Örkény István: Egyperces novellák
A SZÍNÉSZ HALÁLA
Ma délután az Üllői út egyik mellékutcájában eszméletét vesztve összeesett Zetelaki Zoltán, a népszerű színművész.
A járókelők bevitték a közeli klinikára, de ott hiába próbálták a tudomány legújabb vívmányaival - még vastüdővel is - életre kelteni. A jeles színész, hosszú haláltusa után, este fél hétkor kiszenvedett; tetemét átszállították a Bonctani Intézetbe.
A Lear király esti előadása e tragikus esemény ellenére is zavartalanul folyt le. Zetelaki késett ugyan egy kicsit, s az első felvonásban feltűnően fáradtnak látszott (néhol szemlátomást a súgó segítségére szorult), de aztán egyre jobban magára talált, s a király halálát már olyan meggyőző erővel jelenítette meg, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte.
Utána hívták vacsorázni, de nem ment. Azt mondta:
- Ma nehéz napom volt.
JELENSÉG
Egy parafa dugó, mely semmiben sem különbözött a többi parafa dugótól (Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név? Egy név semmit se jelent), beleesett a vízbe.
Egy ideig, amint az várható volt, úszott a víz színén, aztán különös dolog történt. Lassan merülni kezdett, lesüllyedt a fenékre, és nem jött föl többé.
Magyarázat nincs.
HIÁBA SIKERÜL
EGY VITÁS KÉRDÉST TISZTÁZNI,
MÁRIS OTT A KÖVETKEZŐ TALÁNY
Egy kis rezedaszál kiment az illemhelyre, és helyet foglalt az ülőkén. Ekkor valami szöget ütött a fejébe. Hiszen ő növény, nincs se bélcsatornája, se széklete. Akkor meg mit keres itt?
No, ez legalább tisztázódott! A kis rezeda fölkelt, és dolgavégezetlen visszament a vendégek közé. Amikor a háziasszony (angol királyi vérből, akinek a neve napját ünnepelték) kérdő pillantást vetett rá, visszamosolygott, de csak ennyit mondott magyarázatul:
- Egy kis félreértés történt.
És elindult a büfébe, mert pezsgőzhetnékje lett... Az lesz a jó hecc - gondolta, amikor a karcsú poharakat meglátta -, ha inni sem tudok!
AZ ÉLET ÉRTELME
Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.
Hát akkor mi?
Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa
Részlet a második énekből:
Regényes domb tetejében
A helység nyúgati részén,
Honnan faluszerte
Legjobban látni sarat, port,
Már mint az idő járása vagyon; -
Mint mondom: a helység
Nyúgati részén,
Környékezve csalántól
S a növények több ily ritka nemétől,
Áll a díszes kocsma, a mellyet
Sajátjának nevez
Isten kegyiből
És egykori férjének szorgalmából
A szemérmetes Erzsók asszony...
Mint ők nevezék.
Lantom, kegyes égnek ajándoka! zengd el:
Honnan ez elnevezés.
Erzsók asszonyom ékes,
Holdkerek arculatán, - hol még csak
Ötvenöt év lakozik, -
Örökös hajnalnak
Pirja dereng.
S innen ez elnevezés.
Vannak ugyan, kik
Állítni merészek,
Hogy Erzsók asszonyom arcát
Nem a szende szemérem,
Hanem a borital festette hasonlóvá
A hajnali pirhoz.
De ezek csak pletyka beszédek;
Mert Erzsók asszony nem is issza a bort...
Csak ugy önti magába.
Ilyen a rágalom aztán!
Nagyon jó, hogy ilyan oldalt is nyitottatok, sok-sok humor van a szépirodalomban! Köszi!!
Az enyém: Petőfi Sándortól A helység kalapácsa - részlet
Hah, de mi szörnyű zaj,
Milly lárma riasztja
Egyszerre az egyház
Temetői nyugalmát!
Mennydörgés?
Vagy kásának forrása fazékban?...
Nem!
Ott ember hortyog.
Ugy van! ez emberalak.
Egy zugban két öklére hajolva
Alszik ... hanem íme fölébredt,
Miután elhortyantotta magát.
Ásít ... szemeit dörzsölve körülnéz...
Lát és sejt ... sejtése pogány.
Megy az ajtóhoz; megrázza kilincsét.
És rázta hiába.
Éles eszével
Átlátta azonnal
A dolog állását,
És ezt mondotta: „Bezártak".
S még egyszer mondotta: "Bezártak".
- Ön művész?! - fitymálta a tücsköt a hangya. - Hisz mint az ökörnyál, leng, lebeg a hangja. Dalában nyoma sincs vérmes szenvedélynek, sőt ha Ön szól, még az esti csend is mélyebb. Mily csekély eszköztár, mily szűk formakészlet! Csoda, hogy Ön mégis figyelemre késztet. Szólt a tücsök halkan: gondgyomláló dalban épp ez a művészet.
Az Új Bárány riportere felkereste Ordast. Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd. - Igaz volna ama vád, hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát? - Egy nagymamát? Egy grammot se! Ez az egész csak Grimm-mese! - Hogy Piroskát Ön falta fel, talán csak az is hamis vád? Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát? - Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek! Én még az almát is hámozva eszem meg. - Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten, mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten. - Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba. Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta, s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok, a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott. - Én úgy tudtam, hogy önnél szabály, hogy csak friss húsárut zabál. - Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve, zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze. - És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva? - Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!
A tudós bagolyné tojt egy kis utódot, de az nem lett okos, sőt inkább ütődött. Atyja, a nagyhírű egyetemi dékán sokat bosszankodott lüke ivadékán. Hasztalan unszolta: - Magolj, fiam, bagoly! Hiába korholta, intette, kölkét ez csak untatta. Utálta az egyetemet, órák alatt legyet evett. Nem csoda hát, hogy a halálmadár-vizsgán csak ücsörgött és pislogott pislán. - Huss! Rivallt rá az elnök-akadémikus. - Szálljon egy házra, és borítsa gyászba! - Jó! - mondta a buta bagoly, holott azt sem tudta, miből lesz a halott. Rászállott a legelső viskóra, és ott csücsült bóbiskolva. Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz, mert ez volt a temetői gyászház. Így lett a nagyerdő legostobább baglya, a Huhugányos Akadémia tagja.
Hogyha birka lennák (Írta Laár András verse)
Hogyha birka lennák,
Ennák birkatápot,
Birkaólnak néznám
A büdös világot.
Csatakos hátsómet
Nem takarné gatya,
Fejembe kuksolne
Egy hülye birka agya.
Csipás kis szememmal
Ide-oda néznák,
Ványadt kis hangommel
Egyre csak bégetnák,
Azt bégetnám egyre:
BE-BE BE-BE BE-BE!
Értelme nem volna,
De legalább rímelne.
A fekete macska búsan bandukolt. Nem csoda, hisz szegény csonkafarkú volt. Tizenharmadikán, s persze pénteken lett kunkori dísze ilyen éktelen. Azért vesztett el abból egy darabkát, mert az úton maga előtt szaladt át...
Tévedés áldozata vagyok. Az elefánt átkelt rajtam gyalog...
Elhunytam, mert ez idén sörét nőtt a venyigén. Szüretkor a puskák rám szórták a mustját.
Kinek járandója csak egy apró morzsa, ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.
Hogy lenyúztak, ó, én árva, Elvittek az operába! Lógott ott meg hód, nyest, menyét, Ó, hogy utálom a zenét!
Ha volna sírkövem, megtudnád belőle, azért nincs, mert azt is elittam előre.
Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska? ...Várnom kell az esti névsorolvasásra.
Feltemettek. Azt se tudom, kicsodák. Most felülről szagolom az ibolyát.
Azt hittem, a kókusz még éretlen. Tévedtem.
Csábos voltam csitri jérce koromtól Az érckakas rámugrott a toronyból.
Dörgedelmes intelmemből tanulj, hogyha tudsz: Az ágyúcső égnek mered, mégsem galambdúc.
Lustább voltam én, mint mások. Pihegettem. De ez már sok!
A büszke borzanya összetoborzott
néhány csellengő borzot,
hogy szívének féltett kincsét,
hat kicsinyét megtekintsék.
- Nézzetek! Ez itt a mennyország! -
mondta dédelgetve hat egyszülött borzát.
Ám a bámészkodók formátlannak, torznak
találták a sok torzonborz borzat.
Szólt az egyik, egy értelmesforma,
kinek kedélyét e látvány felborzolta:
- Érdekes! Ha belülről, elfogultan nézed,
ez az alom meleg kis családi fészek.
Ha kívülről, s nem vakít el vonzalom:
...egyszerűen borz-alom...
Karinthy Frigyes:
-----------------
NEM TUDOM, DE NEKEM A FELESÉGEM GYANÚS...
Egy férj naplójából
Nov. 1.
Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús. Ma este mikor hazajöttem, egy
kardot találtam otthon a szobában, de a feleségem megmagyarázta, hogy
hogyan esett be véletlenül az utcáról a kard, mikor lent elmentek a
katonák; hát ami igaz, az igaz, nagy szél volt ma.
Febr. 15.
De nekem mégiscsak gyanús a feleségem. Ma gyereket szült nekem, hát nézem
a gyereket, vörös haja van és három füle, nézem a szobaurat, annak is
vörös haja van és három füle, de furcsa találkozás, mondok, de a feleségem
megmagyarázta, hogy biztosan ikreknek akartak születni, aztán
meggondolták, és összementek, mégis, de siettükben az egyiknek a másik
füle kimaradt, hát ebbe lehet valami.
Márc. 2.
Nem tudom, de nekem roppant gyanús a feleségem mégis. Ma megyek az utcán,
hát véletlenül fölnézek egy ablakba, ott látom a feleségem, kibontott
hajjal csókolódzik egy alacsony fiatalemberrel. Mindjárt különös volt
nekem, direkt megvártam lent a lépcsőházban, és kérdeztem tőle, mit keres
ebbe a házba, erre pofon vágott, mondta, hát egy új unokafivérem született
marha, azt jöttem üdvözölni. Kérdeztem, hogy akkor mért bontotta le a
haját, mondta, mert meleg volt; hát abba igaza van, kezd már nagyon meleg
lenni.
Jún. 14.
Mégiscsak gyanús nekem a feleségem, tudja isten. Haza jövök a hivatalból,
hát amint megyek keresztül a szobán, a feleségem, látom, fekszik a
díványon, és a házmester is feküdt a díványon; eleinte nem akartam szólni,
bementem a másik szobába, de aztán, mikor a házmester elment, mégiscsak
szöget ütött a fejembe a dolog, meg is kérdeztem egyenesen a feleségemet,
nem sokat teketóriáztam, hogy mi az, de ő mondta, hál' istennek, hogy csak
valami lakbérről volt szó, aztán közbe elfáradtak, hát azért feküdtek le,
szegény házmester fáradt volt, az igaz, egész éjjel kell neki szaladgálni
ajtót nyitogatni.
Aug. 3.
Valami jót kitaláltam ma, mert nekem nagyon gyanús volt a feleségem;
éjjel, mikor azt hitte, hogy alszom, lassan felöltözködött mindig, és
elment hazulról. Hát erre kötöttem egy spárgát a lábára, egy hosszú
gombolyagról, mer' az ember vigyázzon a feleségére, ha az elmegy hazulról,
ezer szeme legyen az embernek a feleségére, mondok, nehogy megcsalja. Igy
most jó lesz, gondoltam, a feleségem járkálhat, de nem csalhat meg, mer'
én abban a percben, amikor akarom, visszagombolyitom a spárgát, és
visszahúzom a feleségem.
Aug. 10.
De mégiscsak gyanús nekem a feleségem. Ma éjjel megint felkel, én lassan,
hogy ne vegye észre, ráteszem a spárgát a lábára, ő meg húzta maga után a
spárgát, és elment. Most legalább nyugodt lehetek felőle, gondoltam, mert
az utóbbi időben, mondom, igazán gyanús nekem a feleségem. Egy óra múlva
kezdem gombolyítani visszafelé a spárgát, húztam vissza a feleségem, egész
szépen jött, de egyszerre csak furcsa, kétszer olyan nehéz lett húzni, ez
tartott egy darabig, aztán egyszerre megint könnyű lett húzni, később pár
percre megint sokkal nehezebb volt húzni, aztán megint olyan könnyű lett,
mint eleinte, és végre behúztam a szobába. Nem értem, mért lett közbe
nehezebb, roppant gyanús nekem a feleségem, meg fogom kérdezni.
Okt. 31.
Már régebben akartam írni a naplómba, hogy nekem gyanús a feleségem. Ma
este hazajövök, és le akarok feküdni, hát nem lehet lefeküdni, próbálom
így, próbálom úgy: egyszerre rájövök, hogy azért nem lehet lefeküdni, mert
már valaki fekszik az ágyamba. Mondok csodálkozva, nini, hát akkor én már
előbb lefeküdtem? De az nem lehet, mert hiszen még fent vagyok.
Megkérdeztem a feleségemet, hogy lehet az, ez a helyzet nekem nem elég
világos. Mondja a feleségem, gyújtsak gyertyát, és tartsam egy ideig a
fejem előtt, akkor majd világos lesz. Meg is gyújtottam a gyertyát, és
tartottam egy ideig a fejem előtt, arra aztán azt mondta a feleségem, hogy
oltsam el hirtelen. Hirtelen eloltottam, de mondom, nekem roppant gyanús
a feleségem, csak nem szeret ez a nő valaki mást?
Nov.7.
Egy hónapja nem láttam a feleségem, egy hónap előtt azt akarta ugyanis,
hogy menjünk a kaszárnyába lakni, de nem akartam, azóta nem látom a
feleségem. Este mindig rágondolok, és nagyon fáj a szívem, mert valami
egészen különös, egészen érthetetlen gyanú lappang a lelkem fenekén, alig
merem leírni: én azt hiszem, ez az asszony nem szeret már engem annyira.
Norvég regényekbe olvastam én már valamikor, hogy lehetséges, hogy az
asszony lassan elhidegül a férje iránt, és belső átalakulások lelki
távolodást idéznek elő hovatovább. Lehetséges volna, hogy az én feleségem
is egy ilyen átalakulás felé közeledik?
Dec. 25. karácsony
Nem, nem: a feleségem mégis szeret. Kéthónapi aggodalmak és lelki harcok
után végre mégis megértettük egymást: ma este ismét enyém lett. Az Ó utcán
jöttem éppen haza tizenegy után, hát egy kapu alól egyszerre elém toppan a
feleségem; biztosan azonnal megismert, bár sötét volt, mert rögtön mondta,
hogy jöjjek be hozzá, és még szép embernek is nevezett. Bementem, és a
feleségem rögtön karjaimba omlott - mégse volt hát igaz azzal a norvég
regénnyel. Boldog vagyok, hogy gyanúm alaptalannak bizonyult; soha nem
gyötröm magam többé ilyen elvont dolgokkal, melyek csak l
Hopp, a vége lemaradt.
Szóval az utsó mondat:
Boldog vagyok, hogy gyanúm alaptalannak bizonyult; soha nem
gyötröm magam többé ilyen elvont dolgokkal, melyek csak lelkünk nyugalmát
zavarják.
Gyepes hanton furulyált,
Legelészett nyája.
Egyszercsak azt hallja, hogy
Haldoklik babája.
Fölpattan a szamárra,
Hazafelé vágtat;
De már későn érkezett,
Csak holttestet láthat.
Elkeseredésében
Mi telhetett tőle?
Nagyot ütött botjával
A szamár fejére.
(Kúnszentmiklós, 1844. július.)
Dió-tetten ért egy kis mókust a gazda. Ketrecre ítélte, de nem bántalmazta. Majd meg is kedvelte szegény rabfiókát, s megetette vele az összes dióját. Mikor mind felfalta a mohó mihaszna, gazdánk egy nagy zsákkal rohant a piacra. Hogy elfogyott, bőven hozott neki menten, de fogva tartotta, nehogy megint csenjen. Őszig hét zsák diót vett még a foglyának. Ez is állatmese. De melyik az állat?
Illetve ha valakinek van hatalma hozza, torolheti felolem akar az egesz forumtemamat, es majd akkor hozom letre ujra, ha mar moderalni is tudom. A SZEPirodalom ugyanis nalam nem egyenlo az obszcenitassal, es a helyesen irni nem-tudassal. Teve, GradU, Sanyi, tudtok nekem ebben segiteni...? Hogyan lehet torolni forumot?
oksi, alig varom, hogy meglegyen a 3000 hsz-em, es ezeket torolni tudjam. tehat a SZEPirodalom az NEM az, amit te vagy valameliyk haverod viccbol kolt, ide olyan irasokat varnek, amiket HIRES, NAGY KOLTOK irtak, es humorosak, de nem ugy, hogy passzolnanak a tobbi forum-temaba. Nyissatok ennek egy uj topicot, mert aamint lesz eleg HSZ-em, ezeket siman kitorlom.
uff.