Vicclap.hu - humoros dolgok archívum, 3203 . oldal

A világon Hollandiában a legnagyobb az egységnyi területre eső múzeumok száma. Csak Amszterdamnak 42 múzeuma van.

Két srác beszáll a liftbe. Kérdi az egyik:
- Első emelet?
- Nem, Beatrice.

Három idős férfi üldögél a parkban, és arról beszélgetnek, kinek a legjobb a memóriája. Az egyik azt mondja:
- Én még emlékszem az első napra, amikor iskolába mentem.
- Az semmi! - teszi hozzá a másik. - Én még azt sem felejtettem el, milyen volt az első napom az óvodában.
Erre megszólal a harmadik:
- Fiúk, én még arra is emlékszem, hogy az iskolai bálba még apámmal mentem el, aztán haza meg már anyám vitt.

Az amik kiképeznek egy katonát, szupertitkos diverzáns akciók végrehajtására. Át is dobják a ruszkikhoz, hogy ott aztán, a "beolvadás" után szabotázs akciókat hajthasson végre. A katona fedőneve: Szergej.
Szergej beilleszkedik az új környezetbe, s minden tekintetben tökéletes kiképzésének köszönhetően még túl is szárnyalja az oroszokat.
Az első héten, kiképzés Szibériában, röpködnek a mínuszok, de Szergej fogvacogás nélkül, akár ingujjban is remek teljesítményt nyújt. A gyakorlat után hívatja a parancsnok.
- Parancsára, ezredes elvtárs!
- Szergej! Te nagyon bírod a hideget, de valamiért úgy érzem, nem vagy közénk való. Na mindegy. Lelépni!
A következő hónapban, kimenőt kapnak, hogy egy kis mulatozással vezessék le a kemény katonaélet fáradalmait. Folyik a vodka üvegszámra, részeg, alkoholmérgezéstől ájult katonák mindenütt, de Szergej csak issza a nedűt, mintha víz volna. A mulatozás utáni napon, ismét hívatja a parancsnok Szergejt.
- Parancsára, ezredes elvtárs!
- Szergej! Azt már tudjuk, hogy bírod a hideget. Most már azt is tudom, hogy úgy bírod a vodkát, akár csak jómagam, ifjúkoromban, de valahogy még is az az érzésem, nem vagy közénk való. Lelépni!
Néhány hét múlva bált rendeznek Lenin elvtárs születésnapjának tiszteletére. Hogy a mulatság még nagyobb legyen, táncversenyt rendeznek. Járják a katonák, járják, míg a fáradtságtól össze nem esnek, de Szergej, mintha csak könnyű sétán lenne a Vörös-téren, járja és ropja a bál végéig. A bál utáni reggelen, hívatja ismét a parancsnok.
- Parancsára, ezredes elvtárs!
- Szergej! Te nagyon bírod a hideget! Iszod a vodkát, mint jómagam, ifjúkoromban. Úgy járod a táncot, hogy senki nem érhet a nyomodba, de nem vagy közénk való, most már biztosan tudom.
- De hát miért nem, ezredes elvtárs?
- Azért Szergej, mert fekete vagy.

- Jó napot kívánok, aranyhaluk van?
- Igen.
- És mennyibe kerül egy?
- Ezer forint.
- Akkor inkább ezüstöt kérek.