Varró Dániel:
Változatok egy gyerekdalra III
A GYEREKDAL:
Boci, boci, tarka,
se füle, se farka,
oda megyünk lakni,
ahol tejet kapni.
Pilinszky János
Addigra nem lesz már füled,
hiába jönne válasz.
Csak állsz a száraz vályúnál,
kiapadt tőggyel állasz.
Sovány leszel addigra, mint
a bibliai hét év.
Hátadra száll a zümmögő,
hessenthetlen kétség.
Hogy is lehetnél valaha
egyszer még újra boldog?
Elgazosult a legelő.
És bezártak a boltok.
A boltjahullató remény
csóválhatatlan csonkját
mereszti meztelen farod
gémberedetten, tompán.
Te teheneknél tehenebb,
te borjak között borjú,
csak nem hitted, hogy beheged,
mit kettényestek orvul?
Csak nem hitted, hogy van hová?
Te bárkinél szegényebb,
csak állsz, és napjaid kihűlt,
szaguk vesztett lepények.
- Jean, hozza be a szódásüveget!
- Uram, nincs már abba nerő.
- Na és, ki mondta, hogy verekedni akarok?
A menő pszichiáter elkezdi egy új beteg kezelését:
- Nem árt, ha tudja, hogy ahány kérdésre vár választ tőlem, annyiszor ötszáz forintba fog kerülni a kezelés.
- Hű-ha! - kiált fel a beteg. - Nem sok az egy kicsit?
- Nem. - válaszol a doki. - Jöhet a második kérdés!