Vicclap fórum téma:Autók

niva terepgumi. nagyon jó volt télen.
inkább az otthonfújás lenne a szerencsés.
valójában nem a műszereik csalnak, ha nem a hosszú tömlő miatt történnek ilyenek. állítólag. bárszerintem ennek is csak akkor van jelentősége, ha valami baja van a tömlőnek. azt meg nem mindig lehet észrevenni

Traktormintázatú? Az milyen fajta volt?
Más is kútnál fújja fel a gumit, általában nem sokat csalhatnak a műszereik. Gumishoz menni luxus lenne egy fújás miatt.

nem volt az. de lehet, hogy csak a friss jogsi tette.

viszont később is ment már tönkre gumi emiatt(az meg traktormintázatú volt, azért nem volt nagy különbség). persze semmiből nem tanulok, azóta is kútnál fujatom fel a gumikat.

Az már elég feltűnő tud lenni a rugózásnál. A Corsában 1,8 helyett 2,6 bar volt (vételkor), igencsak kemény volt a rugózása. Többnyire az alig néhány tizedes eltérés is észrevehető tud lenni.

Elég érdekesen gyárthatják a nyesettszeműek az acélt... Törött keresztkulcsot láttam már, de tekeredőt... Érdekes anyag.

végülis acél......serbliacél

Nem gazdaságos volt, hanem valami barkácsáruház. De az biztos, hogy Kínában készült, mint a törésteszten remeklő autók is.
De az is lehet, hogy ilyen erős vagyok, és puszta kézzel széttekerem a másfél centi átmérőjű acélt.

nem sokat, csak 2.2 helyett 3.4 volt a gumikban

tippelhetek, hogy hol vetted?

egyet sem, inkább a leszerelés körülményessége ösztönzött

ó, arra mindig akadt otthon egy darab másfél méteres állványcső

Mennyire kicsit csalt? Már bárban mérhetőnek kellett lennie.

Nem árt egy kesztyűt is tartani a csomagtartóban, mert egy autópályás fékezés vagy szerpentines szakasz után kicsit meleggé válik a felni.

Nekem egyszer annyira megszorult egy kerékcsavar, hogy a keresztkulcsot sikerült kétszer körbetekernem, mielőtt eltört volna. (Maga a kulcs anyaga tekeredett meg, valószínűleg nem titánból készült...)

Hány menetet sikerült megszakítanod a leszokásig?

Közben biztos szem előtt tartottad, hogy az előírt nyomatékkal húzd meg a csavart. ;)
Egyébként kúpos a csavar, nem nagyon szeret kitekeredni. A brutál hosszú kulcsok inkább lazításra valók.

egy időben mindig jó erősen, egy csővel meghosszabbított kulcsal nyomorgattam rá a csavarokat a kerékre, nehogy leessen. erről aztán sikerült hamar leszoknom

jobb első kerék.

volt egy olyan gondolatom, hogy soha sem lesz vége a kerékcserélgetéseknek. igazábból én csak azt az egyet fogyasztottam közvetlenül. azt is amiatt, mert a kútnál ahol felfújtam a kerekeket kicsit csalt a műszer. előtte a drágám intézett el egyet egy hídból kiálló betonvassal(kicsit a híd mellé ment), persze azt is én cseréltem....kétszer. volt egy garnitúra csere téli-nyári átállás miatt is, valami kavarás, gumicserebere is volt a két autó közt amire már nem emlékszem pontosan és utána jött ez. természetesen ezek után az összes túlfújt és öreg gumit kihajítottam a polskiról és lecseréltem őket. mindezen idő alatt kb 2 "csúcsminőségű" pumpát fogyasztottam csak el. azóta egyszer kaptam defektet, de minden más kerékcserémet a gumissal végeztetem

nagy gyakorlatod lehet a kerékcsereberében...
15 év alatt egyszer kellett megpróbálkoznom vele, de nem tudtam kilazítani a csavarokat Mentségemül szóljon, hogy a később segítségemre siető férfiemberek sem

:o Alig vártad már a hétvégét, gondolom... Első defekt volt? Mármint első kerékben.... Fogyasztottad a gumikat rendesen.... ;)

Régen Ausztriában volt egy defektünk, akkor hátul ültem, pont a defektes keréknél. Olyan volt, mintha lépcsőre érkeztünk volna. Első gondolatom legalábbis az volt, hogy kerül az autópálya közepére lépcső.

durrdefekt: 1500-as polski, 120-as tempó, könnyedén meg lehetett fogni. majd átkozódva cseréltem a kereket. azon a héten az már kb a kilencedik volt és még nem volt vége a hétnek kerékcsere témában. rossz hét volt

Sztárfotó? Azokra nagyon nem vágyom. Túl drágák.

Autópályán még a busz és kamionversenyek tudnak nagyon veszélyesek lenni a settenkedőkre. Amikor 82-vel emelkedőn kivág megelőzni az előtte 80-nal haladó társát, mögöttük meg mindenki beleáll a fékbe. A németeknél azt utáltam nagyon, hogy néha 140-150-ről satufékezéssel állt meg mindenki. Félelmetes. Kis "lassúzás" után aztán megint elindultak, mint az őrültek.

Félreértettél, a kispolák utóéletéről nem tudok; amiket írtam, azok még az előző tulajnál történtek. (az oldalra parkolás) Én jobban vigyáztam rá. Igazság szerint 80 felett olyan érzékeny (más szóval vacak) volt a kormánya, hogy egyszer 90-100 körül - ahogy korrigálni akartam - szépen elkezdett kacsázni (nem találta az egyenest), enyhén szólva is megállt az ütő bennem. Utána 80 körül poroszkáltam csak vele.

"Igencsak a torkomban dobogott a szivem. Az élethez jó adag mázli is kell "
Ez már igencsak halálközeli élmény... Mázlira szükség van, és ezek szerint jutott neked is bőven. ;) Szerencsére eddig megúsztam defekt nélkül, és ha választanom kellene, semmiképp sem elsőbe "kérném".

Nem apróztátok el, hatalmas kocsid van. Jó az orrkiképzése, hogy nincs benne törés. Vicces, hogy kevésbé falánk, mint az Omega. Pedig nem kisebb...

Azért szólhatott volna, hogy az utolsó mondat nem fér bele

A géneket is örökölték, így valószínűleg nem csiga kategóriában indulnak majd. Bohó ifjúságomban készült rólam néhány drágább sztárfotó, s kétszer is komolyan el akarták venni a jogsimat, amivel én nem értettem egyet, így meghagyták
Németországban elég sokat vezettem, így volt részem 200 feletti élményben (itthon is) . Ilyen sebesség mellett folyamatosan pásztáztam a külső sávot a belátható 1-2 km-es távolságon, hogy felmérjem, ki az, aki ki akar jönni elém. Akik 100-120-as utazótempóval közlekednek, általában nem tudnak felmérni még 40km-es sebességkülönbséget sem . Mióta a lányaim megszülettek, jóval szolidabbra vettem a figurát. Utoljára akkor mentem 180-nal (190 volt az Omega vége), mikor párom új járgányát hoztuk haza és megpróbáltam utolérni. Nem sikerült

Szegény kispók . Ismerőshöz került, hogy tudsz az utóéletéről?

A vízátfolyásnál egyedül ültem az autóban, és egyetlen másik autó sem volt a környéken. Magamon kívül maximum a kukoricatáblában tehettem volna komolyabb kárt. Ebből a szempontból rosszabb volt idáig egyetlen durrdefektem az M7-en, 160-nal. Akkoriban még nem volt felújítva a pálya és a külső sávot kijárták a teherautók, így a viszonylag jobb felületű belsőben mentem. Pokoli mázlim volt, hogy senki nem volt a külsőben, mikor elszállt a jobb első gumim. Szabályosan átrántott két sávon az autó, a leállósávon tudtam megfogni. Igencsak a torkomban dobogott a szivem. Az élethez jó adag mázli is kell . A karomat és a vállamat egy hétig nem éreztem. Mind a mai napig hálás vagyok azoknak, akik akkor ott megálltak és segítettek. Annyira remegtem, hogy a kereket sem tudtam volna kicserélni egyedül
Az Omegát el kellett adni (párom ezzel annyira nem értett egyet), mert egyrészt öregecske volt már (16 év csak helyes leányzóknál ideális kor), másrészt a család átalakulásával kinőttük (ha benn voltak a gyerekülések, nem fért már be kényelmesen az ötödik ember). Egy kicsit sajnálom, hogy megváltunk tőle, de minden autómmal így voltam .

Az utódja egy Trans Sport lett, amiben akár heten is utazhatunk, van hely a csomagoknak és (röhej) olcsóbb a fenntartása, mint az Omegának. Meg persze néhány évvel fiatalabb
Feláldoztam a szerelem-autómat (Jaguár) a család kényelmének oltárán

Igen,

Nagyon szerethetik a sebességet a lányaid... Viszont jó példát látva nem fognak száguldozni. Hasonló "állva hagyás" élményem a németeknél volt. Amikor ilyet látok, néha elgondolok, mit tudna csinálni, ha valaki kivágna elé 100-120-as tempóval, amikor már elég közel van. Megesik az olyan...

Majdnem eltaláltad. A tükörnek esélye sem volt, a benzintank sapka is elkopott kissé, és az oldala újra lett fényezve (ahol sérült), de lakatolni nem kellett szerintem.

A vízátfolyásos eset óta akár új szülinapot is ünnepelhetnél, brutális lehetett. Félelmetes, amikor a kormánynál is csak utasnak érezzük magunkat... Múlt időben írtál az Omegáról, milyen autóra cserélted?

Ezek szerint nem "sikk"-esen indult el... ;) A kézifék télen elindulásnál is tud kellemetlen meglepetést okozni, amikor befagy a kézifékkötél.

Aki tud, az tud...
Laza a bácsi . És nem hinném, hogy közben a pulzusa megemelkedett volna...

:o Elképesztő... A pocakos fazonból gondolom, nem nézné ki ezt senki... Olyan természetes, nyugodt mozdulattal csinálta, mintha ez lenne a legegyszerűbb dolog. Nagyon érzi a távolságot, az autót, mindent...

Kézifékes fordulóhoz kis demó.

Ha az avatarod szigorú tekintetét nézem, nem csodálom, ha nem mernek beleszólni

"Gondolják, csak tudom, mit csinálok. Tévedni emberi dolog... " - ha véletlenül be akarnék melléd ülni, idézd ezt eszembe
Mellettem nagyon ritkán ül nálam tapasztaltabb sofőr, így könnyű dolgom van. Lányaim szoktak időnként beleszólni, hogy "mit szuttyog ez itt előtted, anya? előzd már meg!".Ilyenkor elbeszélgetünk a közlekedési szabályok tiszteletéről. Mérsékelt hatékonysággal
A csúcs az M7-en volt, mikor békés 150-160-as tempóval utaztunk a külső sávban, majd valaki elhúzott mellettünk 220-250 közötti sebességgel, teljesen fel voltak háborodva, hogy miért hagytam magam megelőzni

Mit jelent az olcsón megúszta? Csak a tükröt kellett cserélni?
Trükköket én sem tudok, egyszer próbáltam kézifékes fordulót egy üres kamionparkolóban, nagyjából sikerült, de tereptárgyak közelében nem merném bevállalni.
Szerencsére a megpördülést kihagytam, de keresztbe fordulni néhányszor már sikerült. Mindig a saját hülyeségem miatt . Kétszer havon (mert nem akartam vacakolni a hólánccal), egyszer egy tavaszi hajnalon, teljesen száraz úton, 140-nel rámentem egy lefagyott vízátfolyásra. Piszok mázlim volt, hogy senki nem járt arra. Táncoltattam az autót az út teljes szélességében, majd megálltam keresztben .

Kéziféket nem nagyon használok. Párom leszoktatott róla. Mikor közös autónk volt, én rendszeresen behúztam, majd ő elindult behúzott kézifékkel és leharapta a fejemet érte

Szerettem az Omegát, de nagyon instabil volt nedves vagy jeges úton. Néhányszor kevés híja volt, hogy kerítésben kössek ki. Nem láttam statisztikákat arról, hogy a kicsi vagy a nagy autók pördülnek-e jobban. Én többnyire nagyokat vezetek. Szeretem, ha van körülöttem meg a család körül gyűrődési zóna

Nincs módjuk beleszólni... Mellettem nem szoktak félni, elég nyugisan vezetek. Többnyire. ;) Télen a zsiványkodást nem nagyon díjazzák, de hát ott van a majrévas. A tempósabban bevett (lassú) kanyarokban is csend van, talán nem jutnak szóhoz...
Az, hogy mennyire zavar a beleszólás, attól függ, ki teszi. Tapasztaltabbtól elfogadom, mások nem igazán szólnak bele. Gondolják, csak tudom, mit csinálok. Tévedni emberi dolog...

Vicces lehetett a szántóföldes kerülőút. Egy ideig. Utólag biztos mindig derülést eredményez. Kiskoromban volt egy szántóföldes kalandunk, amikor az Ipolyhoz mentünk horgászni, és kicsit eltévedtünk. Szerencsére nem volt gond belőle, nem ragadtunk ott, a kocsi is túlélte.
A rádióhallgatás fontos, az hozzá tartozik a vezetéshez. Az útinform hírei meg valóban hasznosak is tudnak lenni.

Kézifékes forduló alatt a 90 fokosat értettem, félreérthető voltam. Kézifékes utcába beforduló. Nem tudok trükköket, nekem elég, ha biztonságosan odaérek, ahova indulok. A kispók 4 éve lett egy Corsára (1.2 i) cserélve. (nem egy versenygép) Nem állítottam két kerékre a pókot, de az előző tulajnak egyszer sikerült. Olcsón megúszta.

Jók a kisautók, de sajnos könnyen megcsúsznak (nedves úton nagyon vigyázni kell). A nagy autó meg bálnaként viselkedik olyankor, de alapvetően biztonságosabb, pláne, ha van benne néhány hárombetűs. A hátsó hajtás miatt külön kiképzés lehet télen az Omegával. Ellenkormányzásból jó lehetsz már. Volt már megpördülésed? Nekem már összejött kétszer is, kanyarodáskor, kis sebességnél, de nem volt baj szerencsére.

"Ezek szerint nem vagyok defenzív mégsem. Csak többnyire normálisan közlekedek. "
Ez jóval több annál, mint amennyit az emberek többsége elmondhat magáról

Szerencsére, ha én vezetek, ritkán mer bárki is beledumálni - rettegve kapaszkodnak, miközben hangosan sikítoznak
Mennyire zavar, ha belebeszélnek a vezetési stílusodba? Én falra tudok mászni tőle . Párom kritikáit viselem mindössze könnyebben, igaz, ha nem tetszik és át akarom adni neki a volánt, gyorsan visszakozik

A sérülések ellenére nem bánom a motoros kalandokat, akkor és ott jó bulik voltak

Egyszer (csak egyszer!) le akartam vágni egy lámpányi utat és jól eltévedtem úttalan utakon, szántóföldeken jártunk már, mikor feladtam a "rövidebb út" keresését és visszafordultunk. Ez kb. nyolc éve történt. Azóta is ezt hallgatom . Pedig mostanában párom tájékozódási képessége a gyengébb...
Budapesten belül a rövid és gyors utak kiválasztásában versenyre kelek bármely útvonaltervezővel, mert én rádiót is hallgatok .
Olvastam egyszer egy regényt vagy novellát - a címére már nem emlékszem -, melyben a főhősnő mániákusan rövidebb utat keres és talál is, bár más dimenziókon keresztül

Kispókkal kézifékes forduló? Vagy azóta már lecserélted?
Nem állítottad két kerékre?
A kisautók nagy előnye, hogy könnyűek és elcikáznak a hó tetején. Nekem az Omega havas úton, első osztályú gumikkal még a nagyívű, 90 fokos kanyarban úgy kidobta a fenekét, hogy alig győztem megfogni

Beleolvasgattam az irományba, elég vicces helyenként. Ezek szerint nem vagyok defenzív mégsem. Csak többnyire normálisan közlekedek.

"Használja a visszapillantó tükröket a "vakfolt" ellenőrzésére." - Ezen megakadt a szemem. Vezetés közben nyomkodjuk a szemünket, hogy hol van a vakfoltunk? Én nem szoktam ellenőrizni, hogy megvan-e még a holttere a tükörnek, eléggé ragaszkodó típus. Viszont a holttérbe be szoktam nézni.

"kommentált vezetés" - Nem hallottam még róla, de nagyszerű lehet végighallgatni egy olyan sofőr monológját...

Nekem kimaradt a motorozás, de nem bánom túlságosan. Különösen, amikor egy újabb balesetről hallani. Ha annyira óvatosak lennének, mint amennyire sérülékenyek, nem sok balesetet okoznának. Vigyázok velük, inkább kicsit lehúzódok előlük, hadd menjenek.

Az említett elvet (más is szabályosan vezet) néhány idiótával történő találkozás után feladja az ember. Aki mindenkiről jót feltételez, az többször csalódik és később reagál.

Úttervezés... Téged kéne alkalmazni az útvonaltervezők motorjának? ;) "Két pont között a legrövidebb út az egyenes, de tudok egy rövidebbet az erdőn keresztül."

A kispókos történetnél egyenes úton mentem, ott táncoltattam. Azzal nem pördültem meg a kb. 2-3 év alatt. A hajtott és terhelt kerekeken téli gumival elég jól viselkedett, kis hómenő volt, csak a hasa volt alacsonyan. Mivel elöl nagyon könnyű, kellemetlenül alulkormányzott is tudott lenni. Vacak érzés, hogy nehezen fordul be, ha kicsit tempósabban kanyarodsz. Télen óvatos vagyok, akkor leginkább csak a kézifékes fordulókkal borzolom az idegeket.

nekem még csak a mostani az első motorom

Nem volt saját motorom.
Az első szárnypróbálgatások barátnőm bátyjának Jawa-ján történtek. 14 évesen nagyon menő csajok voltunk Maradandó sérülés: egy db. elégett bal boka - ma is látszik a helye .
16 évesen udvarlóm Kawasakija már komolyabb gépezet volt, de én csak utas voltam rajta - azt hiszem, nem bízott eléggé vezetői képességemben .

Később volt egy rövid flörtöm és egy enyhe kicsúszásom egy 90 köbcentis Suzuki Enduroval, egy hatalmas aszfaltfeltörléses gerinczakkantásom egy Suzuki mopeddel , és egy majdnemrepülésem egy 750-es Hondával. Utána felhagytam a veszélyes sportokkal

NevemTeve:milyen motorjaid voltak?

Jó dolog motorozni, míg az ember fiatal és a veszélyérzete valamivel alacsonyabb. Mivel saját gépre nem tellett, inkább benzintyúk voltam. 21 évesen szakítottam végleg (?) a motorozással, mikor mindössze negyvennel feltöröltem Korfu aszfaltját (forrónadrág, ujjatlan póló) - szerencsére már nem látszik -, majd ugyanaznap este egy srác úgy vitt, hogy majdnem elhagyott, akkor kissé beijedtem és visszavettem tomboló ifjúságomból. Bár van olyan (50 feletti) kollégám, aki mögé még felülnék

Bizonyos gyakorlat után senki nem bízik meg abban, hogy a másik ember megfelelőképp fogja lereagálni az adott helyzetet. Van némi ellentmondás az autós iskolákban tanított "tételezzük fel, hogy a másik autós is tud vezetni" szöveg és az élet között.
Már nem emlékeztem pontosan, hogy anno hogy határozták meg a defenzív vezetés fogalmát, ezért utánanéztem. Egyes részeit sehogy sem tudom magamra igazítani, a papírok és a gépjármű napi ellenőrzése meghaladja képességeimet, ugyanúgy, mint az útvonaltervezés . Ha valahol dugóba kerülök, egyszerűen keresek egy "rövidebb utat" - na, itt kapna a párom röhögőgörcsöt

Izgalmas lehet, ha egy kispolák megpördül. Elképzelni nem tudom, hogy lehet megfogni

"Tulajdonképp pokoli mázli kell ahhoz, hogy egy átlagos ember egyáltalán túlélje a gyermekkorát."
Egyetértek vele. Sőt, egészen a felelősségérzet kialakulásáig nagy szüksége van rá, és utána sem árt.

Néha elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne motorozni, de elég gyorsan lebeszéltem magam róla. Pedig jó érzés lehet, tetszik a négyüteműek hangja. Jó az, ha 4 kerék van alattam, nincs gond, ha egy megcsúszik abból. Ti motoroztatok korábban?

A jogsi után én is tisztában voltam vele, hogy az csak egy papír, hiába kezeltem könnyen az autót, komolyabb helyzetben semmi rutinom nem lett volna. Alapvetően deffenzíven vezetek azóta is. Elég sokszor kell mások hibáit kivédeni, ezt csak úgy lehet, ha előre gondolkodva közlekedünk. Én legalábbis nem bízom másokban, hogy "ha kifordulok elé, pont sikerülni fog azzal, hogy ő majd egy nagyot fékez". Nem szeretem, amikor mások közreműködésében kell bíznom, például sávváltásnál.

Tapasztaltabb sofőrök tanácsait természetesen én is elfogadom. Jobb abból tanulni, mint a saját kárunkon. A szellemi érettség szülő általi eldöntése már sokkal jobb, mintha pusztán életkor alapján teszik. Nem mindenki ugyanakkor érik, de még mennyire nem....

Nem csodálom a halálfélelmedet az ónos eső után. Húszról már képtelenség megállni emberi távolságon belül. Egyszer azzal szórakoztam, hogy kispókkal kettesben, alapjáraton totyogtam, aztán gázadásra elkezdett táncolni az erőgép fara. Havon is csak rövidebb utakon szeretek menni. Azon is könnyen el lehet veszteni az irányítást...

Tulajdonképp pokoli mázli kell ahhoz, hogy egy átlagos ember egyáltalán túlélje a gyermekkorát. Aggódom is a sajátjaimért rendesen. Ha csak fele annyira lesznek ördögök, mint én voltam, ismerni fognak minden orvost a balesetin...

A srác 14 évesen motort kapott. Ahhoz képest, hogy segédmotorra már 14 évesen lehet engedélyt szerezni, sokkal könnyebb vele meghalni, mint autóban.
A jogsiszerzésnél a szülő felelőssége elég jelentős. Pillanatnyilag úgy gondolom, hogy a lányaim 17 évesen el fognak menni és megszerzik a jogosítványt, mert ez ma már egy olyan alapvető képesség, amelyre szükségük lesz. Viszont jogosítványtól függetlenül ragaszkodni fogok ahhoz, hogy akkor mehetnek ki egyedül a forgalomba, ha én (vagy az apjuk) úgy ítélem meg, hogy szellemileg kellően érettek hozzá.
Mikor levizsgáztam vezetésből, az oktató azzal búcsúzott el tőlem, hogy az az apróság, hogy van jogosítványom, nem jelenti azt, hogy tudok vezetni és ha egy nálam tapasztaltabb sofőr javasol valamit, fogjam fel úgy, hogy jó szándékkal teszi. Elhittem neki.
De ha kedvenc autószerelő barátom nem veszi a fejébe, hogy megtanít vezetni, még mindig a markoljuk a kormányt és birkaként megyünk az árral kategóriánál tartanék.

Volt olyan év, mikor az első hónál már késő volt. Néhány éve november elején olyan masszív ónos eső esett és fagyott rá az útra, hogy elindultam dolgozni, majd mentem (csúsztam) egy kört a háztömb körül és megvártam, míg két óra múlva felszórták az utat. Volt némi halálfélelmem, míg visszaértem

"Akkoriban még fiatal voltam, bohó és felelőtlen"
Ezek azok az idők, amikre visszagondolva szerencsésnek érzi magát az ember, hogy túlélte.

14 évesen a volánnál? Az ilyen a szülők felelőtlensége miatt eshet meg, vagy nem is tudnak róla. Párszor elgondolkodtam már a jogsi megszerzésének korhatáráról, és mindig arra jutottam, hogy lejjebb semmi esetre sem vinném. 18 év alatt semmi felelősségérzet nincs az emberben, sokakban később sem alakul ki, ami a rutin hiányával együtt komoly tragédiákhoz vezethet.

"záróvonal, nem kerítés"
Ha nagyon komolyan vennénk a kreszt, még egy záróvonal mellett parkoló autót sem kerülhetnénk ki. Elég szabályosan szoktam vezetni, de az értelmetlen sebességkorlátozásokat nem mindig tartja be az ember... ;) (< 40 km/h)

Én sem voltam semmilyen versenypályán vagy tesztpályán. Egyszer talán elmegyek kíváncsiságból. A harmadik nekifutásra sikerült rántópad gondolom, jónak számít. Én elégedett lennék magammal egy olyan eredménnyel. Igaz, az életben csak 1 dobásunk van. Az ellenkormányzás reflexből megy, csak meg kell tanulni. Télen forgalomban nem lehet próbálgatni, elhagyott utat meg már nem mindig könnyű találni, de ott lehet próbálkozni a tanulással. Télen az első hónál szoktam kicsit elmenni, beállítani az agyamat a téli vezetéshez.