖREG ÓRÁK A MÚZEUMBAN

Egy öreg óra a polc tetején,
  Megrokkant a múlt század elején:
Mutatója tizenkettőn megállt,
  Ez jelenti a véget, a halált.

A mi farkunk is óra: aminő
  Tájékoztat, hogy mennyi az idő.
Bejártunk vele egy életutat,
  Tizenkettőt ütött, és hatot mutat.

Lőwy Árpád

DISZNÓLKODNI SZABAD

TESTVÉRISÉG

 - kép egy orosz kocsmából - 

Oroszhonban, a budikban
Egymás mellett több lyuk is van.
S pasas, egymás mellett öt-hat,
Szép sorban felkuporodhat...
- S van egy szokás, dicséretes,
Keresztényi, testvéries:
- Ha egyiknek papírja van,
A többi is biztos abban,
Hogy társait el nem hagyja,
Seggit törli, - s továbbadja.

Nállam miért nem működik a szövegszerkesztő?

BABITS BIHÁLY*Született Szegszárdon: néhány nappal születése előtt ugyanis titkos figyelmeztetéssel rávette édesanyját, hogy utazzék Szegszárdra, nehogy „Szegszárdon Születtem, Szinésznőt Szerettem” című leendő versében az alliterációt elrontsák. Már hatéves korában egészen fejlett nyelvezete volt: az iskolában fél kézzel harmincezer olyan magyar szót tudott fölemelni, ami „B”-vel kezdő dik, míg iskolatársainak a fáradtságtól már kilógott a nyelvezete. A fogarasi elemi és a verseci főgimnázium nyolc osztálya jártak beléje, azonkívül nála végzett a budapesti tudomány egyetem filológiai fakultása. Majd a technikára került, ahol több szabadalmat nyert, újfajta alumínium ige-kötők-, szó-csavarok- és kettősfedelű mondatszerkezetekre, melyek Edison nak „A modern verstechnika vívmányai és a villamos nagyanyacsavar” című munkájá ban is fölemlítvék. Nyersei nyőleg a Nyugatnál nyelentek nyeg: legutolsó kötete, a „Főtisz telendő úr, kérem, az esti takarmányszállítás minden valószínűség szerint megérkezik” című, hosszú feltűnést keltett.
Nemakarta a jót...

Karinthy FrigyesBABITS BIHÁLY*Született Szegszárdon: néhány nappal születése előtt ugyanis titkos figyelmeztetéssel rávette édesanyját, hogy utazzék Szegszárdra, nehogy „Szegszárdon Születtem, Szinésznőt Szerettem” című leendő versében az alliterációt elrontsák. Már hatéves korában egészen fejlett nyelvezete volt: az iskolában fél kézzel harmincezer olyan magyar szót tudott fölemelni, ami „B”-vel kezdő­dik, míg iskolatársainak a fáradtságtól már kilógott a nyelvezete. A fogarasi elemi és a verseci főgimnázium nyolc osztálya jártak beléje, azonkívül nála végzett a budapesti tudomány­­egyetem filológiai fakultása. Majd a technikára került, ahol több szabadalmat nyert, újfajta alumínium ige-kötők-, szó-csavarok- és kettősfedelű mondatszerkezetekre, melyek Edison­nak „A modern verstechnika vívmányai és a villamos nagyanyacsavar” című munkájá­ban is fölemlítvék. Nyersei nyőleg a Nyugatnál nyelentek nyeg: legutolsó kötete, a „Főtisz­telendő úr, kérem, az esti takarmányszállítás minden valószínűség szerint megérkezik” című, hosszú feltűnést keltett.
*Az eredeti "Mihály"-t belügyminiszteri engedéllyel "Bihály"-ra változtatta költőnk azzal a meggyőződéssel, hogy tehetségtelen keresztapja nem gondolt az alliterációkra...

Karinthy Frigyes: Nem tudom,de nekem a feleségem gyanús (Egy férj naplójából)



Nov. 1.

Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús. Ma este, mikor hazajöttem, egy kardot találtam otthon a szobában, de a feleségem megmagyarázta, hogy hogyan esett be véletlenül az utcáról a kard, mikor lent elmentek a katonák, hát ami igaz, az igaz, nagy szél volt ma.



Febr. 15.

De nekem mégiscsak gyanús a feleségem. Ma gyereket szült nekem, hát nézem a gyereket, vörös haja van és három füle, nézem a szobaurat, annak is vörös haja van és három füle, de furcsa találkozás, mondok, de a feleségem megmagyarázta, hogy aszongya, biztosan ikreknek akartak születni, aztán meggondolták, és összementek mégis, de siettükben az egyiknek a másik füle kimaradt, hát ebbe lehet valami.



Márc. 2.

Nem tudom, de nekem roppant gyanús a feleségem, mégis. Ma megyek az utcán, hát véletlenül fölnézek egy ablakba, ott látom a feleségem, kibontott hajjal csókolózik egy alacsony fiatalemberrel. Mindjárt különös volt nekem, direkt megvártam lent a lépcsőházban, és kérdeztem tőle, mit keres ebbe a házba, erre pofon vágott, mondta, hát egy új unokafivérem született, marha, azt jöttem üdvözölni. Kérdeztem, hogy akkor mért bontotta le a haját, mondta, mert meleg volt, hát abba igaza van, kezd már nagyon meleg lenni.



Jún. 14.

Mégiscsak gyanús nekem a feleségem, tudja isten. Hazajövök a hivatalból, hát amint megyek keresztül a szobán, a feleségem, látom fekszik a díványon, és a házmester is feküdt a díványon, eleinte nem akartam szólni, bementem a másik szobába, de aztán, mikor a házmester elment, mégiscsak szeget ütött a fejembe a dolog, meg is kérdeztem egyenesen a feleségemet, nem sokat teketóriáztam, hogy mi az, de ő mondta, hál' istennek, hogy csak valami lakbérről volt szó, aztán közbe elfáradtak, hát azért feküdtek le, szegény házmester fáradt volt, az igaz, egész éjjel kell neki szaladgálni ajtót nyitogatni.



Aug. 3.

Valami jót kitaláltam ma, mert nekem nagyon gyanús volt a feleségem, éjjel, mikor azt hitte, hogy alszom, lassan felöltözött mindig, és elment hazulról. Hát erre kötöttem egy spárgát a lábára, egy hosszú gombolyagról, mer' az ember vigyázzon a feleségére, ha az elmegy hazulról, ezer szeme legyen az embernek a feleségére, mondok, nehogy megcsalja. Így most jó lesz, gondoltam, a feleségem járkálhat, de nem csalhat meg, mer' én abban a percben, amikor akarom, visszagombolyítom a spárgát, és visszahúzom a feleségem.



 

Aug. 10.

De mégiscsak gyanús nekem a feleségem. Ma éjjel megint felkel, én lassan, hogy ne vegye észre, ráteszem a spárgát a lábára, ő meg húzta maga után a spárgát és elment. Most legalább nyugodt lehetek felőle, gondoltam, mert az utóbbi időben, mondom, igazán szinte gyanús nekem a feleségem. Egy óra múlva kezdtem gombolyítani visszafelé a spárgát, húztam vissza a feleségem, egész szépen jött, de egyszerre csak, furcsa, kétszer olyan nehéz lett húzni, ez tartott egy darabig, aztán egyszerre megint könnyű lett húzni, később pár percre megint sokkal nehezebb volt húzni, aztán megint olyan könnyű lett, mint eleinte, és végre behúztam a szobába. Nem értem, mért lett közbe nehezebb, roppant gyanús nekem a feleségem, meg

fogom kérdezni.



Okt. 31.

Már régebben meg akartam írni a naplómba, hogy nekem gyanús a feleségem. Ma este hazajövök, és le akarok feküdni, hát nem lehet lefeküdni, próbálom így, próbálom úgy: egyszerre rájövök, hogy azért nem lehet lefeküdni, mert már fekszik valaki az ágyamban. Mondok csodálkozva, nini, hát akkor én már előbb lefeküdtem? de az nem lehet, mert hiszen még fent vagyok. Megkérdeztem a feleségemet, hogy lehet az, ez a helyzet nekem nem elég világos. Mondja a feleségem, gyújtsak gyertyát, és tartsam egy ideig a fejem előtt, akkor majd világos lesz. Meg is gyújtottam a gyertyát, és tartottam egy ideig a fejem előtt, arra aztán mondta a feleségem, hogy oltsam el hirtelen. Hirtelen eloltottam, de mondom, nekem roppant gyanús a feleségem, csak nem szeret ez a nő valaki mást?



Nov. 7.

Egy hónapja nem láttam a feleségem, egy hónap előtt azt akarta ugyanis, hogy menjünk a kaszárnyába lakni, de nem akartam, azóta nem látom a feleségem. Este mindig rá gondolok, és nagyon fáj a szívem, mert valami egészen különös, egészen érthetetlen gyanú lappang a lelkem fenekén, alig merem leírni: én azt hiszem, ez az asszony nem szeret már engem annyira. Norvég regényekbe olvastam én már valamikor, hogy lehetséges, hogy az asszony lassan-lassan elhidegül a férje iránt, és belső átalakulások lelki távolodást idéznek elő hovatovább. Lehetséges volna, hogy az én feleségem is egy ilyen átalakulás felé közeledik?



Dec. 25., karácsony

Nem, nem: a feleségem mégis szeret. Két hónapi aggodalmak és lelki harcok után végre mégis megértettük egymást: ma este ismét enyém lett. Az Ó utcán jöttem éppen haza tizenegy után, hát egy kapu alól egyszerre elém toppant a feleségem, biztosan azonnal megismert, bár sötét volt, mert rögtön mondta, hogy jöjjek be hozzá, és még szép embernek is nevezett. Bementem, és feleségem rögtön karjaimba omlott - mégse volt hát igaz azzal a norvég regénnyel. Boldog vagyok, hogy gyanúm alaptalannak bizonyult; soha nem gyötröm magam többé ilyen elvont dolgokkal, melyek csak lelkünk nyugalmát zavarják.

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk


Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.

Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.
Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek,
Erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették,
Mindnyájukat leültették.
Foglár fogán foglyuk van.
Nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek,
Minden előítélettől mentek,
Estefelé arra mentek,
Én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,
Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

Hiba mentes mentő vagyok,
Szőke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörűs
lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul:

fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.
Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,
Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal,
Prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron,
Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon,
Kitartásod meghat Áron.

Felment - fölment, tejfel - tejföl, ....
Ne is folytasd barátom!
Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.

Laár András: Tanács

Bemehet a víz az ember orrába,
hogyha beleszagol a járdán a tócsába.
Márpedig az nem jó, - ne csinálja senki!
Tócsaszaglás helyett érdemesebb menni...

Nagy Bandó András: Öreg őznek nénikéje

Mátraalján, erdőszélen,
öreg őz élt nyáron, télen.
Szeme barna, háta őszes,
eső veri, ha majd ősz lesz.

Öreg néne egyszer régen
barangolt az erdővégen.
Megbotlott egy mohás kőben,
„Francba! – mondta – lábam törtem!”

Jaj, most mi lesz? Lassan gyógyul,
úgy eltört, hogy attól koldul.
Mindkét szeme könnybe lábad,
„Hogyne sírnál, fáj a lábad!”

Szegény néne gondol rája:
bárcsak jönne unokája!
Ölbe venné, megsajnálná,
aki költő, megírkálná.

Szerencsére (mivel ősz lett),
segítője épp egy őz lett.
Őz is tanult emberséget,
gyógyítja a vén vendéget.

Hallott rólunk jót és szépet,
látott ő már puskavéget.
„Meggyógyítunk, bár már látnád!
Itt van-e a tébékártyád?”

Orvosokért szalad az őz,
gyorsan fordul, alig időz.
Néne ágya puha pázsit,
egyszer pislog, máskor ásít.

Tarka harkály kopogtatta,
fülesbagoly meghallgatta,
méh forgatta mézbe-gézbe,
végül két őz vette kézbe.

Gyógyítgatták, babusgatták,
visszarakták térdkalácsát.
Vérnyomását, lázát mérték,
kenegették, ahol érték.

Hat hét múltán lábra állott,
toppantott, majd így kiáltott:
„Meggyógyultam, bárki lássa,
megköszönöm, őzapácska!”

Épp mikor a harang kondul,
sántikálva útnak indul.
Köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Mátraalji faluszéle,
gyógyultan él öreg néne.
Egyszer te is légy vendége,
jó a lába, fussál véle!

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.
(kosztolányi dezső karinthyhoz)

Dolák-Saly Róbert: A döglött tehén

Azt mondják, hogy kevesebbet ér
A döglött tehén az élő tehénnél.
Engedjék meg nekem,
Hogy védelmembe vegyem.
Szerintem legalább annyit ér.

A döglött tehén nem kényeskedik,
Ha fáj a lába, nem panaszkodik.
Sohase mérges, és nem bánja,
Ha bakanccsal ugrasz a farkára.
A döglött tehén nem kényeskedik.

A döglött tehén jóindulatú.
A hátad mögött nem mondja azt, hogy MÚ.
Beszélhetsz előtte akármit,
Nem kell félni, hogy árulkodik.
A döglött tehén jóindulatú.


Ha kérdezik, hogy mi a kedvenc állatod
Ha bátor vagy, s a véleményed vállalod
Mondd azt, amit én:
A döglött tehén.

A döglött tehén jól viselkedik.
Mindig fekszik, el sosem szökik.
Ha éhes, nem bőg keservesen
Koplal egész nap csendesen.
A döglött tehén jól viselkedik.


A döglött tehén majdnem hibátlan.
Összesen csak egy hibája van:
Az, hogy sajnos nem ad tejet,
De a boltban úgyis kapni lehet.
A döglött tehén majdnem hibátlan.


Ha kérdezik, hogy mi a kedvenc állatod
Ha bátor vagy, s a véleményed vállalod
Mondd azt, amit én:
A döglött tehén.
Mondd azt, amit én:
A döglött tehén.

Dolák-Saly Róbert: Azért vagyok nagyon csendbe...

Azért vagyok nagyon csendbe,
Mert meghaltam tegnap este.
Az ágyamban van egy medve,
Szerintem el van tévedve.
Hogyha rumot iszok este,
el leszek majd néha esve
Káromkodni akkó tudok,
mikor konektorba nyulok.

Romhányi József: A teve fohásza.

- Tevék ura!
Te tevél tevévé engem eleve,
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,
de tévednél, vélvén,
vén híved neved feledve
elvetemedve
vádol.
Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
mivel levet - vert vederbe
feltekerve - nem vedelve
lett betelve
a te tevéd szenvedelme.
Te nevedbe
legyen eme
neveletlen tevetetem
eltemetve!

Laár András: Buborék

Buborék, buborék,
Színe játszó, csodaszép.
Emitt piros, amott kék,Az orromból jött ki elébb.

LŐWY ÁRPÁD: ÖZVEGYI GYÁSZ

Meghalt egy hölgy, s az "enterprise"
Szép koporsót hozott.
Gyertyák közt csendesen pihent,
Szenderült a halott.

Jönnek barátok, rokonok,
Egymás után sokan,
S a férjhez mindenkinek egy
Elmormolt szava van.

Jön a pap és beszenteli
A holttestet, melyet
Dísz gyászkocsin helyeznek el,
S megindul a menet.

A férj gyalog kíséri ki,
Zsebkendőt tart szemén.
Suttogják itt, suttogják ott:
Maga maradt szegény.

És a koporsót elnyeli
A föld, az az irigy.
S a férjet vigasztalják, hogy:
"Isten akarta így!"

S a férj - most özvegy - bérkocsin
Lakására siet.
Különös érzés, különös:
Nem érzett még ilyet.

S a néma szoba zugában
A kanapéra dűl,
A szívéből kitör egy sóhaj:
Hát végre egyedül!

Laár András: A ponty

Nagyon nehéz dolog a ponttyal csókolózni.

Nemcsak mert a pontynak túl kicsi a szája,

hanem mert a ponty az nyálkás undorító.

Kihányja a belét aki megpróbálja.

LŐWY ÁRPÁD: ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ


Elérkezett végre a várt Újesztendő!
Kívánom, hogy hozzon sok jót a jövendő!
Kövér, tiszta búzát arasson a kasza,
És minden magyarnak jól álljon a
- nyakkendője!

Hazánk boldoguljon, virulj magyar népem!
Székesfővárosunk épüljön ki szépen!
Terjedjen az erény, vesszen, ami durva!
Minden utcasarkon álljon egy-egy
- hirdetési oszlop!

Kopasz koponyával, görnyedő derékkal
Sok vén sportman a testkultúráért él-hal.
Ám, de másnap masszőr dörzsöli az inát,
Így jár, aki nagyon szereti a
- baracklekvárt.

Megáradt a Duna, nézni is rettentő,
Elveszett száz lélek, bedőlt sok háztető.
Még az öreg Gellért hegye is megingott,
Mert Kovács kapitány olyan nagyot
- füllentett.

Az én kedves, drága Elemér barátom
Reggel sokszor sápadt s levert, amit látom.
Kérdem tőle múltkor: Mért vagy oly aszott?
Bágyadtan mondja, hogy egész éjjel
- fájt a foga.

Május van, tavasz: a szerelem hónapja,
az ébredő vén föld új ruháját kapja.
Ember is, állat is örül a tavasznak,
s lenn a Duna-parton a kutyák is
- örülnek.

Reng a búzakalász az alföldi rónán,
ott arat egy legény, arra jön egy szép lyány.
Rákacsint a legény, leteszi a kaszát,
Nadrágjába nyúl, és kiveszi a
- kaszakövet.